Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

•290 91. országos ülés február 17. 1873. hiszem, nem fogja a tisztelt minister ur akarni, hogy államutainkkal is ugy legyünk, mint vasutainkkal, hogy a végczélt nem érjük el. De ha ezen reményemben csalódnám, mit nem akarok hinni, kérdem a mimster úrtól: mivel indokolja ezt, s mit szándékozik tenni azon egész vonalon már kihordott kavicscsal? Nem hajlandó-e azt Pestmegye rendelkezése alá bocsátani? Tisza Lajos közlekedésügyi minister: Tisztelt házi Midőn ez utat költségvetésemben fölvettem : bebizonyítottam, hogy ezt olyannak tartom, mely az úthálózat megállapítása alkalmával is abba fölveendő, illetőleg meghagyandó. Itt azonban egy már megkezdett ut folytatásáról van szó, s nem két végpontnak összeköttetéséről, hol már mind a két oldalon jó ut van. Ha arról lett volna szó, hogy mind a két oldalról kiépített jó ut közét kell kiépíttetni: akkor igenis nem birtam volna belenyugodni a pénzügyi bizottság ezen javaslatába; de mikor arról van szó, hogy egy utat folytassunk tovább, és hogy azon ut még ezen évben vagy a jövő évben legyen tovább kiépítve, és hogy ha a pénzügyi bizottság ezt pénzügyi szempontokból talán a jövő évre kívánta halasztani, ha mondom, daczára mindazon érveknek, melyeket elmondtam, nem sikerült a bizottságot meggyőznöm; természetesen bele kell nyugodnom abba, hogy a pénzügyi bizottság a jövő évre halasztandónak véleményezi. Jankovics Miklós: Tisztelt ház! Valóban lehetetlen csodálkozásomat ki nem fejeznem akkor, midőn az igen tisztelt közmunka- és közlekedési minister urat valóságos és tényleges szerződések kötik bizonyos útnak kiépítésére, és akkor ő mégis az ellenkezőt teszi, midőn a pénzügyi bizottság, bizonyosan nem tudván azt, hogy a közlekedési minister urnák szerződései vannak, a mely szerződéseknek teljesítése őt épen ugy kötelezik, mint más feleket: mondom, talán épen ezen nem tudás tette lehetségessé azt, hogy a pénzügyi bizottság ez összeget törölni kívánja. Annak bizonyítására, hogy az igen tisztelt közmunka- és közlekedési minister urat szerződés köti ezen ut kiépítésére, bátor vagyok bizonyítékul csak a hivatalos hmnak 1872. évi február 14. számában megjelent ajánlati hirdetményét fölolvasni. (Olvassa): „Ajánlati hirdetmény.. A pest-pilis- és soltmegyei, pestximonyi államat, Laczházától Apostagig terjedő szakaszának 1872. évi föntartására 915 egyenkint 54 köbláb tartalmú rostált gödör kavics-garmadának előállítása o. é. 5437 forint 317a krajczár költség összeggel a nagyméltóságú magy. kir. közmunka- és közlekedési ministerium 1872. évi jan. hó 21-én 115. szám alatt kelt rendeletével engedélyeztetvén, ezen, valamint a jövő 1873. és 1874. évben is eszközlendő kavics-szállítás az alólirt magy. kir. mérnöki hivatalnál (Budán, főherczeg Albrecht-uton 159. sz.) folyó 1872. évi febr. hó 29. d. e. 10 órakor zárt írásbeli ajánlatok elfogadásával egybekötött szóbeli árlejtés utján fog biztosíttatni." Ez tehát 1872-ben történt. Tisztelt ház! Hogy áll tehát ezen dolog ? Ezen dolog ugy áll, hogy a tisztelt minister ur 1871-ben egyik rendelete által, illetőleg közegeinek adott utasítással 1871. september havában ezen utat a megyétől átvette és azt állami útnak nyilvánította. 1872-ben pedig árlejtést hirdetett és a vállalkozóknak át is adta, kiket meg is nevezhetek: Bukó József és Gábor István dunaföldvári lakosok 1872. február 19-én 5437 frt 31 krajczárért ki.is vette, ezen összeg 4°/

0-ának leengedésével. Kérdem már most a tisztelt minister urat, hogy ha a pénzügyi bizottság véleményeit elfogadja, — mint azt legalább az előbbi felszólalásából kivehettem : — mit fog tenni ezen szerződéssel, hogy fogja ezen szerződő feleket kielégíteni? (A szélső balról felkiáltások : Ügy mint a soroksáriakat!) Másodszor, bátor vagyok még azon kérdést tenni: mi tette azt szükségessé, hogy az igen tisztelt közlekedési minister ur akkor, midőn egy útvonalnak kiépítését, a felanyagok ellátását évenként 5000 annyi száz írtért adja ki, még pedig egy évvel előbb, tehát 1872. február havában és pedig szerződés szerint, mely már egy éve, hogy foganatba is van; ő mégis a költségelőirányzatban ezen összeg helyett évi 45,000 frtot kér, vagyis a 3 évi szükségletre 134 ezer forintot a valóságos 15 ezer annyi száz forintok helyett ? Beismerem, tisztelt ház, hogy nem elég, hogy a fedanyag rajta legyen az utón, hanem hogy ott még más munkálatok is szükségesek. De engedjen meg nékem az igen tisztelt minister ur, ha azon munkálatokat igen drágának nevezem, azon egyenes utón, hol nem szükségesek lejtmérési munkálatok, mint a paksi útnál, hol már kész ut van és csak ennek évi tatarozásáról lehet szó. Én, tisztelt ház, azon reményben voltam, hogy a tisztelt minister ur nem fogja elfogadni a pénzügyi bizottság javaslatát, már csak azért sem, mivel őt szerződés kötelezi ezen munkának teljesítésére, és azért sem, mert 1871. évben ezen utat átvette a megyétől s azt államutnak nyilvánította, e részben tehát kérek fölvilágosítást a mimster úrtól. (Helyeslés.) Pulszky Ferencz előadó: Tisztelt ház! Ugy látszik, hogy a tisztelt képviselő ur ismét két különböző tételt zavar össze; mert Sím a fedanyagra, sem pedig oly útra, a mi nem létezik, szerződést kötni nem szokás. Itt azon 45.000 frt, a melyről most szó van, nem oly útnak kiépítéséről szól, a hol ujat építünk, vagy olyanról, a hol az utat áthelyezzük; mert ha egy utat egyik hely-