Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés * A múltban, a jelenben, és hányat tesznek most is mindennap. Ha végre tagadja politikai szereplésök érdemét, akkor ismét kérem : nézze meg a történelem könyveit és látni fogja, mikép az esztergomi érsekek, a Szelepcsényiek és többen, azon szomorú időben, midőn a haza kétfelé szakadt, mint közbenjárók majd a malcontentusok, majd a császári udvarnál szerepelvén, mennyire működtek közre, hogy megmentsél,- e haza egységét és alkotmányos jogait, ha máskép nem, legalább föntartván azokat törvénykönyveinkben, vissza nem ijedve a Lobkoviczok, Hocher és Heisterek durva visszautasításaitól. Ha végre a tisztelt képviselő ur azt állítaná, hogy a katholicus papság az ujabb kor eszméi, az ujabb idő követelményeivel szemben ellenséges állást foglalt el e téren: igen szívesen fölveszem a kesztyűt a franczia papsággal való összehasonlítást illetőleg. Kérdem, képes-e kimutatni azt. hogy a magyar papság 1848-ban föllépett a kor követelményei ellen, ugy mint föllépett a múlt század végén a franczia papság, amelynek makacssága vitt egy királyi párt a vérpadra, és áztatott vérfürdőbe egy egész tartományt, a Vendét ; (Elérik tetszés.) mig a magyar forradalom alatt, amelyet nem is nevezek forradalomnak, hanem szabadságharcának: nem mutathat nekem a képviselő ur egy főpapot sem, ki valahol zászlót vitt volna, hogy a népet izgassa a kor eszméi ellen. (Zajos helyeslés.) Talán ezt félelemnek, bátorság hiányának tulajdonítja a képviselő urV Én részemről többre becsülöm a hazafias félelmei, iiiint a hazafiatlan bátorságot. (Élénk helyeslés.) És kérdem, miért szórja a tisztelt, képviselő ur egy egész osztályra átalánosságban vádjait holott csak egyesek lehetnek bűnösek. Ő. ki a humanismusnak, s a műveltségnek, az illemnek valóságos personifieatioja, a ki talán önmagának sem bocsátaná meg. ha e tulajdonságok ellen saját maga ellenében vétene: miért feledkezik meg most arról, hogy bár többször előfordult, de minden esetre mégis csak elszigetelt esetek alapján egy egész osztályt kárhoztatni sohasem szabad; ő. aki a bebizonyult bűnös iránt annyira humánus eljárást követel ; a ki az ítélet kimondására a nap világánál világosabb próbákat kivan, és helyesen, mert hisz megtörténhetik, hogy száz vagy ezer eset közül lehet egy, a mikor a valószínűség ellenére az illető, a ki bűnösnek látszik, még sem az: (Tetszés.) azért. mert két, három vagy száz. vagy nem tudom hány esetben botrány történt, egész osztályt elkárhoztatni nem szabad. Én legalább Irányi Dánieltől ezt nem vártam volna. (Élénk tetszés.) Nem igy küzdöttek azok a protestánsok, a kik valódi és nem képzelt üldözéseket szenvedtek. Kitartással, buzgósággal, elhatározottsággal harczoltak február 26. 1873. 133 ők; de nem ily fegyverekkel. Fegyverrel ott, a hol nem reméltek másként sikert, az igazság erejével ott, a hol azt hitték, hogy az igazságot meghallgatják. Nem becsméreltek ők. nem vádoltak, nem gyaláztak senkit, és még akkor is, a mikor erre okuk lett volna : inkább megnyerték az igazság sympathiájával a katholikusok rokonszenvét és reájok bízták a fölszólalást. Protestánstól az ilyen vádakat legkevésbbé vártam volna. (Élénk helyeslés.) Ha gúnyolódni akarnék, azt mondanám, hogy a képviselő ur ezt annak bebizonyításául tette, hogy nem fél a papoktól. Ehhez a mai világban nem nagy bátorság kell. (Nagy tetszés.) Ha Galileinek, ha Húsz Jánosnak, és az inquisitiónak idejében lépett volna igy föl, azt mondanám: nagy a bátorsága (Tetszés); a mai időben azonban, midőn épen a keresztény vallás elveiből fejlődött civilisatio biztosítja e részben a személybátorságot: az ilynemű kitörések bátorságnak épen nem mondhatók. (Hosszas tetszés.) Ám kárhoztassa a képviselő ur a hierarchiát, mint institutiót; mondja ki, ha az a meggyőződése, hogy annak ideje lejárt; mondja, hogy az középkori institutio, melynek ma már nincsen helye, mondja, hogy azt reformálni kell: ez tökéletesen jogában áll; és ha e kérdést fölveti: azt tárgyilagos vita tárgyává lehet tenni, anélkül, hogy bárkit sértsünk ; de nincs joga azért, mert az institutio magát az ő nézete szerint leélte, nincs joga addig, mig az törvényszerüleg fönáll : annak tagjait átalánosságban vádakkal illetni és elkárhoztatni. (Zajos tetszés.) Nem félünk mi, tisztelt képviselő ur, a papságtól, és nem fél tőle a kormány sem. De van valami más, amitől igenis félünk és ez a vallásos érzületnek elpusztulása; (Élénk helyeslés.) mert Darvinnak merész hypothesisek és még merészebb inductiók alapján összetákolt theoriája és Strausznak ezen theoriára épített furfangos, de senkit ki nem elégítő, annál kevésbbé megn} r ugtató okoskodásai daczára örökké igaz marad az, hogy mig ember — ember lesz, mig gyarló emberekből alakulnak a társadalmak és államok: addig az emberiség legnagyobb részének mindig szüksége lesz a vallásos érzületre, (Élénk helyeslés.) ha csak visszaesni nem akarunk a barbárságba vagy a rabszolgaságba. Ezek azok, a miket a sok ideig tartott viták daczára is Irányi Dániel barátommal szemben a lehető legnagyobb rövidséggel megjegyezni szükségesnek tartottam. Örülnék rajta, ha roszul értettem volna szavait; örülnék rajta, ha nem ugy értettem volna azokat, a mint én fölfogtam; de hogy igy értelmezni igenis lehet, arról biztosítom a képviselő urat, És mivel már fölszólaltam, legyen szabad magára a szőnyegen forgó tárgyra, mint afféle laicus-
