Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

364 95. országos ülés február 21. 1873. Daczára ennek, az egyes rovatoknál és tételeknél mégis némi változások észlelhetők. A fizetések és lakbérek rovata alatt 500 fo­rinttal kevesebb követeltetik most, mint a múlt év­ben engedélyeztetett. Megszüntetett ugyanis egy se­gédhivatali aligazgatói állomás, mely 1000 forint fizetéssel, és 200 forint lakpénzzel rendszeresítve volt, ami által 1200 forint megtakarítás eszközöltetnék. Javaslatba hozatik azonban: két irodatiszt fizetésé­nek egyenkint 100 forinttali fölemelése és egy uj számtanácsosi állomásnak rendszeresítése 1300 forint fizetéssel és 300 forint lakpénzzel, mely, ha megszavaztatik, egy 900 forint fizetéssel és 200 forint lakpénzzel rendszeresített számtiszti állomás megszüntetését teszi lehetségessé. Ezen változások által a fönebbi 1200 forintot tevő megtakarítás 700 forinttal kevesbittetik. — A bizottság a köz­ponti igazgatás benső szervezetének ezen megváltoz­tatását helybenhagyni javasolja és az e rovat alatt kért 125.610 forint elfogadását ajánlja. A többi rovatok összegei változatlanul olyanok, mint 1872-ben voltak, csak a 4. rovat alatt „ Jutalmazások és se­gélyek" fejében 500 forinttal több vétetik igénybe, mint 1872-ben. A bizottság ezen tételt is indokolt­nak találja és ezen czün alatt a kért 163.380 fo­rint megszavazását hozza javaslatba. Levonandó azonban ezen összegből a 136.110 forintot tevő személyes járandóságok után számítandó 2°/ 0-os in­tercalare, ami által ezen összeg 2.720 forinttal 160.660 forintra leszállittatnék. Zichy József gr. föSclmivelés— ipar- és kereskedelmi misiisler: Tisz­telt ház! (Halljuk!) A napirenden lévő költségvetés oly időben állapíttatott meg, sőt oly időben ment át a pénzügyi bizottság tárgyalásán, midőn én, ki csak az imént vettem át ő felsége kegyes bizal­mából tárczámat, a történt megállapodásokra semmi­nemű befolyást nem gyakorolhattam. Ha mindamellett egészben magamévá teszem e költségvetést, amint az most előttünk fekszik, föntartván egyes tételek tárgyalása alkalmával néze­teimnek nyilvánítását : könnyíti állásomat egyrészt azon körülmény, hogy hivatali elődöm nemcsak tag­ja a ministerimnnak, hanem épen a kormánynak feje is, kinek támogatására tehát egyes kérdésekben bizton számithatok; hanem könnyíti az is, hogy a pénzügyi bizottság szigorú bírálata mellett is alig talált az előterjesztett költségvetésben sok változ­tatni valót. Azon néhány tételnek pedig, hol lényegesebb megszorításokat javasolt, ott tán a tárgyalás foly­táu ki lesz deríthető, miszerint azoknak a költség­vetésbe eredetileg történt fölvétele alapos okoknál fogva történt. S így talán mellőzhetnék minden további szót, ha magam is mélyen nem érezném, hogy a tisztelt ház méltán kívánhatja ismerni nézeteimet az iránt, (Halljuk! Halljuk!) miként szándékozom fölhasz­nálni a megszavazandó budgetet, vagyis: hogyan vélem érvényesíteni befolyásomat az ország közgazdasági viszonyainak azon részére, mely a vezetésemre bizott ministerium ressortjába tartozik. (Halljuk!) Ne méltóztassék, tisztelt ház! teljes programm­nak venni az általam röviden előadandókat, mert ezúttal azon irányeszmékből csak néhányat szándé­kozom kifejteni, melyek szerint anyagi érdekeinket fejlesztendőknek tartom. (Halljukl Halljuk \) Tagadhatatlan ugyan, hogy összes anyagi ter­melésünk súlypontja még mindig a mezőgazdaságra esik és a közgazdasági haladás egyes csépjeit te­kintve, meg kell vallanunk, hogy Magyarország eddigelé még mindig kiválóan földmivelő állam. Mégis nem kényelmességi szempont az, mely a költségvetés egyes részei sorozatában késztet ha­ladni, ha nézeteim előadását az iparra vonatkozók­kal kezdem meg; hanem teszem ezt azért, mert meg vagyok győződve, hogy valamint más országo­kat épen az ipar segítette a művelődés és jóllét azon polczára, melyen jelenleg szemléljük: ép ugy az iparos érdekeknek talán nem elégséges áoolása oka annak, hogy inkább, mint más országok, füg­günk még mindig az időjárás szeszélyétől, a külföldi termelési viszonyok conjecturáitól, és nem tudtuk még nagyobb virágzásra segíteni hazánkban az égalji viszonyoktól függetlenebb termelést és foly­tonos munkásságot, mely, amint eg3'részt az ország anyagi jóllétét gyarapítja, ugy másrészt segíti erősí­teni, sőt teremteni azon polgári középosztályt, melyen a modern állam hatalma s ereje alapszik, s melynek gyarapítása nálunk épen a politikai eszélyes­ségnek is postulatuma. (Helyeslés.) Népességi viszonyaink átlag és országszerte nem a legkedvezőbbek az ipar fejlődésére. Nem lehet tagadni továbbá, hogy azon abnormis munka­viszonyok, melyek itt uralkodnak, még abban is gátolnak, hogy más államok tapasztalás-szerezte vívmányait előnyünkre használhassuk; de valamint tudom, hogy ezen viszonyokkal számolnunk s meg­küzdenünk kell; ugy tudom másrészt azt is, hogy nem ezek egyedüli akadályai nagyobb mérvű iparos fejlődésünknek; hanem, hogy van számos egyéb, mely részint az illető osztálybeliek lelkes összemű­ködése, részint az államnak is erélyes közbenjárása által vagy végkép megszüntethető, vagy legalább enyhíthető. (Ugy vanl) Az e fajta bajok közé kell soroznom a hi­ányos ipari oktatást és szaknevelést, (Helyeslés) s míg itt föl lesz keltve kellő mérvben az érdekeltek buzgósága: közbelépendőnek találom az államot és kötelességének ismerem, hogy az iparos szakoktatás.

Next

/
Thumbnails
Contents