Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
•^o 80. országos ülés ségünk, legkevesebb munkaképes egyén között válogathatunk. Elégedjünk meg tehát azzal, hogy az adott viszonyok között iparkodik mindenki megtenni, amit lehet, hogy t. i. a jelentkezők közül mindig a legalkalmasabb vétessék föl, és én a ministeriumról fölteszem, hogy saját maga hasznáért olyan egyént nem választ, aki nem alkalmas és nem hiszem, hogy találkozzék olyan minister, aki magának ilyen akadályokat tegyen; és ha volna ilyen minister: megvallom, nem tartanám érdemesnek arra, hogy megtartsa jövőre is azon helyet, melyet a párt bizalma folytán elfoglal. (Helyeslés.) Ezen indokokból indulva ki, én tökéletesen elegendőnek tartom a pénzügyi bizottság initiativáját, mert a kormánynak is az áll érdekében, az országnak is szüksége van reá, hogy a közigazgatás ügye valahára rendeztessék. Nem kételkedem legkevésbbé sem, hogy épen a ministerium ragadja meg ezen alkalmat, hogy minél hamarabb megalkothassa a közigazgatási eljárásról szóló törvényt; mert ennek megalkotásával fog bekövetkezni azon idő, hogy Magyarországban a mini steri padokat a ministeri álláshoz illőleg és méltólag lehessen elfoglalni, hogy ne szolgáltassák minden nap alkalom arra, hogy mindenféle kisszerű, a képviselőházhoz jóformán nem is tartozó interpellatiokkal támadtassék megj a ministerium. (Helyeslés.) Én ezen okokból pártolom a pénzügyi bizottság javaslatát. (Helyeslés. Szavazzunk!) Csáky Tivadar gr.: Miután azon módositványhoz, melyet Perényi tisztelt barátom benyújtott, én is hozzájárultam, nem hagyhatom válasz nélkül azokat, miket a tisztelt előttem szóló mondani méltóztatott. Megjegyezte, hogy ő ezelőtt az incompatibilitási törvény behozatalát nem tartotta szükségesnek, de fölszólalásából azt veszem ki, hogy mostanáig sem barátkozott meg ez eszmével. Perényi br. javaslatát legalább igen tévesen fogta föl. Itt senki sem inditványozta azt és senki sem akarta, de nem is akarhatta, hogy a ház egy képviselőt kizárhasson, mert ilyen vagy amolyan állást foglal el. Itt arról van szó, minek keresztülvitelére törvény alkotása nem szükséges, mit a kormány rendeletileg teljesíthet, sőt fölfogásom szerint régen kötelessége is lett volna teljesítenie, t. i. olyan hivatalnoknak helyét más egyén által tölteni be, ki egyéb foglalatosságai folytán hivatalos kötelességeinek meg nem felelhet. Én az mcompatibilitási eszméről nem fogok itten szólani, mert ez, szerintem, napirenden nincs, ezt megoldani Perényi br. sem akarta indítványa által. Én átalában a képviselői választhatást nem akarom megszorítani, legyen választható mindenki, február 3. 1873. hanem igenis szükségesnek tartom, gondoskodni arról, hogy azon egyének, kik bizonyos kötelezettségeket, bizonyos hivatalokat váílaltak magukra: a teendők cumulatiója folytán az egyiknek és a másiknak helyesen megfelelni képtelenekké ne váljanak. Constatálom, hogy a közoktatásügyi minister ur, épen az imént, fölszólalásában, melynek tartalmához teljesen hozzájárulok, azon észrevételt tette, hogy a képviselőház enquettet nem küldhet ki, mert hiszen a képviselő uraknak még idejök sem volna arra, hogy ottan dolgozzanak, hogyan volna tehát azon tisztelt képviselő uraknak, kik hivatalt viselnek, idejök hivatali teendőik elvégzésére? (Élénk helyeslés.) Különösen rendes órákban! Mert én azt kívánom a hivatalnoktól, hogy bizonyos órákban végezze kötelességét, mert ez a közönségre nézve kényelmesebb, pedig a hivatalnok a közönségért van, nem a közönség a hivatalnokért. Én tehát azt hiszem, hogy itt az incompatibilitási kérdés megoldásáról szó sincs. Ezt mi érintetlenül hagyjuk. Törvény hozatalának szükségét e tárgyban, — mint a ministerelnök ur mondta — én át nem látom; mert itt nem elv eldöntéséről van szó, hanem egy a hivatalnokokra vonatkozó intézkedésről. Kérdem, akár magán-ember, akár társulat megengedi-e tisztviselőinek, hogy hivatalukon kívül oly más állomásokat vállaljanak el, melyek lehetetlenné teszik, hogy azt, amiért fizettetnek, teljesítsék. Nem lehet-e ezt egyszerűen és törvényhozatal szüksége nélkül azon rendszabályok által meghatározni, melyek egyátalában a tisztviselők teendőire vonatkoznak ? Még csak egy észrevételt vagyok bátor tenni, és ez magára az incompatibilitási törvény behozatalára vonatkozik. Én is szívesen hozzájárulok Tisza Kálmán t. barátom indítványához, a mely a türelem bizonyos tanúságát adja; mert hisz ezen fölszólalás, hogy e tekintetben törvényjavaslat terjesztessék elő, nem ma történik először. Többször történt az már, és tények bizonyítják, hogy ennek daczára intézkedés mindeddig nem történt. Igaz, hogy ma előttem szóló Lónyay Menyhért tisztelt képviselőtársam fölemlítette, hogy a kormány már előterjesztett ilyen törvényjavaslatot; hanem bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, habár a kormány ilyet előterjesztett, az ténynyé még sem vált, és én azon megjegyzést koczkáztatom, hogy ha a t. kormány hasonló javaslatot fog most előterjeszteni, milyen volt azon javaslat: ezen kérdés alig találná azon megoldást, melyet én legalább kívánatosnak tartok. A t. házat bátor vagyok arra is figyelmeztetni utolsó megjegyzésemmel, hogy igen nevezetes dolognak tartom azt, hogy bizonyos elveket, bizonyos dolgokat, valahányszor megpendittettek ; akár
