Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

91. országos ülés február 17. 1873. 281 ntánt. A határozati javaslat, melyet a tisztelt képviselő ur beadott, a rendkívüli szükséglethez tartozik, ahol az útépítésről van szó. Tehát ne méltóztassanak most ezen kérdésbe bocsátkozni, miután ez sem az ut fentartásához, melyen már keresztülmentünk, sem vizi utak és tengeri kikötők fentartásához, melyről itt szó van, nem tartozik. (Helyeslés.) Elnök: Ennélfogva az illető czimnél föl. fog olvastatni a határozati javaslat. Méltóztatnak tehát a személyes járandóságok czime alatt 22.568 frtot megszavazni. (Megszavazzuk !) Megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Dologi kiadások. Magyarországban és Horvátországban folyókra 338.371 frt. Elnök: Méltóztatnak ezen összeget megszavazni? (Megszavazzuk l) Megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Tengeri kikötőknél 41.000 frt. Elnök: Méltóztatnak megszavazni? (Megszavazzuk !) Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző: (olvassa): Födözet ócska anyag eladásából, fütermésből, füzeseken okozott károk megtérítéséből, és térkép eladásából 215 frt. Elnök : Méltóztatnak elfogadni. (Elfogadjuk]) Elfcgadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Nyugdíj ak 92.635 frt. Pulszky Ferencz előadé: A nyugdijakat a pénzügyi bizottság azon föntartással véli megszavazandónak, mely az összes nyugdijakra nézve kimondatott és az átalános jelentésben is kifejtetett. (Helyeslés.) Elnök: Akik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Rendkívüli szükséglet és fedezet, Helffy Ignácz: Több észrevételem lévén a rendkívüli szükséglet egyes tételeire, nehogy kénytelen legyek nagyon sürün igénybe venni a tisztelt ház figyelmét: czélszerübbnek tartottam mindjárt ez alkalommal a czimnél előadni összefoglalva az egyes részletekre vonatkozó észrevételeimet. Teszem ezt egy másik oknál fogva is, mert, amint méltóztatik tudni, a rendkívüli rovat az, mely főképen előidézte azon deficitet, melylyel most Magyarországnak meg kell küzdenie. Teszem harmadszor azért, mert a tisztelt közlekedési minister ur eddig mindazon észrevételekre, mik az átalános vita alkalmával e tárczára nézve tétettek, egyetlenegy szóval sem méltóztatott válaszolni; pedig akkor a vita végén a tisztelt minister ur azt mondotta, hogy jelenleg e perczben egyedül csak a keleti vasút ügyében benyújtott határozati javaslatra fog felelni, a többire a vita folyamában. És ime keresztülmentünk az egész rendes rovaton, és egyetlen egy szóval sem nyerKÉPV. H. NAPLÓ 181. IV- KÖTET. tünk fölvilágosítást azon, némely igen is fontos kérdésre nézve, mely akkor itt fölmerült. Én nem fogom most azon kérdéseket ismételni ; de lehetetlen, kogy újból föl ne hívjam a minister urnák és a tisztelt háznak figyelmét néhány kérdésre, mire nézve okvetlenül szükséges, és mulhatlanul sürgős, hogy fölvilágosítva legyünk. Ilyen pl. a dalmátiai uj vasút létrejötte, mely iránt a minister úrhoz kérdést intéztem. Ez egy oly tény^, mely előttünk áll; az osztrák „Reichsrath" előtt fekszik az osztrák kormány által beterjesztett törvényjavaslat a dalmátiai vasutakra nézve. Ha mi erről hallgatunk, a magyar országgyűlés hallgatag lemond Dalmátiáról. Ez igen fontos kérdés. Tisztelt képviselőtársam Irányi Dániel szintén kérdezte: vajon az oly régóta alkudozásban levő török-és oláhországi összekötő vonalra nézve történt-e valami haladás, tud-e erre nézve valami tájékozást nyújtani? Több fontos kérdést emiitett Steiger Gyula és Péchy Tamás tisztelt barátom, és mindezekre a tisztelt minister ur nem válaszolt; pedig nem tagadhatja, hogy a ház, az igazat megvallva, nem igen bánt vele kegyetlenül. Méltóztatnak emlékezni, hogy összesen két rövid napig tartott az átalános vita, és a sors, vagyis inkább Paczolay annyira kedvezett a minister urnák, hogy a vita kétharmadrésze személyes kérdésben telt el, — s igy megvárhattuk volna azt, hogy azon kevés kérdésre mely e tárgyra vonatkozólag a minister úrhoz intéztetett, azokra sietve felelni méltóztatott volna. De van ennél sokkal komolyabb baj. Heteken át maga a kormány és a bizottság is folyton azt hangoztatták, hogy a múltnak bajai, főképen a tervés rendszernélküliségben rejlenek, melyet különösen a közlekedési eszközök létrehozásában eddig a kormány követett; a vita elején a kérdés ez oldalának élét vette a kormány egy ügyes nyilatkozat által, t. i., hogy a múltban követett rendszernélküliséget belátva, a legközelebbi időben be fog nyújtani egy átalános közlekedési tervet, és mihelyt az országgyűlés azt megállapította: akkor abban a kellemetes helyzetben lesz, hogy e rendszert fogja követni. Ámde mit látunk? Azt, hogy csaknem egyidejűleg azon nyilatkozattal, a tisztelt minister ur beterjesztett a háznak több mint százhatvan mértföldre nyúló vasúti törvényjavaslatot. Már bocsánatot kérek, hogy miképen lehessen e kettőt összeegyeztetni, egy megállapítandó átalános közlekedési hálózatot és száz mértföldre menő szerződéseket, én nem látom be. Nem helytelenítem azt, hogy a kormány ezen törvényjavaslatt benyújtotta, amennyiben tudom, hogy erre szavát adta volt már régen; mert hiszen ez. nem egyéb, mint megújítása azon hirhedt nagy vasúti szerződésnek. Ha azért nyújtotta be, hogy helyre36