Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

142 1G0. országos ülés február 27. 1873. inig erőnk és eszközünk fönmarad; inkább a spártai Leonidas szerepét. Szerepünk épen abban áll, hogy Magyarországban levő magyar s egyéb nemzetiségű polgártársaink i'ölvilágositása által egyengessük az utat Magyarország és a Balkán népek egyetértéséhez, és hogy a keleti kérdésnek oly megoldását eszközöljük, mely a Kárpátoktól, sőt az érczhegyektől az adriai, fekete és aegei tengerig lakó népek érdekében lenne; mire nemcsak mint szerbeknek, hanem mint Magyarország polgárainak is van jogunk és kötelességünk. Az, amit mi a polyglot Magyarországban saját nemzetiségünk í'öntartására és fejlődésére kívánunk : nem egyéb, mint amit a többi nem-magyar nemzetiségek, nevezetesen a román nemzetiség, politikai tekintetben kivannak, és amit az egyházi téren az 1868. évi IX-ik t. ez. biztosit, s a görög keleti románok pedig élvezik is. Lehet ugyan, hogy valakinek követelményeinkben valami „ túlzottnak * látszik ; azonban egyrészről a „mérleg" úgyis azok kezeiben van, kiktől követelünk; másrészről pedig mindaddig, mig az alkotmány és törvény határain belül haladunk, alkotmány- és törvényellenes rendeleteknek nincs helye ellenünk, mi pedig eljárásunk által nem szolgáltatunk okot ily rendeleteknek. Szükséges-e. hogy mi ezeket bizonyítsuk ? Én legalább ugy hiszem, hogy azok kötelessége lenne bizonyítani azon állítást, kik e rendkívüli eljárást alapítottak. Négy éve már annak, hogy a szerb a nemzeti szabadelvű párt, vagyis a szerb nemzet ellen politikai hajtóvadászat megindittatott. A királyi biztosok úgyszólván folytonosan azon vidékeken tartózkodtak, ahol a szerbek laknak, különösen pedig a nevezetesebb helyeken, főképen Újvidéken. Nemcsak a kir. biztos megérkezte előtt, de még ott tartózkodása alatt is denuntiatiók és rágalmak, ugy nyilvánosan a lapokban, mint pedig titkos utón terjesztettek ellenünk. Különösen a múlt évi belgrádi ünnepély alkalmával elözönlék a politikai ágensek és kémek maga az állanipolicziai főnök igazgatása alatt a déli vidékeket. Hírek terjedtek az összeesküvésről, az Omladina titkos szervezéséről, s arról, hogy nyolczszáz megszámlált magyarországi szerb üdvözölte Milán fejedelmet, mint az „ összes" szerbek királyát; továbbá arról, hogy némely férfiak, köztök a legbékésb és deákpárti szerb Branovacsky ur, egy emlékiratot terveztek a szerb regensnek átnyújtani, állítólag a magyar kormány ellen, s több effélék. Aki ezen időben a bécsi és pesti lapokat olvasta, azt hitte, hogy az alvidéken már minden készen áll a lázadásra, hogy a kanócz is már az öszszeesküvők ágyujának gyúlyukán állott, és hogy szükség volt a rendkivüli hatalom szigorú kezére, hogy ezen kanóczot kicsavarja kézből — és mindezen phrasisok, denuntiatiók- és rágalmaknak mi lőn az eredménye? Mit íödöztek föl mindannyian a királyi és rendőri biztossok Ászt és gróf Rháday, valamint Jekelfalussy óta báró Majthényiig? Semmit, — és pedig nem azért, mivel nem voltak képesek valamit fölfedezni; hanem mivel fölfedezni való semmi sem volt. Én fölhívom az illető minister urakat, mutassanak csak egy esetet is, csak egy tettet is az egész időtől, mióta az alkotmány visszaállíttatott, amely tett vagy eset arra mutatna, hogy bennünk államellenes és revolutionalis törekvések volnának. Felhívom azért is, hogy védelmezhessük magunkat, mert a merő, semmivel sem igazolt gyanakodások ellen a védelem lehetetlen. A választások minden országgyűlésre, a magyarra ép ugy, mint a horvátra és a szerb egyház congressusra oly rendben és csendben folytak le, mint ritkán bárhol is Magyarországban. Demonstratiok, ha voltak is, nem voltak álíam-ellenies és revolutionalis természetűek, hanem olyanok, aminőkkel a polgárok alkotmányos államban a közvéleménynek, a bizalom- és bizalmatlanságnak élő kifejezést szoktak adni. Az alkotmányos aera egész ujabbi idejéből csak két esetet jegyezhetni meg némi következményekkel : az Angyelits archimandrita elleni demonstratio, melyről maga az állami közvádló bevallotta, hogy a vétkesek policialis 5 frtnyi birsaggal elmarasztalhatok, mely azonban a politiának bele avatkozása következtében három szerbnek elitéltetését vonta maga után, és pedig néhány havi fogságra vallásháboritás miatt, Második eset dr. Kostits Lázár és Pavlovits János uraknak elfogatása a belgrádi ünnepély következtében. Azonban ezen esetek eredménye legvilágosabban tünteti ki, hogy a szerb nemzeti párt elleni gyanakodások denuntiatiókon és rágalmakon alapulnak. Az öt havi vizsgálati fogság után, melyet Kostits Lázár jogtudor és Pavlovits János szerkesztő Pesten felségárulás miatt eltűrt : bebizonyult az ő ártatlanságuk, s mi több az is bebizonyult, hogy Pavlovits János a belgrádi bankett alkalmával épen semmi toastot sem tartott; már pedig a nem tartott toast tartalma volt oka és alapja a vizsgálati fogságnak. Itt volna helyén, hogy a Nikolits ur által kimondott ezen szavakra reflectáljak: „Mondják, hogy vannak oly szerbek, kik az állani fölforgatására törekszenek. Én ilyeneket nem ismerek; de ha volnának ilyenek, fölkérem a kormányt, sőt követelem tőle, hogy azok ellen a legnagyobb erélylyel lépjen föl. s sújtsa őket a törvény legnagyobb szigorával. "