Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-95
95. országos ülés február 21. 1873. 37Í Ilyeneknek tartom a kiállításokra szükséges mindennemű kiadásokat, minők a hazában tartott egyes ipar és terménykiállitások; ilyeneknek tartom az egyes kitűnő különösen kisebb gazdáknak, — és ezen keretbe tartozónak hiszem aj élesebb cselédeket is •—időről-időre való jutalmazását; ilyeneknek veszem külön törvény által szabályozandó adómentességét azon területeknek, melyek jelenleg terméketlenek, de amelyek befásítás vagy más ilyen eszköz által a hazai ipar számára megnyerettek. Nem lehet tehát tagadni, hogy ha föladatunknak tartjuk szellemileg támogatni a mezőgazdasági ipart, ezen szellemi támogatás okvetlenül anyagi áldozatokat is kivan. A társulás támogatását igen helyesen és szépen emiitette föl a minister ur és jól hangsúlyozta azt, hogy amit előde, a jelenlegi minisíerelnök ur, oly üdvösen és helyesen megkezdett, a vidéki gazdasági egyesületek támogatását: ő is folytatni kívánja. E tekintetben csak azt óhajtom, hogy méltóztassék támogatni azon társulatokat, melyek magok is képesek életet fölmutatni, mert csak ezek érdemlik meg a támogatást. Egyéb'biránt a kormánynak mesterséges eszközei szón társulatokat, melyekben a működésre önkénytes hajlam nincs, nem fogják életre ébreszteni. Legjobban nevel a példa és ha a vidéki társulatok látják, hogy azon társulatokat, melyek magok is életre valók, a kormány támogatja: akkor ez buzdítás lesz a többi társulatokra nézve is. Két főkérdés az, amelyek közül az egyiket megérintette a minister ur. a másikat azonban nem : — amelyekre még fölkivánom hivni a t, minister ur figyelmét: az egyik az erdészet, a másik az átalam már több éven keresztül fölemlített kertészet kérdése. Az erdészeti törvényjavaslat készen van, és ha az elénk lesz terjesztve, lesz alkalmunk látni, menynyiben felel meg a czélnak. E tekintetben kérem a minister urat, méltóztassék lehetőleg saját közegeinél is oda hatni, hogy azon törvényjavaslat oly formában terjesztessék a ház elé, hogy viszonyainknak megfeleljen ; mert, ha a legtökéletesebb §-okat fordítunk is le idegen törvényből, lehet, hogy elméletileg igen jó törvényt hozunk, de az viszonyainkra nem lesz alkalmazható. Ha tehát törvényt alkotunk: legyen az olyan, mely a gyakorlati élet követelményeinek, népünk műveltségének megfelel. Mi a kertészet ügyét illeti, nagyon szánandónak tartom e tekintetben állapotainkat. Ha az országban már több fő és alsóbb gazdasági intézetünkvan is: egyetlen egy kertészképző-intézetünk sincs, s e tekintetben tökéletesen az idegenekre vagyunk szorulva; s kivéve azt az 1 — 2 dynastát. ki kitűnő egyéneket megtud fizetni, a külföld kertészeinek többnyire csak söpredékét kapja meg hazánk. Végre, még csak egy nevezetes dolgot kívánok a t. minister ur figyelmébe ajánlani, s ez az r hogy igénytelen nézetem szerint, legalább épen ugy, amint szabályozva lett a viszony az iparos törvény által dolgozható segédek és tanonczok közt;, ngy legyen szabályozva a mezőgazdaságnál a viszony, a cseléd, a napszámos és a gazda közt; mert,, hogy a__ mezőgazdasági törvény ép oly nagy. vagy talán még nagyobb fontosságú, mint a mezei rendőrségi törvény: azt hiszem, hogy mindenki elfogja ismerni, kik — mint én is -— a mezőgazdasággal közvetlenül foglalkozik. A posta-ügyet illetőleg még csak egy kérést, illetőleg kérdést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni. Azon tervet, melyet aj elenlegi ministerelnökur két év multáni foganatosítás szempontból beadott és a mostani budgetben beterjesztett: a magam részéről tökéletesen helyeslem. Kérésem és kérdésem e tekintben az, hogy a valósággal szervezett u. n. államtisztviselőknek adott jótékonyság ki fog-e terjedni azon vidéki apróbb postamesterekre, és azok igen gyengén díjazott közegeire is, kikről a budgetben egyenesen szó sincs, és kiknek egy folyamodványa nem régiben utasíttatott épen a minister úrhoz ; mert ennek tudása az országra nézve nagyon szükséges és elkerülhetetlen, és a postának a vidéki, talán még nehezebben kezelhető ágánál alkalmazott egyéneknek nagy megnyugtatására fog szolgálni. Ezeket, ajánlom a minister ur figyelmébe. Egyet kel! még nyilvánitanom, hogy igénytelen nézetein szerint helyeslem a kormánynak a világkiállítás költségeire vonatkozó eljárását. Hogy beszédemet, mint gazda, főmesterségemme! fejezzem be, visszatérek a marhatenyésztésre. A t. minister ur a keleti marhavészről szólván, ezt nevezte marhatenyésztésünk legnagyobb ellenségének. De nemcsak a keleti marhavész: magunk mindnyájan, magyarországi gazdák vagyunk Magyarország marhatenyésztésének legnagyobb ellenségei, és hogyha ezen ügy támogatását a kormány kezébe nem veszi: rövid időn oda fogunk jutni, hogy ezen, hazánknak egykor igenjövedelmező, Európa előtt nagy elismerésben részesült gazdasági iparága tökéletesen megszűnik. Nem akarok e tekintetben semmi tervet adni, nem akarok semmi határozati javaslatot tenni, nem akarom most kérdezni még azt sem, hogy nem lehet-e talán e bajon segíteni azon utón, mint a lótenyésztésnél, hol a törvényhozás és a kormány egyetértőleg intézkedett; fölkérem ezen nagyon fontos kérdés tanulmányozására a t. minister urat, és meg vagyok győződve, hogy ha ugy át fogja érezni ezen ügy fontosságát, mint én: már a legközelebbi budgettárgyalás alkalmával bizonyos javaslatokkal fogunk e tekintetben találkozni. 47*
