Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

95. országos ülés február 21. 1873. 3G5 terjesztéséről gondoskodjék. Kétszeres kötelesség ez oly államban, ahol, mint nálunk, néhány egye­sületi erővel keletkezett ipariskola segélyezésén kí­vül az ország részéről, úgyszólván, semmi sem tör­tént, sőt a hol az úgynevezett ipari szakoktatás is inkább csak pótlása volt a múltnak, s a még vérré nem vált közoktatási törvény átalános életbelép­tetéséig mutatkozó hiányoknak. Estéli tanfolyamban nyertek ugyanis oktatást az elemi ismeretekben azon tanonezok, kik ilyenben korábban nem részesültek. Oly magasb ipari szakoktatás, minőre más nálunk, e tekintetben sokkal előrehaladottabb államok, száz­ezereket költenek évenkint: ilyennek nálunk nyoma sincs; a tan- és mintaműhelyeket még név után is alig ismerjük; pedig rá kell az ösvényre térnünk nekünk is, különben elmaradunk; holott kettőzött léptekkel kellene a máris haladottabb államok nyo­mába sietnünk. (Élénk helyeslés.) S midőn készségesen ajánlom a budgetnek a tavalyihoz magasabb tételét, melyen a pénzügyi bizottság sem változtatott: ugy hiszem, máris ki­nyilatkoztathatom, hogy ez irányban, még ha na­gyobb áldozatok árán is, jövőre teremtenünk kell. hogy termelhessünk. (Tetszés.) Nem számítom pedig a nagyobb áldozatok, ha­nem a kormány által teljesítendő kötelességek közé, hogy az iparos oktatás minden nemét előmozdít­suk. Ily oktatási eszközül, sőt egyik leghathatósabb­jául tűnik föl az iparmúzeum fölállítása is. (Helyeslés.) Nem szükséges más államok által ily czélra és hasonló intézmények létrehozatala végett tett óriási beruházásokra utalni, elég, ha ilyen a máris működő iparosok szakbeli kiképzését lényegesen -előmozdító intézet szükségességét emelem ki; elég, ngy hiszem, ha kimondom, hogy ezzel tartozunk iparos osztályunknak, melyért épen társadalmi és gazdasági fontosságánál fogva is, minden eszközt föl kell használnunk, hogy a szakismeretek meg­szerzését s a jó ízlés elsajátítását rá nézve lehe­tővé s ezáltal a külfölddel való versenyzésre képe­sebbé tegyük. (Élénk tetszés.) De valamint az ujabb közgazdasági tudomány egyik alapigazsága, hogy az állam ne mindenbe avat­kozzék, hanem hagyja ügyeik intézését mindinkább az illető érdekelt osztályokra: ugy mégis anélkül, hogy a laisser fairé tanát vallja az állam, sokban közreműködhetik az ipar emelésére. Ezt pedig ak­kor teszi, ha az egyesületi működés buzdítására, az útjában álló akadályok elhárítására a szabad moz­galom előmozdítása s az iparosok által társulás ut­ján megindított mozgalmaknak fejlesztése által a termelés mennyiségét és minőségét fokozza, s így mesterkélt ápolások, vagy épen védvámok nélkül is oda juttatja az országot, hogy iparbeli szükségletét lehetőleg saját erejéből fokozza. (Élénk helyeslés.) Mennyiben közbenjárhatna itt a fogyasztó kö­zönség is, mely sokszor messze földről hozatja drá­gábban azt, mit talán jobb minőségben hazai ipa­runk is képes kiállítani: annak taglalása nem tar­tozik ide. De ha a kormány a közlekedési vona­lak tervezésénél tekintetbe veszi az ipar érdekeit is, ha ugyan e szempontból fejlett és kielégítő hitelviszo­nyok teremtésére működik, ugy körülbelől megtette mindazt, mi tőle e téren méltán várható, s mind­össze oda kell még törekednünk, hogy a múlt ülés­szakban meghozott ipartörvény lelkiismeretesen vég­végrehajtatván, (Helyeslés) ez által megszilárduljanak a munkaadó és munkás közti viszonyok, melyek eddigi rendezetlensége iparosaink részéről oly sok panaszra adott okot. (Ügy van \) Nem sokkal különb lehet, nézetem szerint, a kormány föladata a kereskedésre nézve. Ha már az ipar némi kezdetleges állapotában is kinőtt a kor­mány gyámkodása alól. ugy azt még kevésbé tűr­hetné meg a kereskedés. (Helyeslés.) Sőt ha még az ipar érdekében valami közvetlen állami gondos­kodást el is fogadnánk, a kereskedelemre nézve ezt merőben károsnak kell elismernem; mert a kereske­désnek éltető eleme a szabadság. — Itt pedig, tisz­telt ház! nemcsak azon szabadságot értem, melynek fogalmát a tudomány szokta rendesen használni. hanem sokkal gyakorlatibb szempontra kívánok állni; a kereskedelmi szabadság alatt olyat értvén, melyet nemcsak a vám- és hasonló intézmények, hanem a közlekedés és forgalom mai nagy intézményei, vagy­is, mi ezzel egyértelmű: a vasutak és gőzhajózás, és ezeknek difíérentialis és protectionalis tarifái se akadályozzák szabad mozgásában. (Átalános élénk holyeslés.) Határozott nézetemet fejezem ki, midőn kimon­dom, hogy a szállítási vállalatokat, csak mint a for­galom előmozdítóit ismerem el jogosultaknak, hogy nem ők szabhatják meg az ország kereskedelmi politikáját, nem ők jelölik ki a kereskedelmi köz­pontokat, és nem ők vannak fölhatalmazva kedvezni valamely forgalmi központnak; hanem hogy a keres­kedés maga a nagy közönség érdekében, melynek viszont ő szolgál, határozza meg emporiumait, és e szerint intézni a szállítást: ez föladata a vállalatok­nak, s itt közbenjárni, ha ez talán magától nem történnék , ez föladata a kormánynak. (Élénk tetszés.) Ismerve a keresdelem e hivatását, óhajta­nék segítségére is lenne; így vélek közreműköd­hetni, hogy élénkebb forgalom idején a szállító esz­közök túlságos hiánya ne szüljön akadályokat s ne járjon anyagi veszteséggel a kereskedelmi körökre, fölszámithatlan kárral az országra nézve; e szem­pontból kívánok és fogok közreműködni az entre­pots mielőbbi és azon terv szerinti fölállitásában.

Next

/
Thumbnails
Contents