Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

42 Ci.. országos ülés február i. 1873. idő kívántatik ahhoz, hogy ezen alkudozások végleg befejeztessenek, és a t. minister ur az előterjesztést megtehesse? Én ezt nem tudom kiszámitani; de alig hiszem, hogy azt a pénzügyminister ur is ki tudja .számítani, kiről fölteszem, hogy jó philosophus, s hogy még jobb mathematicus: azt erősen hiszem. (Derültség) Nem mondható csekélynek azon összeg, melyet a ministeriumok házbér czimén évenként kiadnak; a folyó évre e czimen 111.449 forint irányoztatik elő, épületek föntartására 11.900 forint, összesen 123.349 forint. Pedig, a mint nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, három igen tekintélyes ministerium, úgymint: a pénzügy-, cultus- és belügyministerium országos épületekben van elhelyezve, és ha tekintetbe veszszük, uraim! azt, hogy az országház átalakítása 8000 forint hián 1

/

2 millióba került, azt hiszem, nagyon indokoltnak fogjuk találni a pénzügyi bizottság határozati javaslatát. Részemről megvallom, teljességgel nem találom magyarázatát azon különbségnek, mely a pénzügyniinisteriumnak egyszerű •— mondhatni puritán — berendezése és a belügyministerium fényes salonjai közt van. Az-e ennek oka, hogy Magyarország belügyministerei mindig gavallér-emberek voltak és a pénzügyministerek nem sokat adtak a gavalléroskodásra? Én nem tudom. — De legyen bármi oka : a különbség létezik, és tény továbbá az is, hogy a belügyministeriumban nemcsak a személyzetben, hanem a bútorokban is igen nagy a luxus. Ismerek egy ministeri tanácsost a belügyministeriumban, kinek hivatali helyiségében nagyon elegáns világos sárga rips bútorzat van ; (Mozgás jobb felöl.) igaz, hogy ő képviselő is és pedig, dicséretére legyen mondva, szorgalmas képviselő, és így nem is koptatja sokat a bútorokat, s valószínűleg azért választotta e kényes szint. (Derültség a bal oldalon; zaj és mozgás a jobb oldalon.) Uraim! én teljességei nem kívánom, hogy államhivatalnokaink a hivatali helyiségekben annyira összezsufoltassanak, hogy e miatt dolgozni se tudjanak, vagy hogy jobban elférhessenek, azon qualificatio szerint sem akarom őket osztályozni, melyet Zsedényi Ede tisztelt képviselő ur ajánlott; mert tökéletesen egyetértek Tisza Kálmán tisztelt képviselő úrral, a ki azt mondotta, hogy az államhivavatalnokok az országnak nagyon szükséges — sőt mondhatni nélkülözhetlen — polgárai, és elismerem azt is, hogy az államszolgálat bizonyos nemét az önföláldozásnak kívánja attól, a ki kötelességét híven és pontosan akarja teljesíteni; de nem ismerhetem el azt, hogy a kötelesség pontos teljesítésére a fényűzés ösztönöz; mert ha mi a ministeri fogalmazónak salont adunk — nem a pénzügy-*, hanem a belügyministeriumban: — akkor nem fogják-e önök természetesnek találni, ha a ministeri fogalmazó azon gondolatra jön, hogy azon ország, mely ily nagy fényűzést képes kifejteni, hogy egy ministeri fogalmazónak salont adhat, nagyon gazdag ország és azon eszmére JÖD, hogy fizetését emeljék föl, mert ilyen gazdag ország fölemelheti a fizetést. Fölhozatott többek által az államhivatalnokok nagy száma. Épen a ministerelnök ur mondta, hogy ezen nagy számú hivatalnokok egyik része dolgozik, a másik nem. Én, tisztelt ház, azon nézetben vagyok, hogy ha valamely államban az államhivatalnokok száma túlságos, fölösleges: ne okoljuk ezért a hivatalnokokat csupán; hanem okoljuk a rendszert, okoljuk azon egyéneket, kik ezen rendszert megteremtették és politikai czélokból jutalmazásként nagy számú hivatalnoksereget teremtettek az országnak, bizonyosan nem előnyére, hanem kárára. Midőn tehát kijelenteném, hogy a pénzügyi bizottság javaslatát ugy, a mint szerkesztve van, elfogadom, egyszersmind még egyszer bátorkodom módositványomat a tisztelt ház nagybecsű figyelmébe ajánlani. (Helyeslés bal felől.) Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa Nagy György módositványát.) Kerkapoly Károly pénzügyminister ; Nekem azon szándék ellen, mely ezen módositványt sugallta, szülte, nincs észrevételem; de van észrevételem részint annak szövegezésére, részint practicus szükségére vonatkozólag. A szövegezés ellen észrevételem van annyiban, hogy, mint a pénzügyi bizottság jelentése is átalánosságban szól, hogy a hadügyministerrel a katonai épületek átengedése iránt a tárgyalásokat folytassa, ott is tehát átalában a hadügyministerium kezein levő épületek iránti tárgyalásokról van szó, s igy nem azon megszorítással, hogy csak a fővárosban levő épületek iránti tárgyalások folytattassanak; de ha a határozati javaslat ugy, á mint inditványoztatott, elfogadtatnék: akkor jelentést kellene tennem mindazon tárgyalásokról, melyek átalában az egész országban a hadügyministerium kezén levő épületek iránt folynak; és én nem tartom kívánatosnak, hogy a jelentéstétel addig halasztassék, mig generalitásban meg lehetne tenni a jelentést. Első észrevételem tehát az, hogy ugy a pénzügyi bizottság határozati javaslata, mint a tisztelt képviselő ur módositványa a szövegezést illetőleg nagyon is generalizál és átalában minden épületek iránti tárgyalásokról szól, mikor csak a fővárosban levő épületek iránti tárgyalásokat érti. Itt tehát módosítás lesz szükséges. Második észrevételem az, hogy nem látom a határozati javaslatnak practicus szükségét; mert nem fogadhatom el alaposaknak azon fejtegetéseket, melyeket a képviselő úrtól hallottuk arra nézve, hogy ha két év volt szükséges az elvi megállapodásra, mennyi idő múlva fogunk gyakorlati eredményekhez jutni; és itt a tisztelt képviselő ur, a