Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

t»5. országos ülés február 21. 1873. 3 69: Azonban az akadályok közt elhallgatott a tisztelt minister ur egyet, mely pedig véleményem szerint a legfontosabb. (Halljuk!) Tisztelt ház! Az 1867-ki országgyűlés a XII. törvényczikk egyik §-ában elismerte ugyan, hogy a kereskedelmi ügyek közössége a pragmatica sanetioból nem következik, s hogy annál fogva Magyarország kormánya és országgyűlése ezen ügyeket függetlenül intézheti: mindamellett tekintetbe véve, a mint a törvény szövege mondja, azon számos és nagyfontosságú érintkezéseket, amelyek köztünk és Ausztria között léteznek: késznek nyilatkozott Ausztria és Magyarország közt egy, időnként megújítandó vám és kereskedelmi szerződésre, és ezen szerződés, amelyet \ szövetségnek neveztek. ugyanazon évben valóban meg is köttetett és az ország törvényei közé iktattatott. Ennek értelmében Magyarország a közbenső vámokról, amelyek egyébiránt tényleg már akkor sem léteztek, lemondott. A vámdijszabályzatot, valamint az Ausztria és több kiühatalmakkal kötött kereskedelmi és egyéb közgazdasági szerződéseket Magyarországra is jogérvényüeknek ismerte el. és végre kijelentetett, hogy az ipartermelésre különös befolyást gyakorló közvetett adók, a pálinka-, sör- és czukoradó Magyarországra is kiterjesztetik, és egyforma törvények, egyforma szabályok szerint intézendő. Ezen szerződés tartamára nézve pedig kimondatott, hogy az tiz évig tart, ugy azonban, hogy az öt első év letelte után mindegyik szerződő félnek legyen joga a szerződés megváltoztatása iránt alkudozásokat kezdeni, és ha azok hat hónap lefolyása alatt sikerre nem vezetnének, magát a szerződést fölbontani. , Tisztelt ház! Szükségtelen kijelentenem, hogy én, a ki a közös ügyeket, azokat is, amelyeket közösen érdeklőknek neveznek: sem nem pártoltam, sem most pártolni nem akarom, sőt azoknak eltörlését óhajtom. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) De ha azon álláspontra képzelem is magainat, amelyen a többség, a közösügyi többség áll, mégis lehetetlen, hogy ezen vám- és kereskedelmi szövetségnek rósz oldalait be nem látva, ennek megváltoztatását, ha nem eltörlését, óhajtsam. Óhajtsam pedig mindamellett, hogy a szabad kereskedés barátjának vallom magamat, (Helyeslés bal felől) mert a szabad kereskedés elvét követőnek is csak két föltétel alatt lehet ezen intézményt, ezen kereskedési szabadságot üdvhozónak ismernie el; először: hogy az ne egyszerre, hanem fokozatosan hozassák be; másodszor: hogy a szabad verseny föltételei innen és tul meglegyenek. (Helyeslés.) A vám-sorompó, mely Magyarországot Ausztriától elválasztotta, 184 9-ben, talán 1850-ben leromboltatott. Igaz, hogy akkor alig volt, különösen a nagyipart tekintve, nálunk mit védeni; de ezen jközbenső vámoknak lerombolása egyéb akadályokkal EÉPV. H, HAELÓ 18S.IV. KÖTET. párosítva, megakadályozta annak lehetőségét, hogy Magyarországon az ipar fölvirágozzék. (Igás! a szélső bal felöl.) A föltételek pedig, melyeknek a két szerződő állam közt egyenlőknek kell lenniök: Magyarország és Ausztria közt nem azok. Ausztriában az ipar régi idők óta meghonosult, következőleg ott tanult munkások, tanult művezetők nagy számban léteznek; ezek Magyarországon,fájdalom! hiányoznak. Ausztria utjai, közlekedési, eszközei hasonlíthatatlanul tökéletesebbek és számosabbak, mint Magyarországéi. És végre, amit talán első helyen kellett volna említenem, Ausztriában a tőkepénzek sokkal számosabbak és nagyobb mérvűek, a hitelviszonyok sokkal kedvezőbbek, mint ide át. Ezért van nagyrészt — elhallgatva egyéb okokat — hogy nálunk, Magyarországon, nem csak hogy különösen a nagyobb ipar nem vergődhetik virágzásra, de még azon gyárak is, amelyek keletkeztek, csak panganak. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen okoknál fogva azt gondolom, tisztelt ház,, hogy még azoknak is, akik a közösügyes alapon állanak, és ennek további föntartását óhajtják: ezen vámés kereskedelmi szövetségnek fömnaradását nem szabad óhajtaniok; nem szabad,— mert azok Magyarország közjogait nagyrészben föláldozták, — Magyarország anyagi fölvirágzásának lehetőségét föláldozniuk. (Igaz! Ugy van! a szélső bal felől.) Mondám tisztelt ház, hogy a szabad kereskedésnek barátja vagyok; de az oly szabad kereskedés, az oly szabad verseny, amely csak az egyik félnek kedvez, ellenben a másikat nyomja, a másikra súlyosan nehezedik (Élénk helyeslés bal felől): nem érdemli meg a szabadkereskedés nevét; mert az nem egyéb, mint az egyiknek kizsákmányolása a másiknak javára, (Igaz! Ügy van! bal felől.) Nem kívánom én, tisztelt ház, hogy nálunk természetszerűtlen ipar keletkezzék; nem óhajtom én azt, hogy nálunk pl. nagy gyapotgyárak emeltessenek ; de azt igen is kívánom, hogy a természetszerű ipar ne csak meghonősüljön, hanem föl is virágozzék. Pedig a mostani körülmények közt ezen ter-^ mészetszerü iparágak sem emelkedhetnek, nem virágozhatnak föl. Megengedem, hogy a kereskedelmi világ meg van elégedve a mostani viszonyokkal; de nekünk, törvényhozóknak, az anyagi élet mezején működőknek, nemcsak egyik részre kell tekintenünk, nekünk az iparosokra és nem iparosokra is kell tekintettel lennünk; de tekintenünk kell a mezei gazdaságra is, amely pedig, miként a tisztelt minister ur beszédében igen helyesen megjegyezte, maga sem emelkedhetik ott, ahol mellette szomszédjában gyárak nem keletkeznek, (Helyeslés) ott a mezei gazdaság is, azon kívül hogy éghajlati viszonyoknak, éghajlati változásoknak van alávetve, minthogy biztos földolgozó műhelyek nincsenek mellette: fölvirágzásra nem számithat. 47