Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-95
372 95. országos ülés február 21. 1873. E nyilatkozat után ujabban is kifejezem, hogy mind azon nézeteket, melyeket a minister ur nyilvánított, nagy részben egy-két kivétellel magamévá teszem. (Helyeslés bal felől) Iffáttyus Arisztid: T. ház ! Részemről nem tartózkodom bevallani, hogy a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur programbeszéde, ugy mint az egész házra, én rám is legkedvezőbb benyomást tette. Örvendve hallottam az ő ajkairól azon elveket, melyek, fölfogásom szerint, nemzetgazdasági fejlődésünk alapját képezik; hallottam oly összhangzatban és ugy kikeritve, amint hiszem, szükséges, hogy a nehéz munkához erős elhatározással, SZÍVÓS kitartással és teljes öntudattal biró államférfiú elveit egy parlamentben kifejtse. És azért nem szándékozom, mintegy átalánosságban, összes közgazdasági viszonyainkról beszélni, röviden csak két kérdést fogok megérinteni. Mielőtt azonban ezt tenném': legyen szabad, nem mintegy kiegészítenem azon programmot, melyet a minister ur elénk tért, hanem a magam teljesebb megnyugtatására kifejezést adnom még azon nézetemnek, hogy az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság fejlődésének azon elvei, melyek egy részről a szabad mozgásnak, más részről az állam jótékony, támogató befogásának összhangját biztosítják: anyagi fejlődésünknek minden föltételeit nem tartalmazzák, hogy igen helyesen méltóztatott a minister ur ráutalni hitelviszonyaink állapotára és illetőleg azon szükségre, hogy ezeknek javitása épen anyagi helyzetünk fejlődésének érdekében van; de nekem még az igazságszolgáltatásra is rá kell utalnom, és ki kell jelenfenem, hogy épen ugy, valamint a közgazdaság-terén, a kormány oly értelmű működése, mint ezt a minister ur jelezte, szükséges, más részről helyes hitelviszonyok, pénzügyi függetlenség, lehetőleg olcsó pénz, ugy harmadik részről gazdasági fejlődésünknek hasonlókép fontos tényezője, a helyes és tökéletes igazságszolgáltatás ; hogy mindaddig nem lesz teljes e tényezők összeműködése, míg az igazságszolgáltatás terén, különösen az igazságszolgáltatás azon részeiben, melyek közvetlenül anyagi viszonyainkat a kereskedelmet és ipart: érdeklik, mig az igazságszolgáltatás ezen részeiben reformálva, pótolva nem lesz. Ezekután legyen szabad azon két speciális tárgyra áttérnem, melyről egyedül és tüzetesebben akarok nyilatkozni. Az egyik a közraktárak kérdése. Igen örvendek, hogy a minister ur biztosította a házat, hogy a közraktárak kérdését a kereskedelem érdekében, és egyedül a kereskedelem érdekében iparkodik megoldani; hogy e tekintetben jól megfontolva mindazon érdekeket, melyek itt a kereskedés javára szolgálnak, fog a kérdés megoldásához látni. Igen örvendek ezen nyilatkozatnak, annyival inkább, mert a kormány ezen eljárásában látom biztositékát a kereskedelem érdekeinek, sok tekintetben a közlekedési intézeteknek azon eljárásai ellen, melyek, amint a minister ur is nyíltan bevallotta és igen helyesen jelezte, igen gyakran tisztán egoisticusok, a kereskedelmet nem előmozdítani , hanem csak is a forgalmi intézetek önző érdekeit emelni és azoknak eleget tenni alkalmasak. Igen örvendek, hogy a minister ur biztosit minket arról, hogy nem fogja megengedni, hogy jövőre is közlekedési intézeteink önző befolyása kényszerítse a kereskedelmet szenvedni azon érdekek tekintetében, melyek által az egész nemzet vagyonosodása érintetik. És mert a kereskedelmi minister ur erről engem biztosit: annyival inkább érzem fölhiva magamat, hogy épen a közraktárak kérdéseihez, mely par exceílence a kereskedelmi érdekekkel van összeköttetésben, tüzetesebben hozzá szóljak. Sajnálom, t. ház, hogy annyi fölszólalásnak, mely e házban történt és ha ezen fölszólalások daczára a közraktárak kérdése még ma is csak bölcsőjében eviczkél; egyet azonban elismerek, és az már nagy nyeresség, hogy ugy látszik, valahára napirendre kerül. Mert, habár a múlt években mint biztos tudomásom van róla, ugy a kereskedelmi, mint a közmunkaminister e kérdéssel foglalkoztak: azt mindig csak mellékesen, mintegy szórakozásul egy-egy órára tették; innen van, hogy épen, mert nem tüzetesen, nem behatólag és nem folytonosan foglalkoztak ezen kérdéssel, a kérdés nemcsak hogy még ma is megoldatlan áll, hanem, hogy azon legfontosabb elvi kérdések, melyeknek megoldása után lehet a közraktárakat életbe léptetni, még azok is megoldatlanok. Azon körülmény, melyet a lapok nyilatkozataiból, de magából közvetlenül a kormány köréből meritet értesülésből szereztünk, hogy t. i. ma már tüzetesen foglalkoznak azon kérdéssel: igen megnyugtató hatást szül, és óhajtom, kivánom a kereskedelem és termelés érdekében, hogy a kormány is osztozzék azon meggyőződésben, miszerint igen nagy kárára volna az országnak, ha a közraktárak kérdése csak egy órára is, bármi más fontos kérdés miatt, a napirendről leszoritatnék. Azt mondtam, hogy egy fontos elv nincs megoldva. Ezt akarom igazolni, és ha ugyan szüksége volna a t. kormánynak, mintegy segítségére kivánok jönni és támogatni kivánom azon elvet, melyet nyilvánított e tekintetben, mert csak azon fölfogást, melyben a kormány osztozik, helyes, csak azon fölfogás képes ezen intézményt áldásossá tenni az országra nézve. Ezen fontos kérdés az: vajon a közraktárak az egész országban mintegy hálózat állitassanak-e föl? vagy ugy előleges kísérletül csak Pesten állitassanak föl, vagy hogy vidéki emporialis helyeken talán egyátaláu nem is szükséges, csupán Pesten.
