Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülés február 27. 1S73. 143 Én ezen szavait egész átalánosságban aláírom, elfogadom, s részemről mindenkor tettemért mind a törvény, mind pedig a törvényszék előtt nyugodt lélekkel állok ; azonban a kormánytól kettőt kívánok: először, hogy ne éljen a clenuntiatio és a rágalom fegyverével; másodszor, figyeljen arra, hogy czélszerüebben használja föl azon 200.000 frt rendelkezési alapot, mely Szlávy ministerelnök ur szavai szerint arra van szánva, hogy általa fölismertessenek a haza és az alkotmány ellenségei, mint eddig használta volt, és hogy alaposabb bizonyítékokat gyűjtsön, nem pedig amilyeneket eddigelé gyűjtött, amikor ugyanis a ministeri tanácsban dr. Kostits Lázár és Pavlovits János uraknak elzáratását elhatározta ; minthogy a személyi-szabadság és biztosság ép oly szent, mint maga az állam, amennyiben az minden államnak oka, alapja és oszlopa. Az eredmények tehát bebizonyították, hogy a SKerbek politikai működéséből nem merült föl ok, mely alkalmat szolgáltatott volna a királyi biztos kiküldésére, legkevésbbé olyannak kiküldésére, aki az egyházi ügyek álezája alatt politikai missiót teljesítene. Egyházi szempontból sem volt ok, alkalom királyi biztos kiküldésére. E tekintetben azt hozták föl, hogy az 1869. és 1872-ki congressus hatáskörét átlépte; de soha sem mutattatott vagy bizonyittatott be, hogy miben történt ez; aki pedig ezen congressusi határozatokat áttanulja, és összehasonlítja a román congressus helybenhagyott határozataival: be fogja látni, hogy azukban semmi politikai nincsen, és hogy azok megegyeznek a román congressus határozataival. Fölfogom sorolni azon tárgyakat, melyeket az 1870. ós 1871-iki congressus tárgyalt, hogy azokból kitűnjék, miszerint köztük egyik sem politikai természetű. Ezen években a congressus következő határozatokat hozott; úgymint: a congressusi szervezetet, a congressusi választási rendet; az egyházmegyei közegek ideiglenes szabályozását, úgymint az eparchialis gyűlések, az eparchialis consistoriumok, az egyházmegyei administratio és egyházmegyei iskolai bizottság rendezését; azután metropolitai egyházi és iskolai szervezését; a plébániák rendezését •és a lelkészek dotatioját, a metropolita és püspökök dotatioját, az iskolai rendszabályt az országos törvények határain belől, az újvidéki és karloviczi gymnasiumoknak adandó segélyezését, a zombori praeparandia fölemelését és Pakraczon és Károlyvárott uj praeparandiák alapítását, a nemzeti alapok és alapítványok és egyház nemzeti jószágok, nevezetesen a metropolitai, püspökségi és zárdai jószágok és javak kezelési és ellenőrzési módját; az egyházközségek reorganisatioját. Továbbá megválasztatott négy tanfölügyelő, és 14 ösztöndíjas Schweiezba és Németországba kiküldetett, még pedig hogy négy közülök magát praeparandiai tanárrá képezze ki, tiz pedig az elemi iskolák praktikus tanulmányozására. Az 1872-ki congressus, vagy jobban mondva congressus tagjai mit sem tettek, hanem szétoszlatott mielőtt megnyittatott és mielőtt bármit is tehetett volna, csakis azért, mivel a császári és királyi comisariusnak nem csináltak bizonyos ódon és lealázó ceremónia szerint „spalirt" és nem is a korona iránti loyalitás hiányában, hanem, mivel a comissarius az 1868-ki IX. törvényezikk daczára, bizonyos az önkormányzattal ellenkező teljhatalmakkal küldetett ki. Ha a congressus, amelyet az 1868. IX. törvényezikk is a szerb egyházi önkormányzatnak orgánumául tekint és ismert el, e törvényezikk után is azt kénytelen tenni, mit a kormány és annak comisariusa akarnak és parancsolnak: akkor nem kell nekünk sem önkormányzat, sem az 1868-iki IX. törvényezikk, mert ily congressusokra nem érdemes sem a nép pénzét, sem saját idejét vesztegetni. Amig a szerbek föltétlenül engedelmeskedtek a kormány és hierarchia parancsainak: clericalis és reactionarius népnek nevezték őket; mikor pedig saját joguk és méltóságuk miatt a hierarchia- és kormánynyal ellentétbe jöttek: akkor illoyalis revolutionariusoknak neveztettek. Én Irányi tisztelt képviselőtársunk által hasonló alkalommal elmondottakkal mondom: jóllehet, ezeknek egyike sem, másika sem vagyunk, mégis könnyebben türnők, ha alaptalanul illoyalisoknak, mint alaposan reaetionariusoknak, hyperloyalisoknak neveztetünk. Tehát sem állam-politikai, sem egyházi okok nem szolgáltattak alkalmat a királyi biztos kiküldésére, hanem egyedül pártbeliek. A szerb egyház congressusokon történt, hogy a szerb ellenzéki párt többségben, sőt az 1872-iki eongressuson, ugy mondván, kizárólag egymaga volt képviselve Időközben a magyar és a horvát országgyűlési választások közeledtek. A szerb egyház-reactio, azaz azon papok, kik ezentúl is szeretnék, hogy az egyházközségekben az egyház vagyonát a régi mód szerint, csaknem minden ellenőrzés nélkül kezeljék; azon zárdai főnökök, kik tovább is akarnák a zárdai vagyon jövedelmeit, ugyszólva, számolás és ellenőrzés nélkül saját kedv-vágyaikra elfecsérelni; azon mostani vagy jövendőbeli püspökök, kik ezeutul is szeretnének az egyházban és az iskolában kényök-kedvök szerint eljárni, avagy mit sem tenni, ők már azelőtt alattomban panaszkodtak a kormány előtt; most gr. Lónyay, az előbbi ministerelnök ur emlékezett azon panaszokra, és azon reményben, hogy ezen reactio segélyével fogja a szerb ellenzéki pártot legyőzni és megsemmisíteni, saját párti-czéljai végett szövetkezett a szerb reactioval, s ennek érdekében