Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-92
92. országos ülés február 18. 1873. 305 Ha a t. minister ur itt volna, azon kérdést intézném hozzá, hogy miféle irányelvek, vagy szempontok vezérelték a t. minister urat ezen összeg kiosztásánál, és a netán adandó választól teszem függővé, hogy arra vonatkozólag határozati javaslatot nyújtsak he, vagy pedig a minister ur válaszával megelégedjem. (Tisza Lajos helyére ül. FölJciáltásoJc bal felöl: Halljuk! Halljuk a ministert!) A t. minister ur engem azon szerencsében részesít, hogy egy dolgot kétszer elmondjak a házban, t. i. azt voltam hátor kérdezni a minister úrtól, hogy azon 300,000 frt kiosztásánál miféle főirányelvek és szempontok vezérelték a minister urat a segélyezésnél, és attól tettem függővé, hogy netán a minister ur válaszával megelégedvén, határozati javaslatot ne nyújtsak be, vagy pedig határozati javaslatot nyújtsak be e tárgyban. Tisza Lajos közlekedési minister : A képviselő ur kérdést intézett hozzám arra nézve, micsoda elveket követek én átalában a törvényhatóságoknál a segélyezésre nézve a törvényhozás által megszavazott 300 vagy 400 ezer frtra nézve. Irányadó elvek azok, hogy ott, hol a közlekedés előmozdítására legnagyobb a szükség, azaz, hol oly akadályok gördülnek föl, melyeket egy megye vagy törvényhatóság a maga erejéből képtelen eltávolítani : ott rögtöni segély által segítsek. Azon eljárásnak, hogy bizonyos quota arány szerint ez összeg az egyes törvényhatóságok közt elszórassék, nem vagyok barátja, mert akkor czélját veszti ez összeg, miután az 1872?évre 1,200.000 forint iránt van a törvényhatóságok részérőlfolyamodás beadva és én csak 300.000 frt fölött rendelkezem, s azért nem lehetett kielégítenem az indokolt érdekeket. Én tehát ugy fogtam föl, hogy e 300.000 frt arra való, hogy a legsürgősebb, a legégetőbb esetben rögtön segélyt nyújtsak. (Horváth Gyula szólni akar. (Fölkiáltások jobb felől: Nem lehet \) Elnök: T. ház! A képviselő ur felszólalását már jelezte, mikor a minister ur válaszától tette függővé további eljárását, Horváth Gyula: T. ház! A minister urnák azon válasza által, amit megnyugtatásul méltóztatott felelni, nem vagyok megnyugtatva. Ha nincsenek határozott szempontok, hanem azon szempontból méltóztatik kiindulni, hogy ott történik segélyezés, hol szükség mutatkozik, lehetvén az egyik szükség szivrehatóbb a ministernél, mint a másik, Nem akarok gyanúsítani; de vélekedésem szerint ez összeggel egy törvényhatósággal szemben lehet protectiot is gyakorolni. (Bal felöl: Ügy van!) Én tehát ezen fölvilágositás után nem érzem magam indíttatva arra, hogy a 300 ezer frtot megszavazzam Én, t. ház, egy összeget nem szavazhatok meg, melyről tudom.hogy a minister, habár Torontál- KüküllőKÉPV. H. NAPLÓ. 18™. IV. KÖTET. megye vagy Beszterczén egyformán látja ugyan fölmerülni a szükséget, annak fogja azt utalványozni, melynél a szükség jobban a szivére hat, s mely iránt inkább hajlammal viseltetik. Részemről sajnálom, hogy ez által a törvényhatóságok fognak kárt szenvedni, amennyiben egyesek csakugyan nyomasztószüksége iránt nem lehet rögtön intézkedni a kormánynak ; de tudom azt is, hogy ha akkora nagy hiányok merülnek föl, melyek egy törvényhatóság működését megakasztják: hatalmában áll a minister urnák segélyezni, és e segélyezés czéljából indemnytit kérni. Ezt nagyobb dolgoknál méltóztatott akár hányszor próbálni és a ház igen szívesen megszavazta. Azt hiszem, hogy ha nagyobb dolgoknál, fontosabb eseteknél lehet ezt megtenni, az ily dolgoknál is meg lehet tenni. Én, tisztelt ház, nem szavazok meg semmit. Luksich Bódog: T. ház! Az 1871-iki költségvetés tárgyalása alkalmával Pozsonymegye képviselőinek indítványára elfogadtatott a 32.000 frtnyi tétel azon czélból, hogy a Kis-Kárpátonátvezető ut, melynek építése még az 50-es években megkezdetett, bevégeztessék. Ez elfogadtatott oly módon, hogy évenként, két részletben 16 —16 ezer forint lesz ezen útépítésére utalványozva. Az egyik részlet, 16 ezer forint, kiadatott és el is fogyott már; most azonban a költségvetési tételek közt a másik 16 ezer forint utalványozását nem látom; ennélfogva azon kérdést vagyok bátor a minister úrhoz intézni, vajon szándékozik-e ezen 16 ezer frtot a törvényhatóságok számára, itt megszavaztatni kért összegből kiutalványoztatni, vagy pedig külön póthitel utján méltóztatik a háztól engedélyt kérni ? Ezen 16 ezer forintnak kiutalványozása, gondolom, a 300 ezer frt összegét nem fogja nagyon megapasztani és igy reménylem, sőt hiszem, hogy a 300 ezer írtból Pozsonmegye törvényhatósága részére 16 ezer forintnyi összeg ki fog utalvány oztatni. Fölszólalásom tehát azon czélból történt, hogy ezen érdemben a tiszteltminister úrtól megnyugtató nyilatkozatot nyerjek. Molnár György : Tisztelt ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy az összegre nézve azt fogadom el, amit a pénzügyi bizottság ajánlott; elfogadom pedig azért, mert kisebb, ha kisebbet ajánlott volna, még kisebbet fogadnék el; mert már csak a mai napi tárgyalások is igazolták azt, hogy ezen összeg által a t. közlekedési- és közmunkaügyi minister a megyék égető bajain nagyon keveset képes segíteni. Mert nemcsak egy, de sok megyének vannak égető bajai, a melyek ellenében ezen segítség épen annyi, mint egy csepp a tengerben. Ezzel nem építünk, még csak nem is vakolunk, csak meszelünk. A dolog baja nem itt fekszik; sokkal mélyebben gyökerezik, t. i. abban, amire rámutatott a pénzügyi bizottság, t. i. a közmunka rendszerte3í)
