Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

91. országos ülés február 17. 1873. 295 Mm Szathmáry Károly: Hogy az •előttem szólott képviselőtársam mennyire van informálva a jelenleg tárgyalás alatt lévő ut iránt, az kitűnik abból, hogy sem az utat megnevezni, sem m összeget, mely kéretik, eltalálni nem tudta. Azt is meg kell jegyeznem, hogy nem is fogadhatom el, mert nem is volt soha azon elv követve, hogy országos segélylyel csak azon utak láttassanak el, melyek a megyék munkaereje által nem tarthatók fön. Az én nézetem e tekintetben egészen más. Az én nézetem az, hogy igenis megyei utaknak nevezzük azokat, melyek pusztán csak megyei érdekeket képviselnek; azon utak akár vasutak, akár kőutak legyenek, melyek országos érdekeket mozdítanak elő, országos utaknak neveztetnek. Sajátszerű helyzet a megyéknél az utak helyzete, melyekre nézve a közlekedési minister figyelmét bátor vagyok fölhívni. Sajátszerű már azon ok miatt is, mely itt előttünk fekszik. A minister azt mondja, hogy ezen vidék mennyire el van hagyatva, mennyire nem részesül országos segélyezésben semmi tekintetben, hogy ezen utak kiépítése, még pedig vasutak kiépítése ezen vidékre nézve életkérdés, és ezt minden ember tudhatja, ki a földabroszra rátekint, hogy ezen útvonal nem a megyének érdeke, hanem két nagy parallel vasutat az északi és erdélyi vasutat köti össze egyenesen, tehát azon elméletnek és gyakorlatnak, mely a kőutaknál egyedül irányadó, határozottan megfelel. De a minister ur azt mondja, hogy az állam szempontjából ott vasutat kell építeni ; azonban míg a vasút fölépülne, szükségesnek tart bizonyos segélyt; a pénzügyi bizottság ellenben azt mondja, hogy az nem államut, tehát nem szavazza meg rá a segélyt. így tehát mi történik? nem lesz sem vasút, nem lesz sem államut oly vidéken, mely legjobban meg van adóztatva az egész országban, és mely az ország terheit a legnagyobb mérvben viseli. Én tehát a közlekedési minister urat újból és komolyan fölkérem: méltóztassék az iránt intézkedni, hogy miután a vasutvonalak kiépítésére e vidéken közelebbről remény nincsen, hajlandó lesz-e ezen vidék életkérdésére nézve annyi tekintettel lenni, hogy majd az összes országra vonatkozó részint vasút, részint kőutak hálózati tervénél ezen vidék érdekeit is figyelembe fogja-e venni? Tisza Lajos közlekedési minister : Engem akkor, midőn a 40.000 frtot a költségvetésbe bevettem, azon körülmény vezérelt, hogy ezen utat fontosnak tartottam azon vidékre nézve •egyfelől a vasutak életbeléptetése szempontjából, másfelől vezetett azon méltányossági szempont, hogy ezen két megyének, t. i. Kraszna- és Közép-Szolnoknak semminemű állami közlekedési eszközük nincs; továbbá vezetett az, hogy ezen két megyében a közmunka-megváltási dijak igen tisztességesek, és ott az azon vidéknek megfelelő árakat láttam gyakorlatban, szóval ügyekeznek azon megyék útjaikat föntartani, nem tagadhattam meg tehát a kivánt összeget. És volt oka annak, miért adtam az 1872-iki dotatiókból is tetemes összeget ezen utak járhatóvá tételére; ez volt oka, hogy a törvényhozást fölkértem, hogy addig, míg az úthálózat megállapításánál ezen vonalról véglegesen gondoskodva lesz, idei föntartására egy bizonyos összeget szavazzon meg. Miután azonban azon szempontból indult ki a pénzügyi bizottság, hogy addig, mig az úthálózat megállapitása folytán végleges intézkedés történik, ne vegyük igénybe az állam pénztárát; miután másfelől a pénzügyi bizottság bizonyos összegnek megszavazását aj áldja a háznak a törvényhatóságok utföntartásának czimén, miután ezen alapból már a múlt évben is segélyben részesítettem e vidéket: nem tekintettem e kérdést oly fontosnak, és nem tekintem ma sem, hogy a pénzügyi bizottság nézetével ellenkezőleg ma ismét a 40.000 írt fölvételét követeljem. Dobay Antal : Tisztelt ház! Megvallom, én e tárgyhoz nem is akartam hozzászólani, miután előttem szóló Bocsánszky és P. Szathmáry Károly képviselőtársaim Kraszna és Középszolnok érdekében elmondták nézetöket, mely az enyémmel megegyezik ; később akartam mégis, hacsak azért is szólalni, hogy a közlekedésügyi minister urnák köszönetemet fejezzem ki pár szóval azért, mivel a 40.000 forintnak megadását a pénzügyi bizottság előtt javaslatba hozta. Sajnálom, hogy most már nem nyitvánithatom köszönetemet, miután javaslatát visszavonta és belenyugodott a pénzügyi bizottság véleményébe. Megvallom, én ilyen cselekvésre nem tudom a kellő szót megválasztani, hacsak nem következetlenségnek mondom a minister ur szava visszavonását. Áttérek azon viszonyok részletezésére, melyek Középszolnokot és Krasznamegyét nem épen egyiránt sújtják. Állithatom, hogy Középszolnokmegye még mostohább gyermeke ez országnak, mint Kraszna, mert Krasznamegyéből a csúcsai vonalhoz legalább jó csinált ut vezet, azon szállíthatják terheiket, hajthatják marháikat; szóval közlekedési utjok van akkor , mikor nekünk Középszolnokmegyében sem Nagy-Károly sem Csúcsa felé közlekedési utaink nincsenek ; a minek következtében csaknem mindennapi a nyomor; a szegény gazda fáradsággal véres verejtékkel küzdhet, bekövetkezvén azon idő, hogy adóját kell befizetnie; van gabnája, bora, gyümölcse, mindennemű terménye, adóját fizetni mégis képtelen. Közlekedési utaink nemléte miatt azon viszonyok is állnak köztünk és a többi megyék közt, hogy akkor, mikor Krasznamegye két és fél mértföldnyi távolságra esvén tő-