Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

-244 89. országos ülés február 14. 1873* Az akkori kormány tette azon számítást, az érintett elismerésre méltó okból, melyet azonban a következés elégtelennek mutatott; nekünk jutott a kénytelenség a mutatkozó eredménynyel szemben a ház elé hozni az emelést czélzó javaslatot. Ha ez épen oly időben történt, mikor a kötelességszerüleg a ház elé hozott fölemelés inkább érezhető : ez a sorsnak nem kedvező véletlene; de ez, a kötelesség alól — mi legalább ugy véltük — sem a kormányt, #em az országot nem menti föl. Ismétlem, legyen meggyőződve a tisztelt ház, hogy a javaslat nem terjesztetett be annak szükségéről való komoly, gondos meggyőződés nélkül; és nem terjesztetett be semmi más czélzattal, mint éjjen azzal, hogy a szükségnek elég legyen téve. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltások: Szavazzunk!) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én teljesen elhiszem azt, amit a tisztelt pénzügyminister ur mondott, tudniillik a szükség iránti meggyőződését; elhiszem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert nem tehetem föl semmiféle kormányról a világon, hogy a szükség iránt való teljes meggyőződés nélkül kellemetlen beszédeknek, kellemetlen támadásoknak tegye ki a koronát. És előttem elégséges a ministeriumnak a szükség iránti meggyőződése; mert bárki legyen is a ministeri székeken, — ha nem fog meggyőződni a szükségről, — nem fog ily javaslatot előterjeszteni. Mert, tisztelt ház, ez nem népszerű dolog sehol a világon; magában Angliában, mely — Magyarországot kivéve — talán a legmonarchicusabb ország egész Európában: semmi sem oly kellemetlen, mint amikor az ilyfél e pénzbeli kérelmet intéznek az alsóházhoz. Ha ez ott is kellemetlen, bizony itt sem lehet kellemes. Ezt kívántam megjegyezni arra nézve, mit a minister ur mondott, és ami némelyek által kétségbevonatott ; amit azonban én nem vonok kétségbe Előrebocsátván azt, hogy én igenis elfogadom részletes tárgyalás alapjául, és el fogom fogadni a törvényjavaslatot véglegesen is; bocsánatot kérek, hogy ha még röviden nyilatkozom; teszem ezt én is részben azért , amiért a mellettem ülő Beöthy Lajos t. barátom fölszólalt. Én egyátalában nem értem azt, hogy a tisztelt képviselő urak a szélső baloldalon, miért nem elégszenek meg kötelességök teljesítésének dicsőségével. Ez gyakran előfordul, de nemcsak itt, hanem a jobboldalon is. A jobboldalról a múlt évben mindig követelték magoknak egész büszkén: „mi vagyunk a felelősek mindenért, & mi történt"; az idén pedig e felelősséget nagyon szerették volna mindenben, de különösen a deficitet illetőleg, az ellenzékre háritni. Önök is igy tesznek. Önök igen radicalis elveket vallanak, de nem elégszenek meg azzal, hogy „mi egyedül vagyunk a tiszták és hűk"; hanem ugy látszik, restellik, hogy oly kevesen vannak a hűk, (Élénk derültség jobb és bal felől. Mozgás a szélső baloldalon;) és azután mindig ezen oldal felé fordulnak, és nagy szavakkal hirdetik, hogy , aki nem olyan, mint mi, az nem tudom én a hazának miféle veszedelmet hozott; szóval hűtlen ! * (Soszszas derültség. A szélső báloldalon fölkiáltás: Ezt nem mondta senki!) Ezért állott föl Beöthy Lajos tisztelt képviselő ur, és ezért szólaltam föl én is. Tessék megtenni kötelességüket, mint mi — meggyőződésünk íszerint — megteszszük a magunkét, és ne tessék arra utalni, hogy mi, mert nem ugy cselekszünk, mint önök, nem teszszük meg kötelességünket. Ez fölfogás dolga, amihez önöknek jo» guk van, és én e jogukat nemcsak elismerem, hanem tisztelem is. (Patay István közbeszól: Követeljük isi) Akár követeli, akár nem, az mindegy; én csak azt követelem, hogy engem meghallgasson. (Élénk derültség.) A mi a tárgyra vonatkozólag mondani valóm van.: ez az, hogy én igenis óhajtottam volna azt, hogy a ministerium ugy gazdálkodjék, hogy ne jőjön egy ily kérelem egy időben elő a deficittel; ugy gazdálkodjék, hogy midőn a korona szükségleteire és a fejedelem kiadásaira több pénzt akar az ország által megszavaztatni: akkor oly körülmények közt történjék, melyek e kérelem kellemetlenségeit nem emelik ; mert e kellemetlenség megvan mindig, de a jelen körülmények közt kétségtelenül sokkai nagyobb, mint lett volna különben. Azt is óhajtottam volna, hogy a ministerium, daczára annak, hogy meg van győződve a szükségről : elkerülte volna ezen alkalmat, vagyis adott volna a koronának oly tanácsot, hogy mód találtatott volna ezen kellemetlen érzet elkerülésére. Tisztelt ház! Néhány évvel ezelőtt történt Olaszországban, hogy ott is igen súlyos deficites korszak volt. És mi történt ? Történt az, hogy a fejedelem kezdette meg, nem a civillista emelése iránti kérelemhez való hozzájárulását, hanem egyenesen a civillistából való elengedést. És ezen fejedelmi magas példa következtében leszállítások történtek az állami kormányzat dignitásainak fokozatain is. Én nem tartom lehetetlennek, t. ház , hogy ha a ministerium gondolkodott volna — nem akarom mondani, hogy nem gondolkodott, mert azt elhiszem, hogy gondolkodott, — de nem tartom lehetetlennek, hogy a ministerium ne találhatott volna utat és módot, nem mondom ezen példa követésére, hanem oly valaminek megtalálására, a minek következtében e törvényjavaslat ne lett volna szükséges. Mindezek daczára én ily kérdésekben nem szólok ugy és nem szavazok ugy, mint az ellenzék tagja, mert tökéletesen ezen érzelmekkel szólanék a ház bármely részéről, a melyekkel szólok most. Én ve-