Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-95
36G 95. országos ülés február 21. 1873. mely beható vizsgálat után az ország s a főváros érdekeinek leginkább fog megfelelni, s igy akarnám szavazatomat érvényesíteni mindazon uj közlekedési vonalak tervezésénél is, melyek hazánkra nézve még szükségesek, s melyekben a kereskedelmi érdekeknek első helyet kell biztositani. •— Hogy a hitelviszonyok megszilárdulása, a bankkérdés helyes megoldása a kereskedelemre nézve tán még nagyobb fontossággal bir, mint előbb már az iparra nézve beismertem: azt fölösleges fejtegetnem. (Helyeslés.) Végül csak azt jegyzem még meg, hogy ugyanez érdekeknek lesz legfőbb gyámolitója oly kereskedelmi törvény, mely a nélkül, hogy szem elől tévesztené Magyarország külön viszonyait és érdekeit, minél inkább fog simulni a művelt külföld hasonló törvényeinek intézkedéseihez; mert a kereskedelemnek eosmopoliticus jelleme van, s közlekedési eszközeink nagy fejlődésén kivül nagyrészt neki köszönhető azon közelség, melybe a civilizált államok egymás közt mai naj) jutottak. Hogy ez irányban az államnak még az emiitetteken kivül is vannak kötelességei, azt kétségbevoimi senki sem fogja. Elég itt, is ráutalnom a szakoktatásra, mely viszonyaink közt nem lehet kizárólag az illető körök föladata, S noha a kereskedelmi akadémiára szánt összeg a közoktatási minister budgetjébe tétetett át, s igy e kérdés látszólag engem nem is illet: még sem vonakodom kijelenteni, hogy a kereskedelmi oktatás rendszeres fejlesztését és helyes tanterv megállapítását föladataim közé sorozom, s megoldásukhoz járulni kötelességemnek ismerem. A mezőgazdaságról, melylyel a tárgyak természetes sorrendjénél fogva kezdenem kellett volna, sokkal többet szólott az átalános vita alkalmával a tisztelt ház számos kiváló tagja, semhogy itt sok mondani valóm maradt volna. Nem tudom, helyeselni méltóztatnak-e nézeteimet; de nekem meggyőződésem, hogy épen a mezőgazdaságban gyakorolhat a kormány legkevesebb közvetlen befolyást. Népünk legszámosabb osztálya az, mely ezzel foglalkozik, és itt a reglementirozás még kevésbé volna helyén, mint bármely más ágban. De mert az országnak számos ily lakosa foglalkozik mezőgazdasággal, mert ez mindeddig a legfontosabb termelési águnk, mert itt legnehezebb a kormány közvetlen befolyásának érvényesítése: ép azért kell súlyt fektetnem arra, hogy közvetve támogassuk azon tényezőket, melyek a mezőgazdaság fejlesztésere közvetlen befolyással vannak; e tényezők pedig nagyrészt szellemiek, t. i. ismét a szakoktatás és a társulati működés. (Halljukl) A mezőgazdasági szakoktatásra nézve azon meggyőződésben élek, hogy az úgynevezett elemi műveltséget s a tudományos földmivelést egyaránt kell fejlesztünk ; de valamint azon elemi gazdasági ismereteket, melyeket az eddigi nevezet értelmében a földműves- iskolák nyújtanak, minél számosabb helyen, vagyis extensive kell művelnünk; ép ugy azt hiszem, hogy a magasabb gazdasági ismereteket minél intensivebben kell fejlesztenünk j. ebből folyólag mennél több földműves-iskola fölállítását óhajtom pártolni; a meglévő vagy most alakult magasabb gazdasági tanintézeteket pedig számra nézve még szaporítani alig vélném czélszerünek. (Átalános helyeslés.) Mert ami amazokra nézve elfogadható, hogy az ország gazdasági viszonyai már földirati fekvésénél és éghajlati viszonyainál fogva is különböznek s igy igenis óhajtandó, hogy a közvetlenül földmivelést űzendő saját vidékének gazdasági viszonyait és helyes mivelésöket közvetlenül helyben és minél rövidebb idő alatt sajátítsa el: ugy el kell ismernünk azt is, hogy a tudomány egy és ugyanaz, hogy ennek igazságai érvényesek bárhol, és igen sajnos volna, ha a hohenheimi iskolát járt ifjú csak Würtembergában, a keszthelyi csak Zala- vagy Somogymegyében volna alkalmas gazda; de sem amaz Bajorországban, sem emez Pozsonymegyében vagy Bánátban nem volna előnynyel alkalmazható. (Tetszés.) Az e téren való meggondolt eljárásra pedig nemcsak az anyagi takarékosság, hanem a szellemi gazdálkodás is óva int; mert nem vagyunk annyira bővében a szakférfiaknak a gazdaság minden ágaiban, melyek fölvirágzásától függ legelső sorban az egész ország jóléte. (Tetszés.) Van még egy tényező, melynek, ugy hiszem, fontosságát tagadni senki sem fogja, s ez a gazdaság mellékágainak okszerű fejlesztése és terjesztése, mely a szakiskolákon kivül különösen a vándortanítók intézménye által érhető el, s már is mondhatni, hogy ez irányban az eddigi tapasztalatok és eredmények oly kielégítők, hogy sajnálattal kell constatálnom, miszerint ép ez irányban hozatnak törlések javaslatba. Önként merül itt föl a mezőgazdasági fejlődés másik erős tényezője: a társulás, vagyis az egyesületi működés. E téren az országos gazdasági egyesület eréhyes, kiható és üdvös működését nem is említve, — meg volna az alap számos, majd valamennyi megyére terjedő gazdasági egyleteinkben, ha működésük összhangzó, tervszerű s ebből folyólag eléggé eredményes volna. (Helyeslés.) Itt aligha működhetik a kormány másként, mint buzditólag, s a működés ezen nemét óhajtom én is alkalmazni; óhajtom pedig megkísérteni azon irányban, hogy némi anyagi támogatásban részesüljenek okszerű, de csupán magok ereje által el nem érhető czéljaikban; óhajtom folytatni azt azon, másodelődöm Gorove István tisztelt képviselőtársam által néhány évvel ezelőtt már megkezdett módon, hogy országos gyűléseken, együttesen megállapított
