Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
128 99. országos ülés az egész praeparandiát; és ime azt olvassuk az előterjesztésből, hogy a hitoktatók, kiknek önzetlen szeretettel kellene a hit vigasztalását terjeszteniük: már a praeparandiához tartozó gyakorló-osztályokban nem akarnak külön dij nélkül tanítani. Hogy a hit-oktatók választását, — mint Zichy ajánlja, — föltétlen a felekezetekre bizzuk: ezt nem tanácslom. Ugy, mint jelenleg van, helyesnek tartom; azt hiszem, erre Zsedényi képviselő ur is azt mondja; mert befolynak ezen személyek alkalmazására a superintendentiák, de hogy valamennyi hitfelekezetnek föltétlenül rendelkezésére bocsássa a minister ur a hit-oktatók alkalmazását: abban nem nyugodhatnám meg; mert akkor bevinnők a theologok ódiumát, a felekezeti zsémbesség üszkét a ])rae]iarandiákba, és ott nem azt tanítanák, hogy mi az egyetértés, hanem felzaklatnák; a különféle felekezeteket, hitszónokiati üres frasisokkal ölnék az időt és rontanák azon egyetértést, melyet én a praeparandiák tanulóitól megvárok kétszeresen, hogy t. i. ők magokat semmiféle hitfelekezet szolgálatába ne bocsássák, hanem legyenek a közös hazának, a közös édes anyának szolgái. Hogy mennyire támaszkodnak, tisztelt ház, minden körülmény közt és mindenütt az állam pénztárára : köztudomású dolog. Tessék a vasúton utazó közönséget az első és második osztályban megnézin, azt mondja egy director, hogy körülbelül fele e két osztályon utazóknak már díjtalanul utazik különféle. Mi fizetjük a kamat-garantiát, és mások ingyen használják azt. (Átalános élénk helyeslés.) Petitiók jönnek ide, hogy váltassák meg a lánczhid-vám. Ugy tudom, hogy nem a szegény munkás-osztály adta be ezen petitiót, hanem a gazdag emberek irták alá, kik az ország költségén szeretnének megszabadulni a két krajezár vámtól, és kényelmesen szeretnének menni a hídon, mikor az ország sok részében csak a madár utazhat a jelen viszonyok közt. Látjuk, hogy az adómentesség postulatumával valóságos ostromot kell kiállani a különféle befolyásos egyéneknek. A főváros megadta az adómentességet az uj házakra, megengedem szükség volt rá, ámbár én a közteherviselés elvét pártolom, (Helyeslés) mondom, megengedem, szükség volt rá; hanem most már ebből előttünk áll azon való káros állapot, hogy minden város adómentességet követel építkezéseire. Megelégedésemet nyilvánithatoni a minister ur eljárása fölött, aki mindekkoráig a kellő tapintatot megőrzötte a kérőkkel szemben. Félek azonban, hogy az önerőben való bizalmatlanság, idegen külsegély utáni vágy már nagyban mutatkozik, hogy ne támaszkodjunk többé önerőnkre, hanem bízzunk mindent a j(') istenre, vagy mivel már a mai időben bizonyos atheismus negélyeztetvén, nem imádjuk őt, február 26. 1873. bízzunk mindent a ministerre, és utalványozzuk az' állampénztárra. (Helyeslés.) A tisztelt minister ur előadásából nagy örömmel győződtem meg afelől, hogy a középtanodai és egyetemi törvényjavaslatok a beterjesztéshez már közel állanak. Szükség van rá; de szükség van arra is, hogy gyorsan letárgyalja azokat a ház, mert jelenleg közép és fölsőbb oktatásunk oly siralmas állapotban van, hogy róla a szakember csak panaszkodva beszélhet. Méltóztatott igen nagy eszmét kimondani, hogy t. i. az egyetemre külföldi tanárokat fog behozni. Távol legyen tőlem, hogy a concurrentiának nyilatkozó eszközét ellenezném; de attól félek, hogy, ha ezen urak bejönnek, még, mielőtt a magyar nyelvet elsajátították volna: akkor annyira népszerütleniteni fogják bizonyos szűkkeblű és szüklátkörü fölfogás folytán az érkezőket, hogy ez nemcsak magának a behivottnak, hanem a cathedrának is ártalmára lesz. (Átalános helyeslés.) Mikor és hogy fogja azon szakembereket megnyerni a minister ur, nem tudom; de én őszintén kimondom, hogy nem kötök azokhoz nagy reményt. Most kezd Magyarországon egy kis tanügyi föíbuzdulás mutatkozni a fiatal nemzedéknél; látjuk, hogy boldogult cultusministerünk nem tartotta rangján alólinak fiát a tanszéknek nevelni, és más jóravaló ifjak is foglalkoznak ezen eszmével. (Közbekiáltás: báró Prónay fia is tanárnak készült.) Ha egyszer kimondjuk hátramaradottságunkat, hogy Magyarországon nincsen tanpályára való egyén, hanem át kell plántálni az erdőt gyökerestől együtt, nem pedig a magot és csemetét: félek tőle, hogy ezzel az érdekeltséget fogjuk leszállítani. (Ugy van!) Igen szép a külföldre támaszkodni, hanem nem ezen az áron. Ha széttekintünk saját körünkben, a tisztelt minister ur tagja a magyar tudományos akadémiának ; ott vannak oly férfiak, akiknek neve villanyos hatást gyakorolna az ifjúságra; ha egy Ballagi, egy Arany, egy Hunfalvy Pál s más ily férfiak, nem mondom, rendes tanárokul, hanem maga utján mégis megnyéretnének ezen férfiak, hogy tudománykincseiket bocsássák az ifjúság rendelkezésére : ez igen nagy sikerű volna. (Helyeslés bal felől.) Ne tessék azt hinni, hogy jelenleg az egyetemnél nincsenek nagytehetségű és tudományú emberek; nem az a baj: hanem az, hogy a fiatalság oly módon jön a középtanodákból az egyetemre, hogy kevés hoz magával elegendő előkészültséget; vannak köztök kitűnők is, akiknél megvan a készültség; hanem hiányzik a legtöbbnél a komoly tanulmányozási vágy. a tudományos ambitio. (Helyeslés balról.) És ezt a szellemet reménylem én beállandónak az ifjúságnál, hogyha az egyetem tanszékein akár külföldről, akár honnan ilyen kitűnő tanférfiak foglalnának helyet. A hanyagságot ifjúságunk már gyér-
