Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

81. országos ülés február 4. 1873. 33 lehetetlenség, mert a hivatalos órák Budán és Pes­ten 10 és 2 óra közt vannak, s az országgyűlés drái is ugyanezek. Lehetetlen tehát, hogy ugyanez időben a hivatalnok a feleket is fogadhassa, pedig ez is feladata. Nem tartom tehát ennélfogva a két hivatal viselést összeférketőnek, azért, mert a hiva­talnok kötessegét nem teljesítheti Tisza Kálmán t. képviselő ur ennek orvoslá­sául az incompatibilitási törvényt ajánlja. Én azt hiszem, hogy az incompatibilitási törvény kizárólag a képviselőkről szól. Itt nem a képviselőkről van szó, hanem arról, hogy a közigazgatás rendeztessék; te­hát itt arról kell gondolkodni, hogy a hivatalnok hivatásának eleget tehessen. De nem tartom czél­szerü orvoslásának az ineompatibilitási törvényt, más részi ől azért sem, mert nincs meghatározva, mikor fog az tárgyaltatni. Ez eszme nem írj, megpendittetett ezelőtt két évvel; a múlt év végével törvényjavaslat is hozatott he e tárgyban, s igy nagy vitatást nem igényel. Ha az incompatibi látási törvényt valósággal komolyan be akarták volna hozni, hiszen erre nem kell csak egy néhány sor, ezt pedig meg lehetett volna tenni eddig is. Én nem akarom a kérdést elodázni, már csak azért sem, mert a törvény beho­zatala némileg kapcsolatban van a választási törvények­kel. Vegyük föl most a helyzetet ngy, a mint van. A jobboldal a mostani választási törvények mellett nagy többségre emelkedett, megelégedhetik vele. A baloldal a múlt országgyűlés végén rettenetesen har­czolt a mostani választási törvények mellett, és igy ebből az következik, hogy sokkal jobban szereti a mostani törvényeket, mintha azok oly módon vál­toztatnának, mint ez javasolva volt. És igy igen valószintitlen, hogy e választási törvények tárgyal­tatni fognak. Óhajtom pedig, hogy addig is, mig tárgyaltatnának, a ministerium rendelkezhessék. Szük­ségesnek tartom e módositványt azért, mert ha a tisztviselő tényleg nem tesz eleget kötelességének, elmozdítható ugyan, az igaz; de a hivatalnokot, a tisztviselőt a mai világban valósággal elmoz­dítani nem szokás és illetlen dolog is, és nem is lehet azt a kormánytól kívánni csak azon esetben, ha hivatalának csakugyan nem tesz eleget. Már most az az ok, hogy valaki képviselői köte­lességét teljesiti. az a kormány, az a világ előtt nem elegendő ok erre. Tehát mig erre nézve intéz­kedés nem történik, akár teljesiti a hivatalnok kö­telességét, akár nem: a kormány el nem mozdíthatja. Az incompatibilitás elve ellen rendesen két érv szokott fölhozatni. Első érv, hogy az ország intelli­gentiája nagyon szegény lévén, azon nagy hézagot, melyet több hivatalnok kimaradása okozna, alig lenne képes betölteni. Ez azonban, uraim, szegény­ségi bizonyítvány lenne, ha 25 hivatalnoknak eltá­vozása a parlamentből oly nagy hézagot támasztana, hogy azt betöltenünk nem lehetne. A második érv KÉPV, H. NAPLÓ I85. IV. KÖTET. az, hogy nekünk szakférfiakra van szükségűnk. Hisz kérem alásan ez a legnagyobb megtámadása a ministeri­umnak. mert az föltételeztetek a ministerekről és állam­titkárokról, hogy a kezelést értsék ; de azon kérdésekben is, midőn szakférfiak kihallgatása volt szükséges, meg­engedtetett az illetőknek olyanokat kihallgatni; a ház tehát jövőre nézve is megengedheti ezt. Vannak végre, a kik azt mondják, hogy ez a választói sza­badság megsértése, mert a ház utólagosan elveszi a képviselői hivatalt azoktól, akiket mgválasztott. Ez kérem nem áll, mert nem a hivatalnokot válasz­totta meg, de megválasztotta a képviselőt, és azon hivatalnok képviselőnek joga van választani, ha tetszik, marad képviselő. Erre nézve már praecedens is van. A múlt országgyűlésen, midőn a bíróság szervezte­tett, voltak itt bíró-képviselők. A ház kimondotta, hogy hiró és képviselő nem lehet ugyanaz, s akkor egyátaláhan nem láttak semmi megszorítást benne, mint én nem is ismerhetem el, hogy ebben bármi megszorítás lenne. Szilágyi Dezső képviselő ur ebben a tárgyban leg­illetékesebben szólhatna, mert képviselő is, hivatal­nok is; hogy ez a jog megtámadása volna, azt egy­átalán nem ismerhetem el. Lehetne talán mondani, hogy ez egyes elvek megtámadása, de azt a jog megtámadásai}ak, az alkotmányosság megtámadásá­nak mondani nem lehet. Az alkotmányosság fő kívá­nalma, hogy mindenki teljesítse kötelességét : már pedig csak akkor teljesíti, ha magát teljesen azon hivatalnak szentelheti, mert egy időben mindkét helyütt nem lehet senki. Miután tehát, t. ház, ezen módosítás, ha elfo­gadtatik, ezen eddigi helytelen állapotnak véget vet, de ha el nem fogadtatik is, minden esetre tisztába hoz egy nagy eszmét: a két hivatalviselés összefér­hetlenségőt; ajánlom annak elfogadását. Ma tisztáz­hatjuk azt, kik akarják, kik nem. Én a legroszahb politikának tartom a habo­zás politikáját. Mondjuk ki őszintén, ha valamit aka­runk ; mondjuk ki viszont az ország előtt, hogy mi nem akarjuk ezt létrehozni, hogy az ország tisz­tába jöjjön magával. Az ilyen ígérgetések által leg­inkább elkedvetlenittetik a közönség. Ajánlom tehát módositváDyomat a t. háznak elfogadás végett. Csernátony lajos: Tisztelt ház! A teg­napi vita alkalmával igen fontos kérdések ke­rültek a ház elé, melyekre nézve bátor vagyok egy pár rövid észrevételt előadni. Irányi t. képviselő­társam és barátom pendítette meg a legfontosabbat e tekintetben, s a mit ő megpendített, az nem egé­szen elméleti kédés, nem csak elméletben levő do­log, mert az már nagyban alkalmazva van Angliában, t. i. competitio kérdése. ,Ez alkalmazásban van egész Angliában, még pedig a kormányzó osztályok részé­ről, hogy ugy mondjam, a legnagyobb önmegtaga­dással, mert azok egyszerre 12.000 helynek patrona­tusáról mondottak le, és azokat szabad versenyre

Next

/
Thumbnails
Contents