Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-92
302 92. országos ülés február 18. 1873. Hets Károly: Tisztelt ház! Én Szluha Benedek képviselő ur határozati javaslatát a kemenczei útnak államköltségen való kiépittetésére vonatkozólag pártolom. Böviden bátor vagyok indokaimat elmondani, mert Szluha tisztelt képviselő ur az indokokat eléggé kifejtette. Nézetem szerint, habár mint tegnap az igen tisztelt közlekedésügyi minister ur jelezte, a zákánybátt^zéki vasút előbb-utóbb Bajáig fog elkészülni, ez még távol van. Minthogy pedig addig is a zákány-báttaszéki vasútnak jövedelmét szaporítani kell, az csak ugy érhető el, ha Báttaszék a Dunával öszszeköttetik. mert különben a kezelési költségeket sem fogja behozni. Már pedig Báttaszéket a Dunával czélszerüebben összekötni a r ;g lehet, mint Kemcncze felé. Ha Szekcső felé, vagy pedig Paks felé történik az összeköttetés: akkor a kereskedés Pestről távolabbra vitetik. így tehát Kemencze nem csak a legközelebb, hanem a legczélszerübb is, mert Báttaszéktől Szegzárdig úgyis államut visz. Kemencztől Szegzárdig az ut és a hidak készen vannak, sőt majdnem egy mértföldnyi vonal kővel is ki van rakva, igy tehát ezen ut igen kevésbe kerül. Ha már most, a mint ezt Szluha képviselő ur kifejtette, ez az ut kiépíttetnék, az talán a báttaszék-zákányi vonalon egy esztendő alatt meggazdálkodva lenne az által, hogy ott a garantialís költségek tetemesen apadnának. Én tehát pártolom Szluha Benedek képviselő ur határozati javaslatát, s kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés bal felől.) Tisza Lajos közlekedési minister; A beadott határozati javaslatba foglaltatik az, hogy ezen kemenczei vonal az államutak sorába vétessék föl, azonban ugyanazon határozati javaslatban fedezetről gondoskodva nincs. Már pedig azt hiszem, hogy valamely utat az államutak sorába fölvenni, az még nem segit a dolgon ; de sajnálom továbbá, hogy kifejezést kell adnom azon meggyőződésemnek, hogy az államutak sorába föl sem vehető egy oly egészen localis érdekli három mértföldnyi ut, a mely államköltségen az általam itt elmondott és fölhozott elvek folytán nem állitható elő, s hibáznánk szerintem akkor, hogy ha az állam vagyonát ilyenekre elforgácsolnók, és az útépítésekre szánt összegeket ily partialis utak létesítésére fordítanék. Azt méltóztatott mondani Szluha képviselő ur, hogy ezen útnak fontosságát belátta már az absolut kormány is, mert a hatvanas években elrendelte annak kiépítését. Nem akarom bővebben fejtegetni az indokokat, mert azt hiszem, Szluha képviselő ur jobban fogja tudni, hogy miért rendeltetett ez el akkor. Ott két ut fölött a megyében nagyon ellentétes nézetek uralkodnak. Az egyik a tolna-dombovári, a másik a szegzárd-kemenczei vonalat kívánja kiépíteni, és a szerint, a mint e megyékben egyik vagy másik árnyalat tudott túlsúlyra vergődni, hol az egyik, hol a másik ut lett kiépítve. A tényállás egyébiránt az, hogy ezen forcirozott vonalat építeni és föntartani, miután az a Duna árterén megy keresztül, igen nehéz. Ennélfogva, miután én is óhajtom, hogy e megyének a Duna mentében összekötő utvonala legyen: tavaly is a törvényhatóságokra szánt összegből a tolna-dombori sokkal czélszerübb és alkalmasabb vonal kiépítésére a ministerium a megyét állami segélyben részesítette. Azt hiszem tisztelt ház, leghelyesebb lesz ezen határozati javaslatot teljesen mellőzni. (Helyeslés.) Madarász József: Magam is azok közé tartozom ugyan, kiket az előadó ur szives volt néhány szóval figyelmeztetni arra, hogy miután egy fillért sem ajánlottunk meg a kormánynak, nem tudja miből fogna ezen ut kiépülni, melyet I "vár képviselő ur óhajt. Igaz, én sem ajánlottam egyetlenegy fillért a kormánynak, de az országgyűlés többsége a haza minden adózójától, minden lakosától véleménykülönbség nélkül vévén be az adót, természetesen ott, a hol tudomásom van róla, hogy helytelenül történik egy útnak kiépítése, és helyesebb a másiknak fölépítése, ott kötelességünk nyilatkozni. Én nem helyeselhetem az előttem fölszólal közlekedési minister urnák azon nyilatkozatát, — pedig egyik útvonal irányában sem vagyok érdekelve, — miszerint helyesebbnek látta a törvény a megyei utak kiépítésére szánt összegből a tolna-dombovári útvonal segélyezését, mert azt csakugyan tudom, hogy Tolnamegyében azon birtokosok, a kik leginkább vannak érdekelve Tolna és Dombóvár táján birtokaik által, elkövettek mindent, hogy a szegzárdkemenczei ut ügye mellőztessék, mely szegzárdkemenczei ut köztudomás szeiint, nem fisz+án egyes, hanem tisztán az ottani vidék útja, és fölhívom, szavaim igazolására külső Somogy, belső Tolnamegye és Baranyamegye egy részének is képviselőit, hogy ezen ut mind e 3 megye egy bizonyos nagy részének vonala a Dunához, és vonala a Dunánál minden esetre Pestig. (Helyeslés.) Én tehát, ha nem csalatkozom, — mert nem ismerem a helyi viszonyokat, — vajon a báttaszéki vasútvonal kamatbiztositásához minő és mily nagy jövedelemmel fogna-e ez ut járni, és ha a tisztelt minister ur s a képviselőház a mostani pénzhiány következtében, nem hajlandó is a szegzárd-kemenczei utat az államutak sorába fölvenni: arra nézve, hogy segélyezését a törvényhatósági utakra szánt néhány százezer forintból e szegzárd-kemenczi úttól semmi esetre ne vonja meg a közlekedési minister ur, kötelességemnek tartottam annyiban, a mennyiben tudomásom van fölszólalni ; mert mint emiitettem, tudom, hogy Baranyamegyének a hegységtől egész északi vidéke, Somogynak egész Kaposvártól fogva egy bizonyos nagy a
