Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

34 81, országos ülés február 4. 1873. bocsátották. Midőn tehát én egy elméleti kérdés gyakorlati alkalmazása iránt ily nagy példát látok magam előtt, legalább is hajlamot érzek magamban Aziránt, hogy ezen tárgy fölött talán jó lenne már nálunk is komolyan gondolkodni, ezt a tárgyat komolyan megvitatni. Ezt megjegyezve, más részről nem tagadhatván el azt sem, hogy, ámbár ezen nagy kérdés Angliában ily terjedelmes megoldást talált, ugyanott igen nagy nehézségek és igen nagy aggodalmak merültek föl olyannyira, hogy már most az indiai szolgálat részére nem használják többé a nyilvános versenyt. Tehát aggodalomra van ok; de az elméletnek alkalmazása igen nagy kiterjedésben megvan, és igen helyesen, és az ország érdekében áll még ma is. Ennélfogva én, Magyarországra nézve, mint mondám, hasonlólag elérkezettnek látom az időt ezen nagy kérdést komolyan megvitatni; de nem akarom siettetni a dolgot, hanem igenis, ezt egyszer az országgyűlés s azonkívül a kormány-körökben tárgyalás alá vétetni. Ennélfogva bátor volnék t. barátomat fölkérni, hogy ezen mostani indítványát ne bocsássa most a háznak szavazása alá, mert meglehet, hogy most elejtetik, ezt pedig nem kívánom. Én azt hiszem, hogy ezen indítványnak egy későbbi tárgyalása alkalmat és módot fog nyújtani, a háznak a t. túloldal beleegyezése mellett azt alkalmasabb időben elővenni. Most pedig meglehet, hogy elesik. Ennélfogva kérném t. barátomat, hogy nyugodnék meg abban, hogy indítványa kinyomassák, hogy, ha a ház méltóztatik azt elrendelni, egy későbbi alkalommal előkerülhessen. A mi már most Perényi indítványát illeti, én azt hiszem, hogy azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, az incompatibilitási kérdésre vonatkozólag nézeteit nem szükséges előadnom; mert évek óta sürgettük, hogy ezen kérdés elvégre megoldassák, s hogy mi a kérdést mily modorban óhajtjuk megoldani: azt is kifejtették t. barátaim a háznak ezen részén igen gyakran. Kifejtettük, hogy a minister és egy államtitkáron kivül mi nem óhajtunk ezen ház tagjai közt más hivatalnokot látni, s ennélfogva azon indítványnak lényege találkozik a mi érzelmünkkel is, mely más nem lehet, mint mit azon indítvány óhajt tartalmilag : az a mi kívánságunk. De azt én részemről el nem fogadhatom alakja miatt. Én ebben a nagy kérdésben törvényjavaslatot óhajtok a ház előtt látni, és óhajtom, hogy e kérdésnek minden része azon törvényjavaslatban kimerítve legyen; mert az incompatibilitas alá nemcsak államhivatalnokok tartoznak, tartoznak oda más kategóriából is. (Helyeslés.) És mindezekre nézve egyszerre kell törvényt hozni. Már pedig azon indítványban a kérdésnek másik része nem érintetik, és maga a kérdés is, amenynyiben érintetik, nem azon utón lenne megoldva, amelyen az óhajtandó, vagyis nem törvényjavaslat, a mely az egyedüli alkotmányos ut, hanem a ház határozata által, amit én részemről nem aceeptálok. És én megvallom, tisztelt ház, hogy azon magyarázat után, amelyet a t. képviselő ur, ki előttem szólott, adott, nem vagyok olyan véleményben azon javaslatról, mint voltam tegnap. Mert én azt tartottam tegnap és ma is, addig t. i., mig a t. képviselő ur fölszólalt, hogy azon határozati javaslat csak alaki tévedés; de ugy látszik, több van benne, mint amennyit én látok. Mert a t. képviselő urnák magyarázata szerint ő tulaj donképen nem akar egyebet, mint azt, hogy a minister valamikép intézkedjék ezen ház tagjainak sorsát illetőleg. Azt pedig részemről el nem fogadhatom, hogy ily nagy kérdést a ház incidentaliter döntsön el, annál kevésbé fogadhatom el, hogy a minister incidentaliter eldöntse. — Ha a ministernek a parlament egyik vagy másik ülésszaka alatt eszébe jut, hogy a képviselőház tagjai közül annyit kivonhat egyszerű intimatio folytán, azt mondván: hogy az ur megszűnik hivatalnok lenni, ha képviselő akar lenni, vagy megfordítva: ez a ház jogkörébe vág. Én részemről azt egyátalában nem fogadhatom el, és azért mondhatom, hogy ezen indítvány, ha az a tartalma, mint azt a t. képviselő ur magyarázta: akkor több rósz vau benne, mint amennyit én gondoltam. A mi, tisztelt ház, a hivatalnokoknak nagy számát illeti, amiről hasonlóképen szó volt, — bocsánatot kérek, — hogy ezen pontra nézve egy okot mondjak el, mely még föl nem hozatott. (Halljuk !) Igen sok oka fejtetett ki annak, hogy a hivatalnokok miért szaporodnak annyira, és a hivatalnokok ezen szaporodása által miért roszabbul a közigazgatás egész gépezete: lassúbb lesz, ahelyett, hogy gyorsabb lenne stb. Én, t. ház, a hivatalnokok számának szaporodását egészen más indoknak tulajdonítom; és megjegyzem, hogy a mit mondani fogok, azt nem a mostani ministeriumra, vagy az előbbeni, vagy a következőre nézve mondom, hanem mindannyira nézve, nemcsak nálunk, hanem más országokban is. A hivatalnokok szaporodásának indoka az, még mindenütt, hol megtörtént, — a fölösleges szaporodást értem, mert a szükséges szaporodás ellen nem beszélhet józanul senki, — hogy a ministereket és a ministerek alatti hivatalnokokat folytonosan, időről-időre, de mindenesetre nagyon gyakran, hol egyik, hol másik oldalról most elvbarátai, majd elvbarátainak barátai, vagy barátai elvbarátainak, (Derültség.) és mindezek egész catenatiója, egész cliqueje sürgeti: tedd ezt hivatalnokká, adj ennek, adj amannak egy állomást. És, t. ház, ennek következése az, hogy