Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-89
89. országos ülés február Iá. 1873. 24a motívum, minket ezen törvényjavaslat előterjesztésére nem birt; higyjék el ezt nekünk. (Csanády Sándor közbeszól: Nem Mssszuk! Derültség. Halljuk! Halljuk!) Azt sajnáljuk, de nem tehetünk róla! (Derültség.) A mi a formai kérdéseket illeti, Irányi tisztelt barátom azt monda, hogy az aláírás tekintetében föl van világosítva és meg van nyugtatva. Nem vagyunk oly szerencsések Csiky képviselő ur irányában, aki azt említette, hogy e törvényjavaslat akkor, midőn beterjesztetett, nem volt aláírva, Engedelmet kérek, már akkor, mikor beterjesztetett, alá volt írva, Én a folyó évi költségvetéssel egyidejűleg terjesztettem azt be. A dolgot sietősnek tartottam, s valóban az is volt, mivel hogy különben a költségvetésbe a folyó évre sem vehettem volna föl a megfelelő tételt, Ennélfogva azt kinyomatva mellékeltem és a mellékelt eredeti példányt aláirtam. Igaz, hogy a másolatok, a mondottaknál fogva, e tekintetben nem felelnek meg az eredetinek és a tisztelt képviselő urak azon körülménynél fogva, mert a másolatokon nem láttak aláírást, azt gondolhatták, hogy az eredeti sincs aláírva. Az eredeti példány tanúskodik az ellenkezőről. De egy más mellék-körülmény iránt Irányi tisztelt képviselő ur nincs megnyugtatva; nevezetesen a tekintetben, hogy e törvény 1872. elejétől követel magának érvényt. Én a dolgot tisztának látom ez irányban is. A szükségnek azon évre is fönforgásáról meg levén győződve, azt kérnünk kellett amaz évre is. De hogyan kérhettük? Egyszerűen póthitel utján, mint tisztelt barátom, az igazságügyminister, kifejtette, nem tehettük, mert azon kérésünk egy fönálló törvénybe, t. i. az 1870: V. törvényczikkbe ütközött volna, egészen helyesen, az mondatott volna nekünk, hogy póthitelt kívánni ezen törvénynyel szembemenés nélkül nem lehet. Mit kellett tehát csinálni? A törvény abrogálását kérni. Azon törvényjavaslatnak, mebyben ezt kértük, 2. §-ában az mondatik, hogy ezen összeg évenként fölvétetik a költségvetésbe. A legközelebbi költségvetésbe, t. i. az 1873-ikiba már fölvétetett; iölvétetett pedig azon remény alapján, hogy akkorra, mire az tárgyaltatik, ezen törvényjavaslat törvénynyé lesz, vagy legalább törvény lesz akkorra, mire a költségvetési törvény megszavaztatik. Ha ezen törvényjavaslat időközben csakugyan törvénynyé lesz, 2. §-ának értelmében visszamenőleg is föl kell azt vennünk 1872-re; ez történik a póthitel által, de amelynek benyújtását csak épen ezen törvényjavaslatnak törvényerejére emelése teszi lehetővé. Fölfogásom szerint, meg kell tehát különböztetnünk az alap törvényt, mely nem egy évre szól, a költségvetéstől, mely csak egy évre szól. Ezen törvényjavaslatra való tekintettel már fölvettük a fölemelt költséget az 1873-iki előirányzatba, és e positio sorsa összefügg ezen törvény sorsával; valamint az is, hogy 1872-re póthitellel léphessünk a ház elé, ismét ezen törvényjavaslat sorsától függ. Ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, azzal még 1872-re nincs megszavazva a kívánt költség; akkor következik 1872-re annak alapján kérni póthitelt, mert akkor már lehet; ha azonban e törvényjavaslat meg nem szavaztatnék,, nem is lehetne azt kérnünk, mert e kérés törvénybe ütköznék. Ennyit formai tekitetben. Az előttem szólott igen tisztelt képviselő urnák azon megjegyzésére pedig, hogy nem foglaltatnak az indokolásban mindazok, miket az igazságügyminister azok folytán, miket az előtte szólottak mondottak, részletesen is előadni magát fölhiva és mintegy kötelezve érezte ; legyen szabad megjegyeznem csak azt, hogy a szükség fönforgásáról szerzett meggyőződésünknek kifejezést adtam, nemcsak, hanem egy lényeges körülményt különösen is kiemelten, t. i. hogy azon időben, midőn az 1870: V. törvényczikk iránt a javaslat beterjesztetett, a megelőző tárgyalásoknál — épen tekintettel az ország pénzügyi helyzetére — a lehető minimumra szándékoltatott lenyomatni, a lehető minimumban szándékoltatott megállapittatni az udvartartási költségek összege; hogy épen ezért az akkori előszámitás csak a valósággal előrelátott és előreláthatott költségeket vette tekintetbe, és positive meg lehet mutatni az akkori előirányzatból, hogy az úgynevezett előre nem látottakra, az úgynevezett esetleges költségekre, misem volt fölvéve; már pedig minden egyes, annál inkább ily nagy háztartásnál fölmerülnek, a mint föl is merültek, ily esetleges szükségek is, még pedig valóban humanisticus czélokra való tekinteteknél fogva is. Ezen körülményt az indokolásban tüzetesen kiemeltem, és maga ezen körülmény alkalmas arra, hogy a költség fölemelésésének jelentékeny indokolásául szolgáljon. Jó igyekezetből 'épen a lehető legalacsonyabban tartásra irányzott törekvésből történt akkor, hogy minden mellőztetett, ami csak lehetőnek látszott, Ha a tapasztalás, ha a következés azt mutatta, hogy erősebb volt e tekintetben a költségek alant tartására irányzott jóakarat, mint a mennyit igazolt később a lehetőség: ezt, azt hiszem, hogy az akkoriaknak bűnül fölróni nem lehet. Az érdemet e tekintetben magunk részére igénybe venni nincs jogunk; mert nem fogadhatjuk el, hogy az 1870-ben beadott törvényjavaslatot ugyanazon kormány terjesztette elő,. mely most kénytelen volt kérni, és kötelességének tartotta kérni a jelenlegi fölemelést. Az a kormány, az 1870-ki, ha méltóztatnak e tekintetben némileg átgondolni az akkori és a mostani állapotot és személyzetet: nem nevezhető a mostaninak. 31*
