Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-91
286 91. országos ül«s február 17. 1873. ben szintén részesek. A szerződés tehát két oldalról bontatott föl, minélfogva a kormánynak hitele legkisebb csorbát sem szenvedett. Beszélt utóbb a tisztelt képviselő ur a károlyváros-fiumei vasútról , és azt monda, hogy neki nincs tudomása arról, hogy azon szerződés, melyet fölemiitett, a ház irodájába le volt volna téve. Igen sajnálom, hogy képviselő urnák nincs róla tudomása; de akik jelen voltak, emlékezni fognak, hogy azon szerződést az 1871-iki költségvetés tárgyalása előtt a ház asztalára letettem, s ugyanakkor az elnök kijelentette, hogy a betekintés végett a ház irodájában ki lesz téve. Ott is volt hónapokig, midőn azután a ház irodájából hozzám küldöttek vissza azon értesítéssel, hogy miután a szerződésbe többé senki sem kivan betekinteni, megőrzés végett vegyem át. Áttérvén a fiumei kikötő kérdésére, azt méltóztatott mondani, hogy a gyanúsításokat kikerüli a minister az által, ha az ilyféle szerződéseket beterjeszti a házhoz. A gyanúsítások, tisztelt ház, kétféle eredetűek. Vannak emberek, kiknek sport a gyanúsítás. Ezek gyanúsítása ellen semmiféle eljárás sem menti meg a kormányt, s egyátalában meg nem ment senkit. (Helyeslés jobb felől.) De van a gyanúsításnak más forrása is, s ez az, ha valaki magaviselete által arra a közvéleményt valóban fölhatalmazza. De ha a gyanúsításnak akár egyik, akár a másik oka megvan: akkor az által, hogy valamely szerződést a ház elé terjesztünk, a gyanúsításnak útját soha be nem vágjuk ; míg, ha minden egyes szerződést itt a házban fogunk tárgyalni, a törvényhozás drága idejét oly dolgokra fogjuk fordítani, melyek, az én véleményem szerint, másutt intézendők el. Fölhozta továbbá a képviselő ur, Giovanni Veronese esetét. Kivétettem az actákat, és bátor vagyok röviden előadni, mi történt ezen tárgyban. 1871-ik december 9-én határozta el a ház, Helfy képviselő fölszólalása következtében, hogy a pénzügyi és közlekedésügyi ministerek tegyenek e kérdésben jelentést a háznak. Én akkor a pénzügyi ministeriumhoz. — a kérdés ott tárgyaltatott, — rögtön átírtam ; azonkívül még szükségesnek láttam saját közegeim által is vizsgálatot tétetni a hely színén. A jelentés erre nézve oly időben jött be, midőn a múlt országgyűlésnek már nem tehettem jelentést; más felől ez ügyet nem tartottam oly fontosnak, hogy ezen az országgyűlésen külön tárgyalást kérjek ; most szóba hozatván az ügy, elmondom a dolog állását. 1869-ben jött Giovanni Veronese a pénzügyi ministeriumba, és azt állította, hogy a kormánynak fölfedezéseket tesz oly visszaélésekről, melyek orvoslása által a kormánynak 96.000—98.000 forintnyi összeget fog megkímélni; föltételül azonban azt tűzte ki, hogy ha ugy áll a dolog, a mintő előadja: neki 10.000 frt jutalmul adassék. Erre jegyzőkönyv vétetett föl vele* a ministeriumban. A jegyzőkönyvben — melynek eredetije itt van nálam — előadja, hogy a bárkák nincsenek jól köbözve, és ez által némely bárka fél, egész vagy l 1 /^ köb-öl kővel kevesebbet szállít, mint kellene. Midőn ezt előadta, és a ministerium részéről vizsgálat határoztatott elrendeltetni, akkor azt kívánta, hogy adjanak neki a 10.000 frtra előleget, és miután ezt nem lehetett tenni, kérte, hogy adjanak neki 30 forint útiköltséget, hogy hazamehessen; azt meg is kapta. A pénzministerium megbízta a zágrábi pénzügyi főfölügyelőséget az ügy megvizsgálásával, ez pedig a fiumei fölügyelőség által megvizsgáltatta a kérdést, és az eredmény az lett: hogy azon összesmunkálat értéke melynél, Giovanni Veronese föladása szerint, állítólag 96.000 forint kimehetnék meg, azon idő alatt, mig ő föladását tette, 78.000 forintból áll. Már most hogyan lehet 78.000 forintnál 96.000 forintot megkímélni, ezt nem értem. De továbbá kisült az, hogy azon 50—60 bárka, mely a kikötőhöz követ hord, körülbelől csak 3 / 4 , egy, vagy 1 x / 2 köb-öltartalmu volt; ha tehát némely bárka l 1 / 2 köböllel kevesebbet vitt, mint vinnie kellett volna, — amint ezt Giovanni Veronese állította, — akkor üresen járt volna: akkor pedig azon építmény, mely valósággal létesült, s a tengerben áll, nem jöhetett volna létre. Továbbá azon levelében, melyet Giovanni Veronese a képviselőházhoz intézett, már más adatokat hozott föl, mint előbb ; szóval az derült ki, hogy adatait nem hiteleseknek tekinteni nem lehet. A saját közegeim által tett vizsgálatból kitűnt továbbá, hogy ő alvállalkozó lévén, ott egy fölügyelőt meg akart vesztegetni, hogy neki több fordulót írjon be, mint a hányat valósággal teljesített, és ezen rajta kapatván, eltiltatott a vállalattól. Midőn őt onnan eltiltották; följött Pestre vádaskodni, vádja pedig alaptalamiak bizonyulván be, az egész dolog elintézettnek tekinthető ; kivéve, ha az illető csalárd alvállalkozót, bünfenyitő perbe nem akarnók fogni, amire részemről sajnálnám az időt és költséget. Tisztelt ház ! Következik a Margit-szigeti hid kérdése. (Halljuk!) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ő ezt illetőleg tulaj donkép nem is az igazi okot kereste, hanem kereste a mellék okokat, mert — mint mondja — ott derül ki rendesen az igazság. Én nem tudom —• ez utón tapasztalataim nincsenek— de azt hiszem, hogy aki a mellékutakat keresi, az nem jár egyenes utón : én pedig az egyenes utón szoktam járni, (Tetszés jobb felől); és mert az egyenes utón szoktam járni, ide jöttem, és jelentésemet letettem a tisztelt ház asztalára, és azt mondtam
