Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülés 1870. és 1871-ki, nemkülönben 1872-ki szerb egyház nemzeti congressusnak működését, valamint a kormánynak magaviseletét azok irányában, és az indokokat, melyeknél fogva mindkét congressus szétoszlattatok, és pedig a második kinyitása és szervezkedése előtt; továbbá, hogy kutassa ki báró Majthényi Lászlónak a szerb egyházi ügyekben kiküldetése okát, az ő teljhatalmának terjedelmét, és az ő szerb egyházi, iskolai és egyház-oekonomiai ügyekben követett eljárását a királyi biztostól, és az illető •érdeklettektől, kikért szóbeli vagy Írásbeli felvilágosítás és adatok alapján s a képviselőháznak arról indokolt jelentést térjeszszen elő : vajon a kormány és az illető ministereknek a szerb 1870—-1871 —1872 congressusok irányában való eljárásának, nemkülönben királyi biztos kiküldésének és eljárásának van-e alapja az 1868. évi IX. törvényczikkben, és a czélszerüségben is, s hogy az illetőknek viselt dolgaikért való felelősségéről szóló esetleges javaslatot nyújtson be. Ezen közben pedig a vallás- és közoktatásügyi minister ur utasittassék: hogy a királyi biztost az állami fő fölügyeleti jognak, s illetőleg az 1872-ki september 4-én kelt mandátumának határaira szorítsa. Kemény Mihály s Tisztelt ház ! Oly hosszura nyúlt már e negyed nap előtt megnyílt átalános vita, hogy nem csodálom, ha a tisztelt ház tüiclme és figyelme óráról-órára szemlátomást csökken; megengedi mindamellett a tisztelt ház, hogy röviden nézeteimet közművelődésünkre vonatkozólag én is előadjam. ígérem, hogy nem leszek oly hosszú, mint a közvetlen előttem szóló, és nem fogok pihenésre 5 pereznyi időt kérni, hogy azalatt a buffetben okmányokat keressek, és sziverősitőt vegyek magamhoz. (Derültség.) Sok nálunk a hiány, mert sok és régi, századokon átvonuló a mulasztás a közoktatás terén; az okok ismeretesek e részben, nem is ujak, és ezeknek beismerése sem uj; hisz ép ezen okoknak beismerése és ezen önmagunkkal való elégedetlenség szülte e század 3-ik, 4-ik és 5-ik évtizedében ama pezsgő és életerős buzgalmat, mely a nemzeti élet minden mozzanatán átvonul, és azt mindenütt oly varázs-vonzóvá tette. — Ezen pezsgő élet. tisztelt ház, a politikai események által félbeszakittatott, és csak 18 évi veszteglés, az 1867-iki kiegyezés után vehette a nemzet önön ügyeit ismét önkezeibe. Az ügyek élén állók mondják, hogy ezen kiegyezés által mindent nyertünk, ugyanazért nekem hinnem kell, hogy a tisztelt kormány a közoktatás terén egész erővel és tevékenységgel láthatott az ujjáalkotáshoz, és azért ziem is keresve a multban a málasztás okait, csupán ezen 6 évre akarok visszatekinteni, megfelelvén azon kérdésre, vajon a kormány ezen 6 év óta a kor és a nemzet méltányos igényeinek megfelel-e közművelődésünk február 27. 1873. 149 terén? Sajnálattal kell e kérdésre, legalább véleményem szerint „ nem"-mel válaszolnom. Megvallom, hogy történt sokoldalú mozgás és kísérlet e téren. Ilyen első sorban maga az 1868. XXXVIII. törvényezikk megalkotása, ilyen a törvényhozás folytonos érdeklődése a közművelődés ügye iránt és a növekedő költséggel is szemben vissza nem riadása ezen tárcza keretén belől a nagyobb költségeknek megszavazásánál, és ilyen a közoktatási ministeriumnak illetőleg minister uraknak személyes jó szándéka és itt-ott nyilvánult tettei. De mindezek mellett, ugy hiszem, sem a népoktatási törvény életbeléptetése körül, sem a nemzet igényeivel szemben, sem talán magának a közoktatási minister urnák vágyaival szemben sem történt annyi, amennyit egy parlamentális független kormány, mely bizonyos viszonyok által nincs megzsibbasztva, tehetett volna. És ez, tisztelt ház! állampolitikai szervezetünknek természetes kifolyása. Tegnapelőtt emlité már és igen helyesen Molnár Aladár képviselőtársam, hogy közoktatásunk és közművelődésünk valódi emelkedése csak akkor várható, ha egyúttal jó lesz közigazgatásunk és törvénykezésünk, és ha egészségesek lesznek közgazdasági, ipari, kereskedelmi és közlekedési viszonyaink átalában. Az eddig követett államháztartás és állampolitika nem fogja sem a már öt év előtt megalkotott népoktatási törvényt életbeléptetni, sem pedig közművelődésünknek rendszeres és biztos előhaladását létesíteni; nem pedig azért: mert ezen állampolitikának főelve — egyenesen kimondom, — a minden áron való uralkodás, ugyanazon elv. ami az absolut kormányoké, annyival roszabb, hogy ott jobban van egyesek kezébe összpontosítva a hatalom: míg itt az omnipotentiában többen osztozkodnak, és még ezenkívül sokkal többel kell elhitetni, hogy: nos quoque natamus. Az ily politika, tisztelt ház, nem lehet eléggé szabadelvű és nemzeti; hanem kénytelen minduntalan modern állameszméket, modern elveket és eljárást, és ilyféle üres minden jelentősség nélküli elveket emlegetni s azokkal takaródzni. Ezen állampolitika nem lehet takarékos sem, mert ügyekeznie kell lebilincselni legalább a lebilincselhetőket. És itt említem meg már, hogy ez az oka a tanfölügyelőség sikertelenségének : nem pedig az, amit az átaiános vita kezdetén Oláh Gyula képviselőtársunk mondott, hogy nem volt elég szakférfi ; — mert lett volna 42, vagy ha kell 84 szakférfi amennyire szükség volt ; de e téren is kellett egyeseket jutalmazni, másokat lekötni. Az ilyen politika nem lehet elég határozott sem a felekezetek, sem a nemzetiségekkel szemben, még akkor és oly állásponton sem, mikor az engedékenység és határozatlanság legalább is gyöngeséget tanusit.