Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülés február 27. 1S73. 147 ség, se a szerb nép nem értesíttetett. Ez az alkot­n.ányos Magyarországban nagyobb titok maradt, nűnt az egy abselutisticus államban történhetnék. Azonban a királyi biztosnak uj tettei megmutatták nekünk ezen irányt, A királyi biztos egy mnlt évi december 20-kán kelt megbízás alapján megren­delte, hogy a bácsi eparchia administratora Újvidé­ken egy uj egyház-községet nevezzen ki; letette az újvidéki szerb gjmnasinm patronatusát és két taná­rát, letéve már az előbb egy népiskolai tanárt Új­vidéken, mellőzve az egyház-iskolái, felsőbb ható­ságot. "Vajon tz-e azon Uavény, kérdeztük mind ma­gunktól, melynek megtartását az uj ministerelnök ur megígérte? Az újvidéki protopresbyter, mint ki­nevezett községi elnök, nem akarta az elnökséget elfogadni; alig fogadta el körülbelül húsz kinevezett tag a községbeni részvételt, és erre elnökül olyan ember neveztetett ki. a ki Bach-idejéből nyugdíjas hivatalnok. A község tagjaiul kineveztettek a királyi törvényszék szerb nemzetségü ülnökei akiket, főké­pen ilyen körülmények között nem kellett volna kinevezni; továbbá tagjaivá neveztettek a királyi ügyész, némely magisíratusi tisztek, stb. Én azt kívánnám: hogy az illető niinister ur nekem akár az ország, akár egyházunk törvényét mulassa elő, mely szerint akár királyi biztosnak, akár egyházmegyei aüminislratornak szabad volna az egy­házközségnek képviselői testületét oetroyálni! Kern nevezhető-e ez az egyház administratiójába való be­folyásnak? Keni tekinthető-e ez az államhatalom fölügyeleti jogáthágásnak, tehát a törvénynek, és a IX. törvényezikk által biztosított egyházi auto­nómia világos megsértésének? Ami pedig a gymnasiumok és annak patrona­tusát illeti, itt is világos a törvénynek megsértése. Az 1818-ban megerősített statútum V-ik pontja így szól: „Eiusdem patronatus volumus et eramus ofiieii esío: omnibus viribus suis quo ocius volunta­tem, mentem et intentionem fundaíorum adimplere de introductione studiorum talismodi scholae conveni­entium atque stemati nationis et religionis nostrae conformium praecipuam euram praebere, necessarios professores et directorem procurare denominareque etc. A 3-ik pontja pedig: „Sequaister volo, et pecu­liariter desidero, ut neque eommunis scholarum di­rectio, netjue alterius religionis superioritas spirituá­lis aut saecularis vei minimum influxum in directione hujus instituti, sive in eonstituendí s decentibus aut litteralibus objectis, sive in oeconomica ejusdem ma­nipulatíone habeat, verum ut idem unice absque omni modificatione, immutatione a superfatis dominis (pa­tronis) dependeat, ad eos tantummodo pertineat, atque per eosdem omnino dirigatur." Mely jog és törvény szerint függesztette föl tehát a királyi biztos a gynmasium patronatusát, amely törvényesen volt megválasztva és fölállítva ? Mely jog és törvény szerint bocsáthatta el ugyan­ezen gynmasium két tanárát? Ha így történik : ak­kor igazolva van a szerbek azon közvéleménye, hogy ez által a szerb újvidéki gymnasium tönkretevése ezéloztati'k. Két év előtt elvétetett ezen gymnasium­tól az állami segély, mely 1862-ben ő felsége ál­tal jóváhagyatott, Múlt év végével pedig egy rende­let bocsáttatott ki, mely szerint Újvidéken egy ma­gyar gymnasium állíttatik föl, mindamellett hogy az előbbi közoktatási ministernek abbeli javaslata: bogy Újvidéken egy állami gynmasium állíttassák föl. épen Deák azon megjegyzése folytan esettel, mi­vel Újvidéken már egy gynmasium létezik. Hogy tehát a magyar gynmasium minél sike­resebben haladhasson, kellett a szerb gymnasiumot, igazgatóságának és tanárainak szétkergetésével, ma­gának a segélynek megtagadásával tönkretenni, mely segély a már megerősített rendelet szerint évenként a nemzeti alapból annak nyújtandó, most pedig va­lakitől megtiltatott, így tehát a szerbeknek még sa­ját költségükön sem engedtetik a műveltség terén előhaladni. Ezek tehát, tisztelt ház! a királyi biztos tettei és eljárásai september havától mostanáig. Ezekből kitűnik: hegy a királyi biztos áthágta hatáskörét és föladatét, mely a sept. 4-én kelt legfelsőbb le­iratban neki kijelöltetett; másodszor, hogy átalábaa áthágta a törvényes államhatalom fölügyeleti jogának hatáskörét végre, hogy oly ügyekbe avatkozott, me­lyek az egyház-autonóm ügyekkel épen semmi ösz­szeköttetésben sem állanak. És ez, tisztelt ház, annyival roszabb, mert maga az előbbi ministérelnök ur Lónyay is azt mondotta, a többek között, mikor Nikolics Sándor tisztelt kép­viselő ur interpellatiojára felelt, (Halljaki): „A kormány tartózkodni kívánt minden octroyrozástól, és épen azért respectálta mindazt, ami a múltból fönállott, és törvényes változást nem szenvedett. — Már ha a tisztelt képviselő ur kérdést intézett hoz­zám : engedje meg, hogy én viszont azt kérdezzem: mit mondott volna a képviselő ur, és bizonyára jo­gosan, ha a kormánynak eszébe jutott volna, egy vagy más részben octroyrozni? bizonyosan hallot­tunk volna szép beszédeket octroyrozásról, ordonance­okról, önkényes rendeletekről, amelyekkel a kormány az egyházi hatáskörbe avatkozott," Ezek voltak az előbbi minister ur szavai, és mit mondana maga az előbbi minister ur, ha látná, hogy az ő általa kiküldött királyi biztos be­avatkozott a mi ügyeinkbe, hogy nexocsak fölosz­latta az egyházi közegeket, hanem bogy más uj egyházi közegeket is kinevezett, s bogy magát a statútumok szerint fönálló gymnasiumot, vagy a ta­nárokat fölfüggesztette stb. Tisztelt ház! a királyi biztos már 6 hónap óta. működik, és milyen eredménynyel? Ő és a kormány 11*

Next

/
Thumbnails
Contents