Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
132 99. országos ülés február 26. 1873. Iában nem szólaltam volna fel e komoly tárgynál, ugy lévén meggyőződve, hogy arra nemcsak azok, kik ez ügyben némi theoreticai ismeretekkel birnak, hanem a gyakorlatilag is szakavatott emberek vannak hivatva: ha Irányi Dániel képviselő ur tegnapi beszédében oly állításokat nem nyilvánított volna a papságról átalában, mind a katholikus, mind a protestáns papságról, utóbb különösen a katholikus papságról, a melyekre megjegyzéseket tenni kötelességemnek tartom, törekedvén tételeit, ha biroin, devalválni azon pontig, a hol kiviláglik az, hogy azok sem a fönálló törvényekkel, sem a történelem tanuságaival, sem a létező tényekkel, sem magával a vallásos, — kérem jól megérteni, az átalános vallásos érzelemmel — ki nem egyeztethetők, ennélfogva valótlanok. (Helyeslés jobb felől) Először vádolá a képviselő ur, mind a katholikus mind a protestáns papságot; vádolá üldözéssel a nazarénusok irányában, állítván, hogy e felekezet, mely keresztelkedni nem akar, papokat nem ismer, mégis kényszeríttetik és erőszakoltatik arra, hogy gyermekeit keresztségre vigye. Ez állítás ellenkezik a valósággal; mert a tény így áll: a nazarénusok vagyis Kristuskövetők igen is keresztelkednek, — nem is volnának különben Kristus követői, a ki maga is keresztelkedett ; — csak hogy nem papok által kereszteltetnek, hanem ezen szertartást maguk végzik. Ennek ellenében minden keresztény felekezetben papság kötelességének tartja a keresztségét kívánni, s az okát a tisztelt képviselő ur maga is, ugy hiszem, bölcsen ki fogja találni, tudván azt. hogy eddig az illető felekezetbeli papságnak törvényes kötelességében áll az anyakönyveket vezetni, azon fontos okmányt, a mely ugy a magánviszonyokban, mint a közállam irányában is hiteles adatul szolgál és forrásul bizonyos kötelességek teljesítésénél. (Helyeslés.) Itt rejlik való oka a nazarénusok vonakodásának a kereszteléstől, mert mint a képviselő ur maga is megérintette, nem akarnak a hazának fegyverrel szolgálni. (Ügy van! jobb felöl.) Azt pedig jól tudják, hogy az állam az anyakönyvek nyomán követeli a polgároktól a védkötelezettség teljesítését, ez alól akarnak ők kibújni és ez az oka : miért nem viszik gyermekeiket keresztelésre. (ügy van! jobb felől.) És kérdem, szabad-e elmulasztani kötelességét a papnak, mind addig, míg a törvény reá bízza az •okmányok vezetését ? Nem ; mert a törvény ellen vétene, ha nem teljesítené. így tehát nem áll az üldözés vádja ; hanem csak az bizonyul be, hogy az illető felekezetbeli papok ez esetben a törvény iránti kötelességeket teljesitik; a tisztelt képviselő urnák állítása pedig a fönálló törvényekkel ellenkezik. (Helyeslés.) A másik tárgy, a mely miatt egy katholikus papot vádol, a zombori eset, hol egy izraelita egy katholika nővel, nem házassági viszonyban, gyermeket nemzett, és a katholikus pap a gyermeknek a katholíkus : vallásban leendő megkeresztelését követelte és az illető hatóság neki e végre assistentiát adott. Igen helyesen, mert inig fönálló törvényeink szerint a nem törvényes házasságból származott gyermek anyja vallásában tartozik neveltetni, addig az illető pap kötelességmulasztás nélkül nem tehetett máskép. Ha megfordítva lett volna az eset, ha a nő izraelita lett volna: akkor izraelita vallásban neveltetett volna a gyermek, és ugyanazon joga lett volna az izraelita rabbinak, mint volt ez esetben a katholikus papnak és a hatóság neki ép ugy tartozott volna megadni a kért assistentiát. A képviselő urnák e tekintetben fölhozott vádja is tehát a törvénynyel ellenkezik; Azonban a képviselő ur a katholikus papságot ezentúl még különösen is vádolta, kárhoztatta és elitélte, állítván, — hogy szavait hiven idézzem, fölírtam azokat, — , lazább, erkölcstelenebb papság-ot a magyarnál nem ösmertem és nem találtam soha sehol." (Mozgás.) Tisztelt ház! Nem tudom, e szót „erköcstelen" mily értelemben vette : vajon ugy-e, hogy átalánosan megtagad a papságtól, mint osztálytól, minden erkölcsiséget? Ha igen: akkor bátor vagyok állítani, hogy ez alaptalan vádja a történelem tanúságaival, a kétségtelen tényekkel ellenkezik. Avagy tagadja-e a képviselő ur, hogy a középkorból a kereszténység vezetett minket a műveltségre és a kereszténység fölavatott papjai voltak elsők, kik bennünket tanítottak; tagadja-e, hogy azon időkben, midőn a kardforgatás, a táborozások voltak a fő foglalkozások: egyedül a keresztény papság volt az, amely a classicai tudományokat megőrizte és ápolta, amely tanított bennünket, tanította népünket. Az igaz, hogy a tanítás fő vonása a vallási volt; de tagadhatlan az is, hogy ez volt az első lépés, amely minket a barbárságból kiemelt. A ki ezt tagadná: a história tanúságát vonná kétségbe. (Helyeslés.) Avagy a papságnak, mint osztálynak hazafiuságát tagadja-e a képviselő ur? Akkor kérem, lapozza a történelem könyveit tovább és meg fogja találni, hány főpap és püspök esett el a mohácsi téren, hány főpap volt vezére a magyar hadseregnek, hány főpap áldozta vérét a hazáért! Ha pedig a tisztelt képviselő ur tagadja a papoknak nemzetiségi ragaszkodását hazánkhoz: kérem, lapozza a történelemnek könyveit ismét tovább, és nézze Pázmán Pétertől a mai napig, hány főpap, hány pap vett a magyar irodalomban részt, irt jeles munkát, nevelte a népet különösen oly munkákkal, a melyek az átalános műveltség terjesztésére voltak irányozva. Vagy ha a tisztelt képviselő ur tagadja a papság áldozatkészségét : nézze meg, hány fundatiót tettek
