Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
1 46 100. országos ülés február 27. 1873. niillik kérelmi és sérelmi joga: akkor az egyházi vagy politikai hatalom kénye-kedve szerint cselekedhetnék, a congressusok nem hivathatnának össze, avagy határozatai el sem intéztethetnének anélkül, hogy emiatt valaki fölszólalni merne. Ilyesmi még absolut, annál kevésbbé alkotmányos államban sem állhat fon. Még a törökországi raja alattvalók is fölhozhatják kérelmeiket és sérelmeiket a szultán elé. és mindez Magyarországon tiltva legyen! ? A fönemlitett alkalommal az is történt, hogy a királyi biztos titkára két katonai kompániával a már kiürített község-házat körülvette, és katonákkal, körülvéve, az illető iromány fölött „autó dafe't csinált, ami compromittáló nevetségre adott okot. De nem volt elég, hogy a királyi biztos az egjdiázközséget erőszakolta, ő a „non bis in idem" eilen is a megsemmisített határozatok miatt az újvidéki egyházközséget eloszlatta, és pedig, amint fölhozta, hatáskörének áthágása , kötelességeinek mulasztása és az egyházközségi szabályok megsértése miatt. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a királyi biztos sem az állított áthágás, és elmulasztás eseteit specifice nem hozta föl, sem az egyházközséget akár testületileg, akár egyenkint nyilatkozatra vagy íölvilágositásra nem hivta föl. Emiitettem már, hogy a congressus feloszlatása után hozott községi határozatok nem lépték tul a községi hatáskört. Milyféle mulasztások történtek, senki sem tudja. Ami a községi szabályok megsértését illeti, a királyi biztos hivatkozott a 19. §-ra, mely szerint a községi képviselőtestnek egyharmada megújítandó volt; de az előkészületek arra folyamatban voltak, és hogy elkéstek, annak tulajdonítandó, mivel az 1.871-i congressus ép az újítás idejekor uj községi szervezetet hozott létre, melynek értelmében ezen részletes újítás megszüntetendő, és annak megerősítése után minden község újból volt alakítandó; míg a megerősítés váratott, függőben tartatott azon munka, melyet későbben újból teljesíteni kellett. De ezen elkésleltetés is nem a község föloszlatására, hanem a megújításnak sürgetésére adhatott okot. De bármikép történt legyen, ez a fölsőbb egyházi hatóság hatásköréhez tartozik, s a királyi biztosnak nem volt joga, egjdiázi okokból, az egyházi községet föloszlatni ép ugy, mint magának az államhatalomnak nincs joga. Ez már nem az államhatalom fölügyeleti jogának gyakorlata, hanem az egyház belső administratiojába való beavatkozása. Az egyház-községek rendezéséről szóló szervezetnek 33. •§-a igy szól: „Ha az egyházközség kötelességeit teljesíteni •szembetünőleg elmulasztaná, vagy hatáskörét áthágná, avagy oly rendetlenségbe jönne, hogy szakadatlan czivakodások végett nem volna képes határozatot hozni: akkor az eparchialis consistorium hivatva van, előleges vizsgálat alapján, az egyházközséget föloszlatni, uj választást elrendelni és a csendháborítóknak netaláni megválasztatását megsemmisíteni. " így tehát a consistorium, vagy az 1870-ik évben megerősített eparchialis rendelet szerint az eparchialis administraló bizottmány jogosítva volna az egyházközséget föloszlatni, de az is csak előleges vizsgálat alapján, nem pedig a királyi biztos. Ezenkívül megtámadta a királyi biztos az újvidéki szerb gymnasiumot, illetve annak patronusát, mely nincs összeköttetésben az 1868-ki IX. törvényczikk alá eső egyház-iskolái ügyekkel, hanem egy külön. 1815. évben származott és 1818-ban megerősített statútum szerint áll fon és a nemzetiségi törvény az 1 868. XLIV. törvényczikk oltalma alatt áll; ép ugy megtámadta a szerb irodalmi társulatot „Srbska Matica, mely mint magán-társulat szintén külön statútum értelmében állfen s egyház-autonóm ügyekkel épen semmi összeköttetésben sem áll. Azon kívánatra, hogy ezen beavatkozási jogának alapját közölje : nem adott rá feleletet, minthogy a kormány és az országgyűlésen kivül senki másnak számot adni nem köteles, miután igazolást követelni annyit tenne, mint számadást követelni! És mikor a királyi biztos ezen visszaéléseket tette: csak akkor jutott eszökbe valóságos föladatainak egyike, tudniillik, a dalyi érseki földesuraságnak, a metropolitai intercalaris jövedelmek kezelésének áttekintése. Eközben gróf Lónyay lebukott ministerElnök: székéről, a királyi biztos fölterjesztette lemondását. Gróf Lónyay, hogy az uj ministerelnököt zavarba hozza, interpellatiot intézett ehhez a Deák klubban a ministerelnöknek szándékairól, nevezetesen tekintettel báró Majthényi kiküldetésére és a szerb kérdésre, melyet ő a külügyi kérdéssel hozott kapcsolatba. Most már kétségtelen lett, hogy a királyi biztos missiója gróf Lónyay alatt politikai esnem egyházi természetű volt, és hogy az egyház a politikai czéloknak csak háttere vala. A ministerelnök ur azt válaszolta: hogy ő erélyesen fog minden állam-ellenes törekvéseket akadályozni, de emiitette még a törvény korlátainak föntartását is. Mi megelégedéssel hallottuk, habár csak a klubból, ezen hirt és biztatást, hogy minálunk is valahára uralkodni fog a törvény és némi megnyugvással vártuk el a kormánynak további lépéseit, nem akarván azt időközben nyugtalanítani. De mi következett ? A nyilvános lapokból megtudtuk, nemcsak hogy a királyi biztosság báró Majthényi személyében fönmarad, hanem még meghatalmazása is kiterjedtetett; hogy mely tárgyakban, mily irányban és mily mérvben : arról se a, ! közön-
