Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

89. országos ülés február 14. 1873. 237 Madarász József: Tisztelt ház! Megmegujuló betegségem daczára is kötelességemnek ismertem a megjelenést, s résztvenni e fontos vitában; csak arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék betegségem iránt azon kímélettel lenni, hogy gyönge szavaim meghallathassanak. Mindenek fölött sajnálom, hogy a tisztelt előttem szóló Debreczen város első kerületének képviselője, Tisza Kálmán képviselő ur, gondolom feledékenységből, de azon alaki kérdés ellenében is, mely szerint e törvényjavaslat a ház asztalán fekszik, nem tette meg kellő óvását s én felettébb sajnálom — igaz, hogy ez uj képviselőház, de mégis a kormány majdnem utódja a másik kormánynak, — hogy nem figyelmezett az 1869. évi 13. ülésben történtekre, midőn egy ujonczozási törvényjavaslat, minden ministeri ellenjegyzés nélkül adatván itt be, mielőtt a napirendre tért volna a sor, és ha én beteg nem vagyok ma, megteendettem volna, mint akkor Simonyi Ernő is, ki kérte a képviselőházat, hogy a kormánynak hihetőleg nem önszándékából, nem rósz akaratból, hanem elnézésből történt mulasztását javítsa ki az által, hogy az aláirassék. Elevenen emlékszem Kerkapoly, — most pénzügyminister ur talán akkor honvédelmi államtitkár jeleniette ki, hogy ő adta be a törvényjavaslatot; igen emlékszem az esetre, és arra is emlékszem, midőn Tisza Kálmán és Irányi tisztelt képviselőtársaim felszólalása következtében báró Eötvös József minister -itt e ház asztalán irta alá a törvényjavaslatot, mielőtt tárgyalás alá került volna. Én tehát először is fölkérem önmagát a kormányt, legyenek szivesek máskor megkímélni bennünket ellenzéki képviselőket ílyféle dolgok előadásától, mit most előadni, e tárgyban is, kötelességemnek ismertem. Másik észrevételem az, mit fölöttébb sajnálok ismét, hogy az előttem szóló tisztelt képviselő ur nem támadta meg a kormánynak azon cselekvényét, mit már Bobory képvivelőtársam érintett, hogy t. i. az 1872-iki költségvetést e ház nem szavazhatja ismét meg. Én azt hiszem, miként ez .azon törvényjavaslatban hiba — s ha az nem volna— alkotmányellenes bűn, (Élénk helyeslés a szélső hal felől) hogy 1873-ban szavaztassák meg az, mi 1872. elejére kéretik. Megismerem, hogy törvényt törvény által változtatni jogos; de egyszer törvényben megállapított költségvetést visszahatólag egy egész évre megváltoztatni akarni, alkotmányellenes tény. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ha volt, vagy van szüksége az udvartartásnak ezen összegre, azt a kormánynak póthitel alakjában kell előhozni a házban; de ha önök egy ily törvényjavaslati rongygyal lépnek elő, mely az alkotmánynak gúnyja : akkor önök nem ismerik az alkotmányt. (Helyeslés szélső bal felől.) Mire is való az alkotmányos költségvetés, ha most önök megszavazzák az 187 3-ikít, és 1874-ben jönnek elő egy másik javaslattal, mielőtt az megváltoztathatott volna és igy egy egész évvel később. (Igaz! Ugy van a szélső bal felől.) De ez semmi. Lehet uraim mosolyogni mindenen, de az alkotmánynak vannak bizonyos követelményei és ezek ellenében a mosolygás csak az alkotmány ellensége. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Azért én azt hiszem és várom önöktől, önöktől tisztelt jobboldali képviselők, hogyha van fogyatkozás 1872-re, adassék törvényalkotás után az elő póthitel alakjában, de az 1873-iki költségvetés alkalmával, én legalább önökről sem hihetem azt, mert akkor még ezen hitemnél is roszabb lenne a tény, hogy 1873ban a költségvetés vitatásakor egy évvel visszamennek önök azon költségvetés ellenében, mely törvény által megállapittatott. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Fölöttébb sajnálom azt is, hogy Debreczen városa első kerülete érdemes képviselőjének ismert parlamenti tehetsége és befolyása nem maradt meg politikai hitvallásának első színvonalán, vagyis belátta, hogy helytelen az udvartartás költségeit emelni és belátta, hogy szerinte épen a monarchia elleni tény ezen emelés: és nem maradt meg következeteségben, hogy tehát, mert ő nem akar oly tényhez járulni, mely meggyőződése szerint legtöbbet árt a monarchiának, nem tartotta inkább kötelességének az általa előterjesztett indokoknál fogT

a megtagadni ezen költséget; sajnálom azért, mert jól tudom, hogy ha csak 20—23 képviselő tagadja is meg: az is megteszi a maga kellő hatását; de önmaga a fejedelem előtt, de önmaga a közvélemény előtt, elismerem, hogy 120—150 képviselőnek tagadása 300 ellenében mindig százszor hatályosabb ; és ha való az, hogy épen szerinte a monarchia érdeke követeli, hogy ne emeltessék fel a költség, vagyis ne hozatott volna ide be a törvényjavaslat: akkor én azt hiszem, nekie a végsőig vált kötességévé a törvényjavaslat létesítése ellen szavazni; és akkor nem hozzájárulást, hanem annak minden pontban megtagadását kellene követelnie; mert a törvényjavaslat megtagadását követeli a következetesség. (Felkiáltások a szélső balon: Igaz!) Sajnálom pedig annyival inkább, mert én is figyelemmel végig olvastam az ] 870-iki törvény alkotásakor tartott beszédeket és igy Tisza Kálmán képviselőét is, és abból azon érvet merítettem, mielőtt ma fel kellé szólalnom, hogy ma vele együtt fogom megtagadni a törvényjavaslat elfogadását. Mert 1870-ben beszéde végén igy nyilatkozott, hogy „az udvartartás költségei emelése, akkor mikor az ország tetemes deficitnek megy elébe, épen a monarchikus elv szempontjából is nem helyes politika ; de mivel már megtörtént, az összeg különben is nem épen valami rendkívüli, nem tartom helyes politikának az ellenzék részéről a megtagadást" e nyi-