Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873. 119 tes egészet képezzen, elkezdve a legalsóbb foktól egész a tetőzetig. Méltóztassanak megengedni, hogy legalul a kezdetnél kezdjem meg. Lehetőleg rövid leszek. Elkezdem tehát a kisded-óvodákon, melyek itt már megemlittettek. Én részemről nagyon helyeslem, hogy akkor, midőn a közoktatási törvényt hoztuk, az eredeti javaslatból a kisded-óvodákról szóló egész fejezetet kitöröltük. Helyeslein azért, mert nagy tévedésnek és valóságos szerencsétlenségnek tartom, ha összezavartatnak a szerepek, és ha tanintézeteknek tekintik a kisded-óvodákat, amint hazánkbansajnos, sokan vannak, akik ilyeneknek tekintem szeretik. Ezen a téren nálunk különben igen örvendetes mozgalom mutatkozik; részvétre buzdul a közönség, lelkes honfiak és honleányok érdeklőknek iránta; de ami föltűnő, az, hogy a hány uj ily ezélu egyesület keletkezik, majd mindegyik más és más czéget tüz ki magának és más nevet választ voltakép egy ugyanazon dolognak. Én ezen sokoldalúságnak örülnék, ha nem kellene attól tartanom, — és főleg ezért vagyok bátor azt e helyen kiemelni.— hogy ezen elnevezések igen gyakran egy veszélyes tévedésre szolgáltatnak alkalmat. Az első elnevezés, mely nálunk kezdetben meghonosult, az volt, amelyet Csengery képviselőtársunk is megemlített és méltán súlyt is helyezett rá: a „kisded-óvoda". Ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb elnevezés.amennyiben legigazabban kifejezi az intézet voltaképeni rendeltetését, mely nem más. mint az, hogy megóvja a kisdedeket a testi és lelki bajoktól, melyeknek különben kitéve lehetnének s ezek ellen mint egy biztos menhelyet nyújtson nekik. Mihelyt az intézet ezen ezélon túlmegy, mihelyt valaki azt mondja, hogy ő nemcsak kisdedóvó akar lenni, hanem példának okáért alapnevelő, — ha csak a szavakkal játszani nem akarunk, — félő, hogy már valami mást. többet, akar : és épen ez veszedelmes. Legújabban divatba jött a „gyermekkert" elnevezés is. Volt alkalmam, — noha hála Istennek ezen intézetek nem tartoznak közvetlen fenfölügyelői hatáskörömbe! — volt alkalmam megszerezni magamnak azon lelki élvezetet, hogy meglátogattam néha az ilyen intézeteket is. A „kert" alatt példának okáért egy laicusnak nem lehetne mást érteni, mint valóságos kertet; de ez a szó itt nem egyébb, mint germanismus, a „ Kindergarten" szónak betű szerinti fordítása. A kert alatt nem valóságos kert értendő, melyben talán árnyékos fák alatt játszadoznának a gyermekek, fejlesztvén a szabadban testi és lelki zsenge tehetségeket. A kert szót csak jelképileg kell vennünk, amennyiben a gyermekek képezik ott a növényeket, melyeknek nevelésére vannak szánva a sokszor homályos kétes legü és kinézésű helyiségek, vajmi gyakran az egészségtelen üvegházi növényzetre is emlékeztetve a látogatót. Legújabban egy ily czélu jótékony egylet e nevet vette föl „gyermek-védegylet," mely név hallatára megvallom, megdöbbentein, hogy a gyermekek valami megtámadásnak vagy üldöztetésnek vannak kitéve, mely ellen őket védeni kell. Bármi név alatt jőjön azonban elő az intézmény: a czél, amelyre nemeslelkü alapitóik törekszenek, üdvös. De amire súlyt kell fektetnem, és ami ellen minden gondolkozó emberbarátnak igazán védegyletet kellene alakítani: az, hogy a kisdedóvodák ne váljanak a gyermekek gyönge idegzetét megtámadó s lelki és testi elsatnyulásra vezető tanintézetekké ; hogy itt, ha valahol vétessék alkalmazásba az, amit részemről számtalanszor ügyekeztem az embereknek szívökre kötni, hogy a betű öl, a szellem elevenít. Itt a betű pedig szó szerinti értelemben veendő, mert mihelyt beviszik az óvodákba a betűt, tudniillik a szoros értelemben vett tanítást, ez megöli vele a gyermeket. (Helyeslés.) Itt nem szabad tanulni, hanem játszani és mulatni kell a gyermeknek. Elborzadtam néha azon helyiségek fölött, amelyeket gyermekkertül használtak; de nem kevésbbé elborzadok, a különben szellős és tágas udvarba lépve is, ha azt megrakva látom sok mindenféle torna-eszközökkel, életveszélyes hágcsókkal, kötelekkel stb. Még az első és másod osztályú elemi iskolás gyermekeket is óvni kell a testgyakorlatok ily veszélyes nemétől, és csakis a szabad gyakorlatok engedhetők meg. A Duda-pesti iskola-tanács, amelynek elnöke voltam, kimondotta, hogy az elemi iskolákba behozza ugyan átalánosságban a test- és tornagyakorlatokat; de a legnagyobb óvatosságot és vigyázatot köti az illetők szivére. (Helyeslés.) Ezt azért voltam bátor a kisdedóvodákra nézve előhozni, mert vannak dolgok, amelyeket nem lehet elég gyakran ismételni, s .mert ez közvetlen összeköttetésben áll azon vezéreszmével, amelyre bátor voltam a közoktatási minister ur figyelmét fölhívni, miszerint óhajtandó, hogy köznevelési és oktatási rendszerünk egy szerves egészet képezzen. így korántsem helyesíendő azon sok helyen lábrakapott eljárás, miszerint a kisdedóvó-intézeteknek is már több s úgynevezett felsőbb osztályaik vannak, melyek aztán valóságos elemi iskolát képeznek, ugy, hogy igen gyakori azon eset, hogy kisdedóvó-intézetből az első elemi osztály mellőzésével a második elemi osztályba lépnek át a gyermekek. Itt a szerepeknek helytelen fölcserélését látom, és kezdetét azon bajnak, mely egész közoktatási rendszerünkön végig vonul, s ez azon bizonyos rendszertelenség az egység és harmónia hiánya, melyet beszédem elején jelzettem. így van ez a közép-tanodákkal is. Senkisem mondhatja, hogy oly összefüggésben állanának a közép-tanodák az elemi oktatással, hogy az átlépés az elemi tanodákból a középtanodákba
