Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

36G 95. országos ülés február 21. 1873. mely beható vizsgálat után az ország s a főváros érdekeinek leginkább fog megfelelni, s igy akarnám szavazatomat érvényesíteni mindazon uj közlekedési vonalak tervezésénél is, melyek hazánkra nézve még szükségesek, s melyekben a kereskedelmi érdekek­nek első helyet kell biztositani. •— Hogy a hitel­viszonyok megszilárdulása, a bankkérdés helyes meg­oldása a kereskedelemre nézve tán még nagyobb fontossággal bir, mint előbb már az iparra nézve beismertem: azt fölösleges fejtegetnem. (Helyeslés.) Végül csak azt jegyzem még meg, hogy ugyan­ez érdekeknek lesz legfőbb gyámolitója oly keres­kedelmi törvény, mely a nélkül, hogy szem elől tévesztené Magyarország külön viszonyait és érde­keit, minél inkább fog simulni a művelt külföld hasonló törvényeinek intézkedéseihez; mert a keres­kedelemnek eosmopoliticus jelleme van, s közleke­dési eszközeink nagy fejlődésén kivül nagyrészt neki köszönhető azon közelség, melybe a civilizált álla­mok egymás közt mai naj) jutottak. Hogy ez irányban az államnak még az emii­tetteken kivül is vannak kötelességei, azt kétségbe­voimi senki sem fogja. Elég itt, is ráutalnom a szak­oktatásra, mely viszonyaink közt nem lehet kizáró­lag az illető körök föladata, S noha a kereskedelmi akadémiára szánt összeg a közoktatási minister bud­getjébe tétetett át, s igy e kérdés látszólag engem nem is illet: még sem vonakodom kijelenteni, hogy a kereskedelmi oktatás rendszeres fejlesztését és helyes tanterv megállapítását föladataim közé soro­zom, s megoldásukhoz járulni kötelességemnek is­merem. A mezőgazdaságról, melylyel a tárgyak termé­szetes sorrendjénél fogva kezdenem kellett volna, sokkal többet szólott az átalános vita alkalmával a tisztelt ház számos kiváló tagja, semhogy itt sok mondani valóm maradt volna. Nem tudom, helyeselni méltóztatnak-e nézetei­met; de nekem meggyőződésem, hogy épen a mező­gazdaságban gyakorolhat a kormány legkevesebb közvetlen befolyást. Népünk legszámosabb osztálya az, mely ezzel foglalkozik, és itt a reglementirozás még kevésbé volna helyén, mint bármely más ágban. De mert az országnak számos ily lakosa fog­lalkozik mezőgazdasággal, mert ez mindeddig a leg­fontosabb termelési águnk, mert itt legnehezebb a kormány közvetlen befolyásának érvényesítése: ép azért kell súlyt fektetnem arra, hogy közvetve tá­mogassuk azon tényezőket, melyek a mezőgazdaság fejlesztésere közvetlen befolyással vannak; e ténye­zők pedig nagyrészt szellemiek, t. i. ismét a szak­oktatás és a társulati működés. (Halljukl) A mezőgazdasági szakoktatásra nézve azon meggyőződésben élek, hogy az úgynevezett elemi műveltséget s a tudományos földmivelést egy­aránt kell fejlesztünk ; de valamint azon elemi gazdasági ismereteket, melyeket az eddigi nevezet értelmében a földműves- iskolák nyújtanak, minél számosabb helyen, vagyis extensive kell művelnünk; ép ugy azt hiszem, hogy a magasabb gazdasági is­mereteket minél intensivebben kell fejlesztenünk j. ebből folyólag mennél több földműves-iskola fölállí­tását óhajtom pártolni; a meglévő vagy most ala­kult magasabb gazdasági tanintézeteket pedig számra nézve még szaporítani alig vélném czélszerünek. (Átalános helyeslés.) Mert ami amazokra nézve elfogadható, hogy az ország gazdasági viszonyai már földirati fek­vésénél és éghajlati viszonyainál fogva is külön­böznek s igy igenis óhajtandó, hogy a közvetlenül földmivelést űzendő saját vidékének gazdasági vi­szonyait és helyes mivelésöket közvetlenül helyben és minél rövidebb idő alatt sajátítsa el: ugy el kell ismernünk azt is, hogy a tudomány egy és ugyanaz, hogy ennek igazságai érvényesek bárhol, és igen sajnos volna, ha a hohenheimi iskolát járt ifjú csak Würtembergában, a keszthelyi csak Zala- vagy So­mogymegyében volna alkalmas gazda; de sem amaz Bajorországban, sem emez Pozsonymegyében vagy Bánátban nem volna előnynyel alkalmazható. (Tet­szés.) Az e téren való meggondolt eljárásra pedig nemcsak az anyagi takarékosság, hanem a szellemi gazdálkodás is óva int; mert nem vagyunk annyira bővében a szakférfiaknak a gazdaság minden ágai­ban, melyek fölvirágzásától függ legelső sorban az egész ország jóléte. (Tetszés.) Van még egy tényező, melynek, ugy hiszem, fontosságát tagadni senki sem fogja, s ez a gazda­ság mellékágainak okszerű fejlesztése és terjesztése, mely a szakiskolákon kivül különösen a vándorta­nítók intézménye által érhető el, s már is mond­hatni, hogy ez irányban az eddigi tapasztalatok és eredmények oly kielégítők, hogy sajnálattal kell con­statálnom, miszerint ép ez irányban hozatnak törlé­sek javaslatba. Önként merül itt föl a mezőgazdasági fejlődés másik erős tényezője: a társulás, vagyis az egyesületi működés. E téren az országos gazdasági egyesület eréhyes, kiható és üdvös működését nem is említve, — meg volna az alap számos, majd valamennyi me­gyére terjedő gazdasági egyleteinkben, ha működé­sük összhangzó, tervszerű s ebből folyólag eléggé eredményes volna. (Helyeslés.) Itt aligha működhetik a kormány másként, mint buzditólag, s a működés ezen nemét óhajtom én is alkalmazni; óhajtom pedig megkísérteni azon irányban, hogy némi anyagi támogatásban részesül­jenek okszerű, de csupán magok ereje által el nem érhető czéljaikban; óhajtom folytatni azt azon, má­sodelődöm Gorove István tisztelt képviselőtársam által néhány évvel ezelőtt már megkezdett módon, hogy országos gyűléseken, együttesen megállapított

Next

/
Thumbnails
Contents