Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

242 89. országos ülés február 14. 1873. ben szaporittatnak : akkor azok a végtelenségig fokozódnak. Én, tisztelt ház, mindezen okoknál fogva, a szőnyegen levő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Beöthy Lajos: Megvallom, tisztelt ház, hogy nem volt szándékom e tárgyban nyilatkozni; de a szélső balodalon történt egynémely nyilatkozat és fölszólalás után kötelességemnek ismerem én is, mint az ellenzék egyik igénytelen tagja, röviden nyilatkozni, hogy indokoljam szavazatomat e tárgyban. Jól tudom, tisztelt ház, hogy az ellenzék szerepe sokszor keserű igazságokat mondani. Tudom azt is, hogy az ellenzék ezen szerepe nem szokott számára rózsákat teremni, csak töviseket; de ép azért, mert az ellenzék szerepe sokszor a keserű igazság kimondása: vannak bizonyos dolgok és körülmények, midőn, nézetein szerint, az ellenzéknek mindenekfölött magasabb politikai, sőt — mondhatnám — alkotmányos szempontból kell kiindulnia. Én e szempontból indulok ki ezúttal, és midőn ennek folytán Tisza Kálmán képviselőtársamnak az imént kifejtett nézetét egész kiterjedésében magainévá teszem, részemről is elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, sőt kinyilatkoztatom,hogy a civillista fölemelését azon okoknál fogva, miket ő előadott, részemről is pártolom; még pedig nem azon szempontból, a mint ezt Irányi tisztelt barátom megjegyezte, mintha attól tartanék és azon félelem szállna meg, hogy az ellenzék a korona irányában illoyalitással vádoltatnék; engem a félelem nem vezet. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha indignatióval fogadta is a nemzet a kormánynak az ország jelen pénzügyi viszonyai közt azon igazán tapintatlan és politikátlan eljárását, melyet a fölemelés iránti előterjesztésével követett: a nemzet ezen indignatiója nem mehet odáig, hogy a fölemelést megtagadja, mert ha a törvényjavaslattal beadott indokokban nem is soroltatik elő az, a mit a tisztelt minister ur megjegyzett: én megvártam volna a ministeriumtól, hogy azon okokat, melyek a civillista fölemelését szükségessé tették, a törvényjavaslat indokolásában fölhozta volna; ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a fejedelem szükségben szenved, akkor kötelessége az országnak a civillistát fölemelni, kötelessége a koronának ezen áldozatot hozni. Tisztelt ház, azt hiszem, hogy alkotmányos, monarchicus országban, alkotmányos fogalmak szerint, nem követhetem azon térre a tisztelt előttem szólókat, a melyet elfoglaltak. {Halljuk!) Ok ugyanis azt mondják, hogy az országnak mennyi szüksége van, mennyi a deficit, s hogy ennélfogva jobb volna az ország szükségeire fordítani, amit a trónnak akarnak megszavazni. Én — mint mondám — azt hiszem, hogy alkotmányos monarchiában, alkotmányos fogalmak szerint & királyt ós a hazát különválasztani, a királyt és a hazát külön szeretni, nem lehet. (Élénk helyeslés. Ellenmondás a szélső bal felől.) Ebből kiindulva, azt hiszem, hogy, midőn a fejedelem szükséget szenved s annak fedezésére áldozatot kell hozni : azon áldozatok olyanoknak tekintendők, mintha a haza javára és a haza szükségleteire fordíttattak volna. Ez az én alkotmányos nézetem. (Helyeslés. Mozgás a szélső baloldalon.) Igen, mielőtt nem tudtam, hogy a fejedelemnek erre szüksége van, ily térre lépni nem birtam volna, és bár most e tekintetből, mert tudniillik — mint monda a minister ur — a fejedelemnek erre elkerülhetlen szüksége van, azt megszavazom, kinyilatkoztatom egyszersmind, hogy ha mindamellett is arról volnék meggyőződve, és azt tudnám és látnám, hogy a királyi udvarháztartásban túlságos és rendkívüli fényűzés és pazarlás uralkodik, akkor semmi esetben sem tudnám megszavazni. (Mozgás a szélső baloldalon.)!)® midőn az ország ennek épen ellenkezőjéről van meggyőződve, hogy t. i. túlságos fény és pazarlás nem uralkodik, azért — mondom — megszavazom a civillista-fölemelést, mint a minister ur előadása szerint elkerülhetetlenül szükségest, s szavazatomat ezen előadottakkal kívántam az ország, a nemzet és választóim előtt indokolni. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyimnisters Tisztelt ház! Azok után, a miket tisztelt barátom az igazságügyér ur elmondott, csak kevés az, amit magam részéről pótlólag elmondani még szükségesnek tartok, különösen, szemben a közvetlenül előttem szólott tisztelt képviselő urnák és részben Irányi igen tisztelt barátomnak előadásával. Irányi Dániel tisztelt képviselő ur megjegyezte, hogy annyi és annyi igazolt képviselő közül, — a ministert kivéve, — e törvényjavaslat védelmére nem emelt szót senki. (Fölkiáltások a szélső bal felől: Ugy van!) A közvetlenül előttem szólott tisztelt képviselő ur pedig neheztelte, hogy az indokolásban részletesen nincs elősorolva és kifejtve a szükség, mely e törvényjavaslatnak beterjesztésére birta a kormányt. Én hozzáteszem, hogy az egyik és a másik tünemény alkalmasint ugyanazon forrásból eredett, t. i. azon meggyőződésből, hogy ha a szükség, esete valóban fönforog, és hogy ha a kormány erről kötelességszerüleg meggyőződött és ezen meggyőződésének kifejezést adott: talán nem kell azt, részletesen egyes árnyalatokra vagy ágazatokra is rámutatva, tüzetesen bizonyítgatni, és talán nincs szükség hosszú beszédekre, hogy meggyőződést keltsen föl az iránt, hogy csupán e szükségre való tekintet birta a kormányt e javaslatnak beterjesztésére, és semmi más, s hogy nem akart az által semmi különös előnyöket keresni sem maga, sem pártja részére. (Tetszés jobb felől.) A szükségről meg volt a kormány győződve, megvan ma is, s kéri általam a tisztelt házat, ha azt mondjuk, hogy egyéb, mint ezen