Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

42 Ci.. országos ülés február i. 1873. idő kívántatik ahhoz, hogy ezen alkudozások végleg befejeztessenek, és a t. minister ur az előterjesztést megtehesse? Én ezt nem tudom kiszámitani; de alig hiszem, hogy azt a pénzügyminister ur is ki tudja .számítani, kiről fölteszem, hogy jó philosophus, s hogy még jobb mathematicus: azt erősen hi­szem. (Derültség) Nem mondható csekélynek azon összeg, melyet a ministeriumok házbér czimén évenként kiadnak; a folyó évre e czimen 111.449 forint irányoztatik elő, épületek föntartására 11.900 forint, összesen 123.349 forint. Pedig, a mint nagyon bölcsen mél­tóztatnak tudni, három igen tekintélyes ministerium, úgymint: a pénzügy-, cultus- és belügyministerium országos épületekben van elhelyezve, és ha tekin­tetbe veszszük, uraim! azt, hogy az országház át­alakítása 8000 forint hián 1 / 2 millióba került, azt hiszem, nagyon indokoltnak fogjuk találni a pénz­ügyi bizottság határozati javaslatát. Részemről megvallom, teljességgel nem találom magyarázatát azon különbségnek, mely a pénzügy­niinisteriumnak egyszerű •— mondhatni puritán — berendezése és a belügyministerium fényes salonjai közt van. Az-e ennek oka, hogy Magyarország bel­ügyministerei mindig gavallér-emberek voltak és a pénzügyministerek nem sokat adtak a gavallérosko­dásra? Én nem tudom. — De legyen bármi oka : a különbség létezik, és tény továbbá az is, hogy a belügyministeriumban nemcsak a személyzetben, ha­nem a bútorokban is igen nagy a luxus. Ismerek egy ministeri tanácsost a belügyministeriumban, ki­nek hivatali helyiségében nagyon elegáns világos sárga rips bútorzat van ; (Mozgás jobb felöl.) igaz, hogy ő képviselő is és pedig, dicséretére legyen mondva, szorgalmas képviselő, és így nem is kop­tatja sokat a bútorokat, s valószínűleg azért vá­lasztotta e kényes szint. (Derültség a bal oldalon; zaj és mozgás a jobb oldalon.) Uraim! én teljességei nem kívánom, hogy ál­lamhivatalnokaink a hivatali helyiségekben annyira összezsufoltassanak, hogy e miatt dolgozni se tud­janak, vagy hogy jobban elférhessenek, azon quali­ficatio szerint sem akarom őket osztályozni, melyet Zsedényi Ede tisztelt képviselő ur ajánlott; mert tökéletesen egyetértek Tisza Kálmán tisztelt képvi­selő úrral, a ki azt mondotta, hogy az államhiva­vatalnokok az országnak nagyon szükséges — sőt mondhatni nélkülözhetlen — polgárai, és elismerem azt is, hogy az államszolgálat bizonyos nemét az önföláldozásnak kívánja attól, a ki kötelességét hí­ven és pontosan akarja teljesíteni; de nem ismer­hetem el azt, hogy a kötelesség pontos teljesítésére a fényűzés ösztönöz; mert ha mi a ministeri fogal­mazónak salont adunk — nem a pénzügy-*, hanem a belügyministeriumban: — akkor nem fogják-e önök természetesnek találni, ha a ministeri fogal­mazó azon gondolatra jön, hogy azon ország, mely ily nagy fényűzést képes kifejteni, hogy egy minis­teri fogalmazónak salont adhat, nagyon gazdag or­szág és azon eszmére JÖD, hogy fizetését emeljék föl, mert ilyen gazdag ország fölemelheti a fizetést. Fölhozatott többek által az államhivatalnokok nagy száma. Épen a ministerelnök ur mondta, hogy ezen nagy számú hivatalnokok egyik része dolgozik, a másik nem. Én, tisztelt ház, azon nézetben va­gyok, hogy ha valamely államban az államhivatal­nokok száma túlságos, fölösleges: ne okoljuk ezért a hivatalnokokat csupán; hanem okoljuk a rend­szert, okoljuk azon egyéneket, kik ezen rendszert megteremtették és politikai czélokból jutalmazásként nagy számú hivatalnoksereget teremtettek az ország­nak, bizonyosan nem előnyére, hanem kárára. Midőn tehát kijelenteném, hogy a pénzügyi bizottság ja­vaslatát ugy, a mint szerkesztve van, elfogadom, egyszersmind még egyszer bátorkodom módositvá­nyomat a tisztelt ház nagybecsű figyelmébe aján­lani. (Helyeslés bal felől.) Szeniczey Ödön jegyző (újra fölol­vassa Nagy György módositványát.) Kerkapoly Károly pénzügymi­nister ; Nekem azon szándék ellen, mely ezen módositványt sugallta, szülte, nincs észrevételem; de van észrevételem részint annak szövegezésére, ré­szint practicus szükségére vonatkozólag. A szövege­zés ellen észrevételem van annyiban, hogy, mint a pénzügyi bizottság jelentése is átalánosságban szól, hogy a hadügyministerrel a katonai épületek átengedése iránt a tárgyalásokat folytassa, ott is tehát átalá­ban a hadügyministerium kezein levő épületek iránti tárgyalásokról van szó, s igy nem azon megszorí­tással, hogy csak a fővárosban levő épületek iránti tárgyalások folytattassanak; de ha a határozati ja­vaslat ugy, á mint inditványoztatott, elfogadtatnék: akkor jelentést kellene tennem mindazon tárgyalá­sokról, melyek átalában az egész országban a had­ügyministerium kezén levő épületek iránt folynak; és én nem tartom kívánatosnak, hogy a jelentéstétel addig halasztassék, mig generalitásban meg lehetne tenni a jelentést. Első észrevételem tehát az, hogy ugy a pénzügyi bizottság határozati javaslata, mint a tisztelt képviselő ur módositványa a szövegezést illetőleg nagyon is generalizál és átalában minden épületek iránti tárgyalásokról szól, mikor csak a fővárosban levő épületek iránti tárgyalásokat érti. Itt tehát módosítás lesz szükséges. Második észrevételem az, hogy nem látom a határozati javaslatnak practicus szükségét; mert nem fogadhatom el alaposaknak azon fejtegetéseket, melyeket a képviselő úrtól hallottuk arra nézve, hogy ha két év volt szükséges az elvi megállapo­dásra, mennyi idő múlva fogunk gyakorlati ered­ményekhez jutni; és itt a tisztelt képviselő ur, a

Next

/
Thumbnails
Contents