Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
118 99. országos ülés február 26. 1873. nek-e egyházi ügyeikben, bárhonnan eredő külbefolyásnak tért engedni? Bizony nem. És, t. ház! a mint a többi vallásfelekezetnek cselekszenek, ami nekik dicséretükre válik, ami nekik érdemül számíttatik föl: azt csak a szerbeknek ne legyen szabad tenni, csak nekik rovassák föl bűnül? Mert, t. ház, tudom jól, hogy ez nem igy van, és hogy a t. háznak minden tagja igazat ad nekem, s szive mélyéből elismeri azt, hogy a szerbeknek ugy, mint minden más vallásfelekezetűeknek joguk van a törvény által biztosított egyház és iskolai önkormányzatukat védeni ; hanem azt teszik hozzá, vagy legalább azt gondolják, hogy itt tulaj donkéf> nem is annyira az egyház és iskola önkormányzati kérdése, hanem más politikai kérdések forognak fön, s hogy politikai indokok azok, melyek a kormányt törvény-ellenes eljárásában vezetik, és politikai indokok azok, melyek folytán a képviselőház ezen törvény-ellenes eljárást elnézi. Minthogy ez kétségen kivül igy van : egész nyíltsággal kívánok arról is szólani. Lábra kapott és országszerte elterjedt azon vélemény, hogy a szerbek közt ellenséges, államellenes aspiratiok lappangnak. Ezen vélemény gyakorolt befolyást a kormányra és a képviselőházra elhatározásaikban. Ezen vélemény dominálja a közvéleményt és a sajtót, mely a szerbek részéről származó minden erélyesebb nyilatkozatot, mindjárt a hazafiatlanság vádjával sújtja; nem gondolván azzal, hogy az ily nyilatkozat talán épen a törvényellenes eljárásból származott elkeseredés szüleménye. A nyomást mindig ellenállás követi, az actio mindig reactiot szül. Ha az elégületlenség forrásait fürkészszük, ne keressük azokat ott, hol azok nincsenek; de keressük inkább a kormány törvény-ellenes eljárásában; mert ha a törvény által biztosított önkormányzat lehetetlenné tétetik, és hogy ha a kormánybiztos buzdítva néhány roszlelkü vagy csuszó-mászó egyén által, amilyen, fájdalom, minden nép közt létezik, beleegyeledik oly dolgokba is, melyekbe beleegyeledni nem volna joga a törvény értelmében: nem természetes-e, hogy az elégületlenség a szerbek közt nőttön nő? A szünetlenül ismétlődő nyugtalanitásók nem eredményezhetnek megelégedést, nem kelthetnek bizalmat. A szerbek, t. ház, csupán csakjogaikat törvény által körvonalozott és biztosított jogaikat védik. Ne bántsa a kormány ezen jogokat, ne akadályozza önkormányzati szervezetüket és meg vagyok győződve, hogy az elégültség vissza fog térni, és a bizalom helyre fog állani. Igen, de azt mondják talán sokan, hogy a szerbek közt vannak olyanok is, kik az állam fölforgatására törekesznek. Én ilyeneket nem ismerek ; de ha volnának ilyenek, fölkérem a kormányt, sőt követelem tőle, hogy azok ellen a legnagyobb erélylyel lépjen föl, sújtsa őket a törvény legnagyobb szigorával; (Élénk helyeslés bal felől.) de ne büntesse az ártatlanokat is, mert ha ezt tenné, vagy ha egyeseknek akár tette, akár szándéka miatt a hazában lakó szerbek nagy többségét a hazafiatlanság, a fölforgatási vágyak méltatlan gyanújával terhelné: minden bizonynyal nagy igazságtalanságot követne el. (Élénk helyeslés bal felől) Ezek voltak azok, t. ház, miket ezen alkalommal elmondani kötelességemnek tartottam. Zichy Antal: T. ház! Nem refiectáliutok előttem szólott t. tagtársunk beszédére, ugy hiszem arra a közoktatásügyi minister ur fog a maga részéről válaszolni. Szokásba jött nálunk, t. ház, hogy a'budgettárgyalások alkalmával az illető ministernek egész közigazgatási politikája bírálat alá vétetik, ami tökéletesen helyes és correct eljárás. De szokásba jött azonkívül, hogy ezen alkalommal a szónokok egyúttal az institutiokat, sőt a törvényeket is bírálat alá vonják, ami annyiban nem egészen helyeselhető, mert az illető szakminister mindig csak az adott viszonyok közt, a törvények és fönálló institutiok korlátai közt teljesítheti kötelességét. Részemről mindazáltal határozott haladást látok ezen tárgyalási modorban, szemben a korábban divatozott eljárással, midőn az adress-vitát használtuk föl mindannak elmondására, ami kinek-kinek leginkább szivén feküdt. Tárgyalásaink igy mindenesetre concretebb alakot öltenek, és sok oly eszme pendittetik meg, melyeket többször kell megmondani és ismételni, hogy megérleljük őket, és melyeknek gyakori emlegetésük után utóvégre mégis eljön idejök. Előbb lévén a szólásra följegyezve, szívesen átengedtem az előbbséget az előttem szólottaknak ? és ezt annál kevésbbé bántam meg, mert alkalmunk volt oly jeles szakavatott beszédeket hallani, mint a tegnapiak, különösen Molnár Aladár és Csengery érdemes tagtársainkéi voltak, és ha azon előadások után is bátorságot veszek magamnak is, hogy ugy, mint mások tettek, kik ezen alkalmat fölhasználták arra, hogy a közoktatási ministert egy sereg jó tanácscsal lássák el: részemről magam is ; egy-egy jó tanácscsal, figj^elmeztetéssel szolgálni ügyekezem f ezen szerénytelenségemért előre is bocsánatot kérek. Egy dolog fekszik nagyon szivemen, amelyre mindenekelőtt bátor vagyok fölhívni a t. közoktatási minister ur és a t. képviselőház, sőt az e termen kivül álló ügybarátoknak is figyelmét, és ez az, hogy ügyekezzünk behozni közoktatási rendszerünkbe azt, mi eddig benne nincs : az elv-egységet, az összefüggést, azon bizonyos harmóniát, mely szerint az egész következetes kapcsolatban álljon és egy szer-
