Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-95
95. országos ülés február 21. 1873. 3G5 terjesztéséről gondoskodjék. Kétszeres kötelesség ez oly államban, ahol, mint nálunk, néhány egyesületi erővel keletkezett ipariskola segélyezésén kívül az ország részéről, úgyszólván, semmi sem történt, sőt a hol az úgynevezett ipari szakoktatás is inkább csak pótlása volt a múltnak, s a még vérré nem vált közoktatási törvény átalános életbeléptetéséig mutatkozó hiányoknak. Estéli tanfolyamban nyertek ugyanis oktatást az elemi ismeretekben azon tanonezok, kik ilyenben korábban nem részesültek. Oly magasb ipari szakoktatás, minőre más nálunk, e tekintetben sokkal előrehaladottabb államok, százezereket költenek évenkint: ilyennek nálunk nyoma sincs; a tan- és mintaműhelyeket még név után is alig ismerjük; pedig rá kell az ösvényre térnünk nekünk is, különben elmaradunk; holott kettőzött léptekkel kellene a máris haladottabb államok nyomába sietnünk. (Élénk helyeslés.) S midőn készségesen ajánlom a budgetnek a tavalyihoz magasabb tételét, melyen a pénzügyi bizottság sem változtatott: ugy hiszem, máris kinyilatkoztathatom, hogy ez irányban, még ha nagyobb áldozatok árán is, jövőre teremtenünk kell. hogy termelhessünk. (Tetszés.) Nem számítom pedig a nagyobb áldozatok, hanem a kormány által teljesítendő kötelességek közé, hogy az iparos oktatás minden nemét előmozdítsuk. Ily oktatási eszközül, sőt egyik leghathatósabbjául tűnik föl az iparmúzeum fölállítása is. (Helyeslés.) Nem szükséges más államok által ily czélra és hasonló intézmények létrehozatala végett tett óriási beruházásokra utalni, elég, ha ilyen a máris működő iparosok szakbeli kiképzését lényegesen -előmozdító intézet szükségességét emelem ki; elég, ngy hiszem, ha kimondom, hogy ezzel tartozunk iparos osztályunknak, melyért épen társadalmi és gazdasági fontosságánál fogva is, minden eszközt föl kell használnunk, hogy a szakismeretek megszerzését s a jó ízlés elsajátítását rá nézve lehetővé s ezáltal a külfölddel való versenyzésre képesebbé tegyük. (Élénk tetszés.) De valamint az ujabb közgazdasági tudomány egyik alapigazsága, hogy az állam ne mindenbe avatkozzék, hanem hagyja ügyeik intézését mindinkább az illető érdekelt osztályokra: ugy mégis anélkül, hogy a laisser fairé tanát vallja az állam, sokban közreműködhetik az ipar emelésére. Ezt pedig akkor teszi, ha az egyesületi működés buzdítására, az útjában álló akadályok elhárítására a szabad mozgalom előmozdítása s az iparosok által társulás utján megindított mozgalmaknak fejlesztése által a termelés mennyiségét és minőségét fokozza, s így mesterkélt ápolások, vagy épen védvámok nélkül is oda juttatja az országot, hogy iparbeli szükségletét lehetőleg saját erejéből fokozza. (Élénk helyeslés.) Mennyiben közbenjárhatna itt a fogyasztó közönség is, mely sokszor messze földről hozatja drágábban azt, mit talán jobb minőségben hazai iparunk is képes kiállítani: annak taglalása nem tartozik ide. De ha a kormány a közlekedési vonalak tervezésénél tekintetbe veszi az ipar érdekeit is, ha ugyan e szempontból fejlett és kielégítő hitelviszonyok teremtésére működik, ugy körülbelől megtette mindazt, mi tőle e téren méltán várható, s mindössze oda kell még törekednünk, hogy a múlt ülésszakban meghozott ipartörvény lelkiismeretesen végvégrehajtatván, (Helyeslés) ez által megszilárduljanak a munkaadó és munkás közti viszonyok, melyek eddigi rendezetlensége iparosaink részéről oly sok panaszra adott okot. (Ügy van \) Nem sokkal különb lehet, nézetem szerint, a kormány föladata a kereskedésre nézve. Ha már az ipar némi kezdetleges állapotában is kinőtt a kormány gyámkodása alól. ugy azt még kevésbé tűrhetné meg a kereskedés. (Helyeslés.) Sőt ha még az ipar érdekében valami közvetlen állami gondoskodást el is fogadnánk, a kereskedelemre nézve ezt merőben károsnak kell elismernem; mert a kereskedésnek éltető eleme a szabadság. — Itt pedig, tisztelt ház! nemcsak azon szabadságot értem, melynek fogalmát a tudomány szokta rendesen használni. hanem sokkal gyakorlatibb szempontra kívánok állni; a kereskedelmi szabadság alatt olyat értvén, melyet nemcsak a vám- és hasonló intézmények, hanem a közlekedés és forgalom mai nagy intézményei, vagyis, mi ezzel egyértelmű: a vasutak és gőzhajózás, és ezeknek difíérentialis és protectionalis tarifái se akadályozzák szabad mozgásában. (Átalános élénk holyeslés.) Határozott nézetemet fejezem ki, midőn kimondom, hogy a szállítási vállalatokat, csak mint a forgalom előmozdítóit ismerem el jogosultaknak, hogy nem ők szabhatják meg az ország kereskedelmi politikáját, nem ők jelölik ki a kereskedelmi központokat, és nem ők vannak fölhatalmazva kedvezni valamely forgalmi központnak; hanem hogy a kereskedés maga a nagy közönség érdekében, melynek viszont ő szolgál, határozza meg emporiumait, és e szerint intézni a szállítást: ez föladata a vállalatoknak, s itt közbenjárni, ha ez talán magától nem történnék , ez föladata a kormánynak. (Élénk tetszés.) Ismerve a keresdelem e hivatását, óhajtanék segítségére is lenne; így vélek közreműködhetni, hogy élénkebb forgalom idején a szállító eszközök túlságos hiánya ne szüljön akadályokat s ne járjon anyagi veszteséggel a kereskedelmi körökre, fölszámithatlan kárral az országra nézve; e szempontból kívánok és fogok közreműködni az entrepots mielőbbi és azon terv szerinti fölállitásában.
