Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

144 100. országos ülés február 27. 1873. föloszlatta a szerb congressust s annak és saját magának érdekében pedig a királyi biztost kiküldötte. Azon közvélemény és közönség számára pedig, mely nem barátja a rendkívüli intézkedéseknek s nem ismeri a viszonyokat és a dolgokat: feltaláltatott, hogy a eongressusokon politikai ügyek tárgyaltatnak; hogy benne csupán magyarellenes elemek vannak ; hogy a congressus a nemzeti alapokat és az egyháznemzeti vagyont a forradalmárok kezére bizta, kik ezt politikai agitatiok és állam-ellenes czélökra hűtlenül fordítják, stb. Más részről a kormány közegei részint titokban, részint fizetett lapokban híresztelték, hogy a magyar oppositio még inkább idegenkedik a „ nemzetiségektől" átalában, a szerbektől különösen; ellenkezőleg vádolták a magyar oppositiot a magyar nemzet előtt, mint a nemzetiségeknek túlzó barátját a magyar állam és nemzet kárára. így keverte gr. Lónyay ur a kártyákat, csakhogy győzzön. A kormány és az egyházi reactionak szövetsége volt a királyi biztos kiküldetésének közvetlen forrása. Áttérek a tisztelt királyi biztos tetteire. De mindenekelőtt czélszerünek tartom egynéhány észrevételemet a királyi biztos intézményére elvi szempontból fölhozni. Tisztelt ház! Én azt tartom, hogy alkotmányos államban, melyben a felelős kormányzat elve érvényes, királyi biztosságnak egyátalában sincs helye. A királyi biztosság a feudális kormány-rendszernek intézménye. 1848-dik évig Magyarország törvényhozása tekintetében alkotmányos vala annyiban, amennyiben a korona országgyűlés nélkül törvényeket nem hozhatott, nem változtathatott, nem szüntethetett meg, azonban a fejedelem közvetlenül és oly közegek utján kormányozhatott , melyek az országgyűlésnek nem voltak felelősek. Más részről a közhatóságoknak is megvoltak csak a tőlük függő végrehajtó közegei. Akkor a királyi biztosság institutiojának még volt valami értelme, mert a király saját közvetlen kormányzati joga szerint királyi biztost küldhetett, hogy azt hajtsa végre, amit a rendes közegek vagy nem akartak, vagy nem voltak képesek végrehajtani. Mai nap az ilyen királyi biztosnak nincs értelme sem az országos kormány-szervezet természete, sem a törvényhatósági közegeknek szerkezete és viszonyai szerint, Mai nap is előfordulhat, igaz, szüksége annak, hogy rendes közeg helyett különös közeg küldessék ki, vagy az ügynek fontossága, vagy annak sürgős volta miatt, vagy amiatt, mivel az ügy több műid cipóimra terjed ki, ugy hogy gyors és központosított működést szükségei; azonban ezek ministeri biztosok, vagy ha a ministertanács több ügyágra küldené ki őket: kormány-biztosok volnának, kiknek tetteikért a kormány felelős. De nem isczélszerü politikai eljárás, a biztosnak királyi elnevezése egy részt azért, mivel compromissio esetében az fatális következményeket vonhat maga után a korona tekintélyére; másrészt pedig azért, mivel az alkotmányos érzelem nemcsak hogy nem ápoltatik, hanem a végrehajtó hatalomnak közvetlen végrehajtásaira visszaemlékezés által még inkább elnyomatik. Azonban, ámbár a kiküldött biztos királyi biztos nevet visel is, nem kételkedem, hogy maga a kormány is el fogja ismerni, hogy annak más jelentősége nincsen, mint amilyen a föntebbi elv szerint volna a ministeri vagyis kormányi biztosnak, t. i., hogy ügyeiért felelősek, ő maga is. de az illető ministerek is; azonban némelyek a királyi biztosságot rendkívüli hatalomnak tartják, s ha az rendkívüli hatalom is: nem lehet oly értelemben rendkívüli, hogy a törvény ellenére is valamit tehessen; és egvátalában hogy a királyi biztosnak sem lehet nagyobb hatalma, mint magának a felelős kormánynak, és hogy az csak annyiban rendkívüli, amennyiben egy időre és sajátságos dolgokra nézve helyettesíti a rendes közegeket. Továbbá azt is tartom, hogy alkotmányos országban, ahol a közigazgatási közegek felelősek, mindenkinek, tehát a rendkívüli biztosnak hatásköre is nyilvános legyen a polgárok előtt, de különösen azok előtt legyen ismeretes, kiket illet, egy részről azért, hogy a polgárok tudják, kinek és miben kell engedelmeskedniök, és hogy tudják, miért emelhetnek panaszt, ha a határok meg nem tartatnának ; más részről azért, hogy a nyilvános ellenőrködés lehetséges legyen. Ha mindezeket tekintetbe veszem: akkor báró Majthényi Lászlő királyi biztost más szempontból nem tekinthetem, mint nyilvános megbízásának szempontjából. Ezen szempontból én a tisztelt háznak Id fogom mutatni először: hogy a királyi biztos báró Majthényi saját mandátumát átlépte; másodszor: hogy egvátalában átlépte az állami főfölügyeleti jognak határait, t. i., hogy oly dolgokat tett, melyeket az ő mandansa — a kormány — sem tehetett anélkül, hogy át ne lépje a törvényt. E királyi biztos mandátuma az 1872-ki sept. 4-én kelt legfelsőbb leiraton alapszik, mely leiratban szórul-szóra következő áll: „ Magyar ministerelnökömnek, vallás- és közoktatási magyar ministeremmel egyetértőleg tett előterjesztése folytán a Karíoviczon létező szerb nemzeti egyházi alapoknak és alapítványoknak, az érsekségi időközi jövedelmeknek, továbbá a kolostorok tulajdonát képező vagyonnak az érseki szék üresedése óta mi módon történt kezelésűk megvizsgálására amennyiben az utóbbiakra nézve a zárdafőnökségek vagy társulatok (confraternitates) panaszt már emeltek, avagy a biztosi működés ellen