Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-92
'306 92. országos ülés február 18. 1873. lényégében és ami ezzel összeköttetésben áll, a közlekedési hálózatnak mai napig meg nem állapitottságában, és különösen azon törvénynek hiányában, amely arról intézkednék, hogy miképen kellene építeni és föntaitani az utakat, legyenek azok országos utak, legyenek azok törvényhatósági, vagy legyenek azok községi utak, s továbbá hiányában egy nlyan törvénynek, amely sanctiot rendelne ezen utak íöntartására nézve is. Mert, ha eddigi törvényeinket vesszük: a megyék és községek rendezéséről szóló törvény jogot ád a megyéknek, hogy közmunkák használtathassanak, jogot ád a községnek is; de egy oly sanctio, amely kötelezné az illetőket, hogy ezen közmunkát valóban föl is használják, és pedig ugy, hogy az czélra is vezessen, mondom : ilyen törvény nincs. Ez a kérdés nemcsak a közlekedési ministeriuiu de a belügyi- és kereskedelmi ministerium tárczájával is összeköttetésben áll. Ez annyira világos, hogy azt magyarázgatni fölösleges. Ez olyan sebe hazánknak , a melynek meggyógyitására hogy mindeddig gyökeres törvényhozási orvoslat nem történt, azt én fölfogni annyivalkevésbbé tudom, mert 1869. februáriusban az akkori közlekedési minister gr. Mikó ő fölségéhez fölterjesztett jelentésében ezeket mondja : „a közmunka szabályozás iránt, a közlekedési ministeriumban heható tárgyalások folynak, amelyek eredményét a közel jövő megmutatja. Ez történt 1869-ben. Ugyanazon jelentésben gr. Mikó azonképen járt el, mint Európa minden cultur államaiban eljárni szoktak, hogy évenkint a törvényhozás elé jelentést tesznek az országutak állapotáról, és pedig nemcsak az állami utaknak, de a törvényhatósági, sőt a községi utaknak is állapotáról. Mikó gr. ezen emiitettem jelentésében ő fölségének fölfedezte, hogy Magyarországon 606Vs mérttföld államut, 1864 6 /g mértföld megyei törvényhatósági ut van; elmondta, hogy ezek mily módon készülnek. íme kérem, 1867 óta Magyarországnak független, felelős ministeriuma van, és én nem találok az országház irományai közt egyetlen jelentést sem arról, mennyivel szaporodtak a megyei-, községiés állami utak, épités utján, 1867 óta. Nem találok jelentést arról, hogy különösen a megyei és községi utaknál mennyi erő használtatott föl és mennyi pazaroltatott el; pedig tekintve a statistikai adatoknak, melyek e téren főnforognának, de fön nem forognak, zavartságát és bizonytalanságát: egynek hitelességét el kell ismernem, azét tudnülik, melyet Mikó gróf többször hivatott jelentésében előadott, ö elősorolja 6 fölségének azon összeirt kézi- és szekérnapszámok mennyiségét, melyek 1862-től 1866-ig a megyékben összeirattak, illetőleg fölhasználtattak vagy mellőztettek, vagy fölhasználásban elfecséreli ettek. Ez összeg, tisztelt ház, nagy mennyiségre megy, mert az öt év eredménye 10,161.038 kettős fogatot, 129.337 egyes fogatot, 23,753.588 kézi napszám erőt mutat. Ha az öt év átlagát veszem, mert ily dolgoknál több év átlagát kell számításba venni, egy év közmunka ereje: kettős fogatban kétmillió, egyes fogatban 25.000, kézi napszám majd 5 millióból fog állani. Ha most ezt kész pénzre reducálom, igen egyszerű számítás szerint t. i. egy kettős fogatot 3 frt 20 krra, egyes fogatot ennek felére, a kézi erőt 40 kra számítom, kijön mintegy 8,500 ezer frt. Nagyon óhajtanám látni a cultur államok szokása szerint a közmunka vagy kereskedelmi minister statisticai osztályában, hogy évenkint mennyi ilyen erő íratott össze, s mikép használtatott föl, vagy mellőztetett el 1867. óta; mert ily adatok alapján mind a ministerium, mind a háznak bármely tagja némi útmutatást találhatna arra nézve, hogy e tekintetben mit kellene a törvényhozásnak tennie. Nem kételkedem, tisztelt ház, hogy miután a közlekedési ministerium központi osztályának évi javadalmazása majdnem megközelíti a 400.000 forintot, s miután a közlekedési ministeriumnak • az ország különböző pontjain szétszórt útépítési tisztviselői az országnak körülbelül 40.000 forinjába kerülnek, és így a ministerium rendelkezik az erőknek roppant tömegével, arra nézve, hogy ha egyebet nem, legalább a statistikai adatokat évenként összeszerezze; mondom mindezek alapján nem kételkedem, hogy a tisztelt közlekedési minister ur tárczájában megvannak ezen adatok. De hogy ezek miért tartatnak titokban, miért nem közöltetnek évenként a statistikai füzetekben, azt egyátalában nem értem. Még kevésbbé értem azt, hogy jóllehet e házban évenként, — jóllehet a házon kívül is, a hírlapokban és mindenütt örökös panaszok merülnek föl az utak roszaságáról, a közmunkák körüli viszszaélesekről, rendetlenségekről: hogy miért nem kivan a tisztelt ministerium ezen kérdésnek elvégre gyökeresen nyakára hágni és ezen kérdést törvényesen, alkotmányos utón megoldani. Mert ezen kérdéshez nemcsak a kezelési bajok csatlakoznak, hanem ez magasabb elvi jelentőséggel is bir. íme tisztelt ház az 1844. évi törvényhozás megalkotta a közmunkatörvényt; de milyen alapon ? Azon alapon, hogy az 1848. előtti időben minden terhektől ment szűz vállak — és nemesi birtokok — közmunkának alávetve nem voltak. Ez okból 1848. ezen törvényt semmivé tette. Mi következett be ezután? Következett az 1850-ik évi közmunka pátens, a mely a legirtóztatőbb és a legrendetlenebb terhet hozta Magyarország adófizetőire. Csak egy példát akarok fölhozni. Szabolcsvármegye lakosai például Polgár vidékéről is — 8—1.0 mértföldnyi távolba rendeltettek a
