Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-99

130 99. országos ülés február 26. 1873. 432.600 írt van előirányozva. Iglón 60.000 frtot | kérnek egy tanítóképezde falaira, holott Iglón még egy egész utczát ki lehetne sajátítani 60.000 írtért. Léván csak egy épület kijavításáért kérnek 25.000 frtot; pedig az országnak sok helyén egész kis jószágot vehet az ember ezen pénzen. Ez az, amire a minister ur becses figyelmét kikérem, hogy azon embereknek, kik az állampénztárból egy vállalatnál akarnak meggazdagodni: méltóztassék körmükre vágni, mert el fogják költeni ilyenekre az ország sok pénzét ; ugy fogunk járni mint a Ludoviceummal. a hol oly nagy épületet és oly roppant falakat emeltek, hogy mindenki csak bámulta, s mikor a kőfal megvolt: kisült, hogy nincs alap a tanítás megnyitására s csak most legújabban 60 év múlva nyittathatott meg. Nehogy mi is igy járjunk az épitkezésIjl ! Attól félek, hogy eszükbe nem jutnak b. Eötvös Józsefnek 1870 február 17-én mondott emlékezetes szavai: Magyarországot oda akarom állítva látni a tanügy terén, ahol azt az ország megérdemli. De attól tartok, hogy nem fogjuk czélunkat elérni, ha csak fényes, pompás palotákat emelünk. (Tetszés.) Ha arról a feledhetlen szaváról megfeledkezünk, megeshetnék azou anomália, hogy a fényes képezdében igen jól tartott és államköltségen jól nevelt praeparandisták talán ki sem akarnának onnan menni, a szegény falusi tanítónak nyomorult szalmakunyhójába. Az épületeknél tehát szem előtt kell tartani az állapotokat országszerte, nem azt kell vennünk hogy a zürichi cantonban miként építenek, mert oda özönlenek a tanítók, mivel kenyerök is van. Nekünk pedig ezt inai nap még nem is lehet biztosítanunk. Összevág ez az internisták kérdésével is; de nem akarom követni Pulszky tisztelt barátomat, ellene fordulva Csengery mellett síkra szállani, akinek erre ugy sincs szüksége. Az internisták intézménye ott, ahol kikerülhetetlen, ahol különben nem kapnak szállást és ellátást, élelmet, a tanulók: ott szükséges; de ott, ahol nem szükséges: ne vonjunk ki az ifjúságot a családi körökből, hagyjuk őket tisztességes házaknál, hiszen itt nyerni azon finom nemes zománezot, melylyel fölékesítve valódi atyaként fog lépni tanítványai közé. (Helyeslés.) A népnevelésnél mondott a minister ur egy nagy eszmét, melyet én szivemből és lelkemből üdvözlők, és csupán arra kérem a minister urat, hogv ezen eszmétől ne engedje magát senki által el tántoríttatni, t. i. hogy nőket is alkalmazand majd az elemi iskolákban tanítókul. Sok szegény szülőnek lesz ez vigasztalása, sok derék leánynak megmentője. Van sok oly tanító, ki durva, barbár modorú, ki azt hiszi, hogy a műveltséget terjeszti, midőn szid és ver; csak örülök annak, hogyha egy kis finom nőies szelídséget láthatunk majd a gyermeknevelés körül. Eme szelídebb elemek jótékonyan fogják majd ellensúlyozni szelídebb lelkületükkel, a kemény férfibánásmódot, s majd gyöngédségüket értékesíteni fogják ott, hol arra nagy szükség van, a kisdedeknél és ugy vélem, hogy népünk szilajságát, mely különösen a suhancz években annyi sok bűnnek tényezője és indító oka, le fogják hűteni. (Helyeslés.) A vizsgákra figyelmeztetve volt a tisztelt minister ur, s én nem akarok erről hosszasabban szólani, hogy a 'vizsgálati rendszer jelenleg nem egyéb, mint merő formalitás. A tanító a vizsga előtt egy pár órával, a kevésbé tehetségesek pedig egy pár nappal bemagolnak valamit, szóval recitálnak valamit, s azután eladják a tankönyveket, tudományt ugy sem szereztek belőle ; elfeledik azok tartalmát, s többé nem gondolnak rája. Az állam vizsgáló bizottságok iránt már többször volt fölszólalás e házban. Tisztelem, becsülöm én a spectabilis osztályt; hanem, ahol komoly tudomány examinálásáről van szó, oda oly embereket méltóztassék kinevezni, kik megütik maguk is a mértéket. Sok censor botrányos bakokat lő, az ifjak mindent elhitetnek velők. Ezen bizottságok revisioját ajánlom a minister ur figyelmébe. Ami az orvos-szigorlatokat illeti, ugy látszik, ezek azért léteznek, hogy az ifjúság betölcséreztessen magának valamit, mert az orvosnövendéktől, ki öt éven át él az élvekkel csábító fővárosban, senkisem kérdi: öt évig mit csináltál, adj számot öt évi tanulmányaidról; midőn aztán elérkezik a vizsga ideje, elő fog valami szegény assistenst, ki egy pár hét alatt néhány forintért megtanítja a nagy orvosi tudományra, a híres egyetemi tanárokat periig nem hallgatta, s mindaz, mit az egyetemről magával hoz, nem egyéb, mint amit attól a szerény assistenstől tanult. Ezek oly kérdések, melyek administrativ utón is megoldhatók s mit a minister úrtól bizton is várunk. (Ügy van \) Van egy visszaélés, tisztelt ház, és itt bocsánatot kell kérnem, hogy ezt még megemlíthessem. — (Halljuk, halljuk!) mert ez a főtanodai oktatásnak egyenesen rákfenéje. A szabadelvű férfiú Eötvös minister, a magán-tanulóságot kihagyta a korlátok közül, és minden iskolára kiterjesztette. Ne tessék engem félreérteni! Tudom én, hogy tudós, művész, pap, mérnök, ügyvéd nemcsak az iskolák falai közt nevelkedik, a legképesebbek úgyis minden esetre az iskola falain kívül is gyarapítják tudományukat. Nem is ezért szólalok föl a magán-tanulói intézmény ellen ; hanem azért, mert általa alkalom nyujtatik, hogy amely úrfinak nem tetszik 8 — 9 órakor az iskolába menni, vagy egy-két órát az iskola padjain tölteni : magán-tanulóvá lesz, egész éven agarászik, pipázik, billiardozik, s az év végén előáll azon követeléssel, hogy őt egy cathegoriába helyezze a tanár azokkal, akik szaktanárokat hallgatnak, és akik a tudomány gyűjtésére szaktanárok által serkentettek, könyvtárba jártak, szóval alaposan készültek. Eötvös mi-