Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873. 129 mekkorában szokja meg, és ez igen nagy baj, hogy a magyar fiatalság, — a kivételek előtt dicsérettel hajolok meg, — talán ezrével dologtalanul él az életkor legmunkaképesebb korában, midőn mondhatni, hogy mint egy láng képes mindent megemészteni, épen akkor hanyagolják el magukat, és nem teljesitik kötelességüket. (Élénk átalános helyeslés.) Múlnak az idők, és azután bekövetkezik az, hogy tanulatlanul lépnek a küzdtérre, hogy a ministereknek aggódniok kell jó birák keresésénél, aggődniok tanföliigyelők keresésénél és minden komoly, alapos képzettséget igénylő szolgálat betöltésénél. (Helyeslés bal felől.) , Ne tüijtik ezt az állapotot; a magyarnak természeténél fogva van annyi józan esze, mint a németnek, francziának, ezen becses anyagot méltóztassanak kizsákmányolni, átidomítani oly tanrendszer által, amely helyes irányban kalauzolna. A gymnasiumoknál, tisztelt minister ur, amennyiben a kezelése alatt lévő gymnasiumi tanároknak fizetését fölemelte, igen égető hiányon segített; legyen meggyőződve, hogy már most nem fog megtörténni, ami a helytartótanács utolsó óráiban megtörtént, midőn egy tanár elment tanári állomásáról pedellusnak a szomszéd-iskolába; {Derültség.) mert oly roszul voltak fizefae akkor a tanárok, hogy existentiájok nem volt biztosítva. Azt tudhatja mindenki, hogy ahol a tanár anyagi gondok közt él, ott kénytelen oly térre lépni, amely az ő tanári függetlenségével és méltóságával össze nem fér és a tanár kötelességével össze nem egyeztethető. Ez történt itt a fővárosban is, és sok esetben beállottak az egyes tanárok társulati írnokokká, könyvvezetőkké, vagy lajstromozókká, avagy ügyvédi irodába másolóknak, vagy, akikben nagyobb volt a tehetség, nagyobb az összeköttetés a városban, azok hozzáláttak a tankönyvgyártáshoz, és elárasztották az országot rósz tankönyvekkel, az illetőnek neve rajta van a tankönyvön, saját czége alatt adja ki; (Tetszés bal felől.)pedig csak a maga tanítványával fordíttatta azt más könyvből és nem pirul mindezekért. Mások ismét a váltó és egyéb végrehajtás miatt zaklatva, békétlen feleség által emiatt szemrehányással illetve, elkedvetlenültek, és nem tudtak megfelelni kötelességöknek, s akkor honnan vegyék azon derült kedvet, mely megkívántatik ahhoz, hogy társszeretettel tekintsünk a fiatalságra; mert valóban a tanár szellemétől nem kevesebb függ, mint magától a tanrendszertől, nagyon világos, tisztelt ház, hogy azon tanárok, akiknek fizetése olyan nyomorúságos, hogy existentiájok sincsen biztosítva, ezek nem képesek arra, miszerint nyugton olvassanak, könyveket vegyenek, utazzanak, és tapasztalatokat szerezzenek. Az ilyen tanárok elmaradnak az európai civilisatiótól, tehát a tudománynak szolgálatában sem maradKfiPY. H. NAPLÓ. 18S. V. KÖTET. hatnak, tehát nem terjesztik és nem terjeszthetik a tudományosságot. De nem szabad, tisztelt minister ur, ott megállapodnunk, hol most vagyunk. Azt mondotta a minister ur, hogy fölállít jó állami intézeteket, a többi autonóm intézeteknek pedig meghagyja cl SZÜ~ bad concurrentiát. Én ezt azonban nem ugy értem, hogy azok agyonconcurrálhassák magukat; mert én mondhatom a minister umak, aki megfordulok az iskolában, hogy mar a mai nap is nem azt az iskolát keresi a szülő, amely jó, hanem amelyben könynyebben átcsúszik gyermeke. Nem azon iskola kerestetik, ahol szigorúak a tanárok; hanem az, melyben nem gazemberek. (Élénk helyeslés.) Félek, hogy oly concurrentiát méltóztatik fölállítani, miszerint lesznek jó életképes intézetekkel szemben szegény sinlődő intézetek, melyek neítt fognak elpusztulni, hanem fognak tengődni továbbra is, mert roppant életképesség van ilyen intézetekben, melyeket pártol a traditió, és melyek bizonyos martyrságra tudják magukat helyezni. Kérem a minister urat, ne tegye azokat martyrokká; hanem inkább méltóztassék oda hatni, hogy azok a magasabb igényeknek megfelelhessenek. Est modus in rebus, amely által az összes tanügyet emelhetjük hazánkban. Azt mondom a minister urnák, hogy a mai napság még nagyon is kiállják a concurrentiát az autonum intezetek az államtanodákkal, mert ezen intézetekben vannak azon kitűnő veterán tanárok, kik a magyar nemzeti közművelődés iránti érdekeltséget a legsúlyosabb és legnehezebb időkben megóvták, a honszeretetet ápolták, önbizalmunkat elalélni nem engedték a legnehezebb időkben, (Éljenzés.) még Thun országlása alatt sem. Én ismerek tanárt, nekem is volt tanárom azon időben, kinek bevallott programmja volt a történetet ugy magyarázni, „hogy megtanítsa a fiatalságot szeretni a hazát." Mig sok ilyen tanár van, bár ezek tengéletre vannak kárhoztatva, bár kevesebb tízetésök van, mint egy távirászatnőnek, aki, ha a három havi tanfolyamot bevégezte, 700 frtos állomást kap ; mig az autonóm intézetekben a tanár alig 600—700 frt fizetést kap, csakhogy ezt nem mondja meg nyilvánosan; mert mai napon fizetése szerint ítélik meg az embert! Vannak ott férfiak, kik multjoknál fogva is megérdemlik, hogy a maga módján és utján az országos tanügy elővitelében tovább is versenyezhessenek. Igen sokat tett a ministerium 1867. óta a tanügy terén, azt oly ember ítélheti meg legjobban,. aki 1867. előtt is tanítással foglalkozott ; hanem attól félek,hogy egy irányban talán többet is tesznek,. amint tenniök kellene. Például a minister előterjesztésében az mondatik, hogy Aradon, ha nem csalódom, 351.667 frton emeltek középtanodai épületet,. hogy Budán egy építendő gymnasium számára 17
