Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-95
374 95. országos ülés február 21. 1873. Csak még egy oldalát vagyok bátor e kérdésnek megvilágítani, mert ugy látom, hogy itt is a legnagyobb küzdelemre van a kormány kárhoztatva, szemben a kereskedelmi körökkel, melyek saját érdeküket sem képesek helyesen fölfogni': ez az elhelyezés kérdése. Évek óta tart a harcz. A tisztelt kereskedelmi körök a legnagyobb makacssággal, de annál kevesebb alapossággal ragaszkodnak azon eszméhez, hogy a közraktárak csak akkor fognak a czélnak tökéletesen megfelelni, ha azok a felső Dunaparton fognak elhelyeztetni, s ez által olyasmit kivannak, ami majdnem lehetetlen. Ha e kívánságok teljesíttetnek: akkor — és erre bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét különösebben fölhívni — alapjában fölforgattatik azon eszme, mely szerint a főváros az utóbbi időben, épen a törvényhozás intentiója s az általa e czélra létesített közeg, a közmunka-tanács javaslata alapján, a fővárosi törvényhatóság hozzájárulásával szabályoztalak. Ezen uj szabályozásnak, mely ma már készen van, s melynek keretébe már oly sok tényező illesztetett be, melyet igen sok anyagi kár nélkül onnan kitörülni nem lehet : alapeszméje az, hogy a kereskedésnek és az iparnak — ismétlem, hogy annyiban, a mennyiben az az árukra és az áruk forgalmára, nem pedig a comptoirokra és azok működésére vonatkozik — okvetlenül le kell menni az Al-Dunára. Pest városa fejlődésének ez egy oly sarktétele, melytől Pest város ma már el nem állhat. Le kell menniök a raktáraknak az Al-Dunára, mert ott van természet szerint helyük. És mi az akadály e részben? Az hogy köriilbelől 7 malom van a Fel-Dnnaparton. Ezen 7 malom az oka. hogy a tisztelt kereskedők oly makacsul ragaszkodnak eszméjükhez, hogy a közraktárak a felső Dunaparton helyeztessenek el. De, tisztelt ház, eltekintve attól, hogy az elhelyezés ottan sokkal költségesebb lenne, mind a telkek nagy értékénél, mind pedig a talajmunkálatok valószínűleg költségesebb voltánál fogva; eltekintve attól, hogy ugyanott lehetetlen lenne a különféle vasutvonalakkal összeköttetésbe hozni a raktárakat, s erre az illető kereskedő urak soha semmi súlyt nem helyeztek, mert ez inkább állami, közgazdászati érdek; eltekintve — mondom — attól, hogy lehetetlenné te.szi a különféle vasutvonalakkal összeköttetésbe hozni oly módon a felső Dunapartou fekvő közraktárakat, hogy az összeköttetés és azoknak kezelése kizárólag az állam kezében legyen, ami — fölfogásom szerint — életszükséglet a közraktárakra nézve, különben az egyes vasut-társaságok és vasutvonalak monopóliumának van alávetve az összes raktári forgalom ; de ettől eltekintve, a baj nem oly nagy, mint a minek a tisztelt és néhány malom érdekében fölszólaló s a küzdelmet oly makacsul folytató kereskedő azt föltünteti. Mert igenis az Al-Dunáról a legegyenesebb összeköttetés is helyreállítható lesz a malmokkal, ha nem is vizi utón, de a közúti vaspálya által. De, ha nem is lenne helyreállítható, azt kérdem: az a hét malom, melyeknek előbb-utóbb a felső Dunapartról és a város felső részéről úgyis el kell távozniok : elég ok-e arra, hogy azon összes tervezet, mely szerint vasutaink, a vámház, az összekötő híd és a közraktárak helyes összefüggésben az Al-Dunán viendők ki, — megbontassák és a közraktárak, mint ezen tervezet egyik legfontosabb tényezője, fönt állíttassanak föl? De azt mondják, hogy megosztás által segítsünk a bajon, hogy a közraktárak mindkét részen épüljenek. Ez ismét arra mutat, hogy az illetők a közraktárak üzletforgalmát és kezelését szintén nem ismerik; mert egy ily megosztás fönt is. alant is a gyakorlati életben teljesen kivihetetlen. Ez nemcsak nehezíti, hanem lehetetlenné teszi az ogyöntetü kezelést. Bocsásson meg a tisztelt ház, ha a kérdéssel tüzetesen foglalkozom; látom sok képviselőtársam arczkifejezésén, hogy fölöslegesnek tartja ennek fejtegetését. (Halljuk-!) Én szükségesnek tartom, hogy, szemben azon véleményekkel, melyek makacsul és mereven. uton-utfélen kereskedelmi körök részéről nyilváníttattak, és mely vélemények szerint, ha a kérdés megoldatnék, a közraktárak intézményének czélját eltévesztenék; történjék ne csak a sajtóban, hanem a házban is nyilatkozat ; történjék olyanok részéről, kik, habár nem is nevezhetők szakértőknek, de iparkodtak e kérdést minden részről tanulmányozni, hogy ekként alkalom nyujtassék a házban is, ha netalán a dolgot jobban értő képviselők más véleményben volnának : ezen igen nagy fontosságú elvi kérdés fölött itt nyilatkozni, hogy ez által a kormány eljárása könnyittessék, gyorsittassék s az egyik vagy másik irányban végleges elfogadás előkészíttessék. Azon reményben, tisztelt ház, hogy •— amint előrebocsátottam — a közraktárak kérdése ma már napirenden áll, hogy a tisztelt kormány áthatva az ügy nagy fontosságától, azt többé a napirendről nem is fogja leszorítani engedni; erre nézve, azt hiszem, befejezhetném előadásomat, ismételhetvén azt. hogy itt a kormány eréíyességétől, buzgóságától, az ügy helyes, egyedül a nemzetgazdászati érdekekkel öszhangban álló megoldását várom és reménylem. Engedje meg a tisztelt ház, hogy még néhány szót szólhassak egy másik dologról, melyet jeleztem, hogy előadásom másik részét fogja képezni. Ez mezőgazdaságunkra vonatkozik; vonatkozik azon eszmére, melyet az igen tisztelt kereskedelmi minister ur megérintett, de arra többé vissza nem tért, hogy t. i. egyedül arra kell törekednünk, miszerint mezőgazdaságunkat, földművelésünket az idő viszontagságai ellen biztosítsuk.
