Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

89. országos ülés február 14. 1873. 241 engedhetem meg, hogy, tekintetbe véve pénzviszonyainkat, a leggazdagabb országok fejedelmeinek udvartartásához méressék a miénk. Feni hat rám azon ok sem, hogy a lajthántuli Reichsrath megszavazta a szaporítást, annyival inkább, mert a kiegyezés óta ott javultak a pénzviszonyok, holott nálunk roszabbra fordultak. Ne méltóztassék itt, mint tette az igazságügyminister ur, paritást emlegetni; különben is volt elég eset, midőn a paritás elvéről megfeledkezett a ministerium. (Csanády Sándor közbekiált: Igás !) Nem akarván tovább igénybe venni önök becses figyelmét, midőn befejezem beszédemet, egyszerűen kijelentem, hogy kötelességemnek tartom az ndvartartási költség szaporításának ellene szavazni, s a törvényjavaslatot még a részletes vita alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Mikor fölirattam magamat a szólásra, azon reményben voltam, hogy a képviselők közöl fog valaki találkozni, ki oly indokokat fog a törvényjavaslat mellett fölhozni, melyek az én véleményemet más irányba terelik. Miután azonban azt látom, hogy a jobboldal sorából senki s a minister urak közöl is csak Pauler minister szólalt föl a javaslat védelmére ; azon indokok czáfolatára pedig, melyek annak támogatására fölhozattak, már az előttem szólott elvtársaim által kellő felelet van adva: nekem igen kevés marad hátra, amit még igen röviden kívánok a tisztelt ház figyelmébe ajánlani. Jelesen arra nézve kell megjegyzést tennem, amit az előttem szólott minister ur említeni méltóztatott, miképen ezen törvényjavaslat még a múlt évi september havában adatván be, oly törvényjavaslatot kellett volna beterjesztenie, melylyel a múlt 1872. évi költségvetés iránt alkotott törvény változtatás alá vétessék. Én nem tudom, hogy az akkor beadatott volna ; mert tudomásomra, csak ennek a hónapnak elején osztattak ki ezen törvényjavaslatok s szeptemberben, ugyhiszem, még nem láttak világot, és igy ezen törvényjavaslat csak a mostani kormány által terjesztetett elő. (Zaj. Halljuk!) Az, tisztelt ház, hogy a kérdéses törvényjavaslat most már alá van irva a ministerelnök által, megint különösnek tűnik föl előttem akkor, midőn azon törvényjavaslat, mely tárgyalás végett az osztályokhoz lett utasítva, aláírva nem volt, és azon törvényjavaslat is, melyet most tárgyalunk, és mely kezeink közt van, senki által nincs aláírva. Azonkívül, tisztelt ház, megnéztem a törvényjavaslat indokolását, hogy mivel támogatható az s mivel támogattatik az által, a ki által beadatott; — nem tudom ugyan, hogy ki által adatott be, mert aláírva nincs ; de az mondatott, hogy a kormány tudtával és a kormány beleegyezésével adatott be; nézKÉ-PV. H. SAMiÓ Í8s- IV. KÖTET. tem tehát az indokolást; de abban egyebet nem láttam, mint azt, hogy most a drágaság beállott és igy ezen drágaság beállása miatt a fejedelem udvartartási költsége is növekedvén, azt pótolni kell. Amellett az mondatik, hogy az udvarnak s a magyar királynak tekintélye igénybe veszi az udvartartási költségek szaporítását. Azokhoz, tisztelt ház! amik már elmondattak^ hozzá kell adnom, miként az első indok, t. i. a drágasági tekintet, engemet az udvartartási költségek növelésére nem bírhat, nem bírhat pedig azért, mert épen azok, akik ezen udvartartási költségek fedezésére hivatvák, a hazának népe, ugyanazon drágaság súlya alatt nyög, és azt épen ugy viseli, mint bárki más; igy tehát, midőn az ő terhei is növelve vannak a drágaság által, hogy még egy ujabb teherrel is sújtassanak, azt: ugy hiszem, alapul a királyi udvartartás szükségeinek pótlására fölhozni nem lehet. Az udvar költségei irányában megfelelt Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam, és én is azon meggyőződésben vagyok, hogy az udvarnak fényét nem czélszerü akkor növelni, ha a hazának népe nyomorban van. ha a rá rótt terheket elviselni képtelen, ha ínséggel küzd. Ha a pénzügyminister akkor, mikor a nép egyes tagjai által az állam részére kölcsön adott pénzek visszafizetése követeltetik, azt feleli, hogy az állam pénztárában nincs oly pénz, amelyből a nemzet becsületbeli adósságait, és az egyesek irányában viselendő terhet le lehetne róni, ha akkor, tisztelt ház, azáltal akarjuk a magyar királynak fényét világszerte terjeszteni és magasabbra fokozni, hogy a nép, amelynek a legjogosabb követeléseit sem képes az állam kifizetni, utolsó filléreit a királyi fény emelésére fordítsa: ez által, tisztelt ház, nem emeljük a fejedelemnek és a trónnak fényét és dicsőségét. Azon esetben, tisztelt ház, ha a nép jólétben él, ha szükségletei fedezéséről gondoskodva van, a jövedelmi források megnyitvák, ha a nép jólétét élvezi : akkor a magas trónnak fénye és a királyi trón állása megingathatlan. Addig az ideig, mig: ez. meg nem történt, ily eszközökkel azt elősegíteni, azt megszilárdítani, nézetem szerint, lehetetlen. Mindezeknél fogva, tisztelt ház, azon törvénynek megváltoztatására, amely az udvartartási költségekre 10 éven át 3,650.000 forintot biztosit, alapos okot nem látok. Tekintve, tisztelt ház, hogy az 1848. törvényhozás a fejedelmek udvartartására tisztán és egyedül 3 millió forintot határozott meg; tekintve azt, hogy azon idő óta az már 650 ezer forinttal emeltetett s azonkívül évenként különféle czimek alatt, jelesen: ő felsége kabineti irodájára és nyugdijakra, amelyek a kabinetiroda személyzete számára kívántatnak, 1871-, 1872- és 1873-ra különböző összeg szavaztatott meg. Ha a költségek ily mérv31