Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

238 89. országos ülés február 14. 1873. latkozatából merítettem az érvet az együtt szavazhatásra, mert egy millió nem oly rendkívüli valami kevés, s annyival inkább nem kevés, midőn az országnak épen 8 millió hiánya van; hiszem azon 8 év alatt, melyre most ajánltatnék meg, már az által elenyésznék a hiány, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) vagy ha arra nem akarnák önök, de engedjék meg jobbra fordíthatnék azt, a nevelés ügyére. Miután hazánkban mint mondják, 5000 községben nincs tanoda, fordítsák önök, — fordítsunk minden évben ezen 5000 községben a tanodák fölépittetésére egymilliót; ekkor 8 év múlva nem lesz község Magyarországon, melyben ne lenne tanoda. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Tehát vártam, hogy jeles tehetségeivel és befolyásánál fogva súlyt ad ma ő is e házban azon véleménynek, melynek most ime csak mi vagyunk önmagunk itt a szélső balon 48-as képviselőtársaimmal szóvivői. Azonban meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy kapcsolatban azon tisztelt képviselőtársaim véleményével, kik ma azon esetben sem szavaznák meg ezen törvényjavaslatot, ha az ország anyagi sorsa valami jó volna, annyival inkább ily nyomasztó helyzetben: kötelességemnek tartom a törvényjavaslat elvetését, miután velők szavazok; mert betegségem alatt kedden, és néhány napon azóta, is történt e házban reám hivatkozás, meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy erre nézve néhány szóval nyilatkozzam most, midőn a jelen törvényjavaslat ellenében okiratilag indítványt teszek le a tisztelt ház asztalára, hogy kifejezzem miszerint igenis minden beszédeim, cselekedeteim és indítványaim tisztán önmagámé, és hacsak netalán pártolnák itt ülő képviselőtársaim: akkor azon párté, melyről a mostani napokban szó volt; a mi hiba, hiány és gyarlóság netán akaratom ellenére volna beszédeim vagy indítványaimban, az legyen tisztán magamé; ha lesz bennök valami hazám javára, az legyen mindnyájunké. Azért én a következő indítványt teszem le a ház asztalára: „Tekintve, hogy 1870-ben évi 3,650.000 írtban és 10 évre azért állapíttatott meg az udvartartás költsége, mert a képviselőház többsége elfogadta és helyeselte a pénzügyi bizottságnak azon indokolását, hogy nem tartja a tisztelettel összeférhetőnek, hogy az udvartartás költségei évenként vitatás alá kerüljenek, és hogy e törvényjavaslatot az összeg hoszabb időre megajánlásával, a pénzértéknek és áraknak ez idő folytán bekövetkezhető változásaival, egyéb tekintetben is indokoltnak tartja; tekintve azt, hogy a még nem is három éves és 10 évre alkotott törvénynek és ugyanazon kormány által, mely azt megalkottatta, szándékolt megváltoztatása önmagában véve is méltó megütközésre szolgáltat okot, ha egy, az uraikénak minden áron kedveskedni akaró párt és kormány újból és ujbóí szóba hozza az udvartartás költségeinek fölemelését; tekintve, hogy ha 1870-ben jogosult volt azon törekvés, hogy az állam-pénztár csak mulhatlanul szükséges mérvben, tehát az udvartartás költségei által is, 1879.-év végéig többel, mint évenként 3,650.000 frttal ne terheltessék: annyival inkább szoros kötelessége ez most a háznak, a törvényhozásnak, midőn a legutóbbi 2 évnek 70 millió frtnyi hiányát sem volt képes másként, mint ujabb adósságvétel által fedezni; most tehát, a nemzet e nyomasztó helyzetében és a már tíz évre megállapított törvény ellenében vetni oda ujabb vita alá e kérdést és állni elő a kormánynak, hogy az udvartartás költségei évenként 1 millióval emeltessenek, egyébnek mint a nemzet vagyonával könnyelmű pazarlási szándéknak nem tekinthető: alólirt képviselő kéri a törvényjavaslat elutasítását. (Helyeslés a szélső bal felől.) Pauler Tivadar igazságügyi minister: Tisztelt ház! A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra nézve több oldalról történtek észrevételek, melyek részint annak alakjára, részint tartalmára vonatkoznak. Alakilag azon kifogás tétetett, hogy e törvényjavaslat senki által alá nem irva adatott volna be a háznak. Van szerencsém itt bemutatni a pénzügyminister által aláirt törvényjavaslatot, melyet imént a ház jegyzőjétől kaptam, és mely bizonyítékául szolgál annak, hogy e törvényjavaslat csakugyan azon minister által íratott alá, a ki annak bemutatására hivatalos állásánál fogva jogosítva és kötelezve van. (Zaj bal felől.) Ugy hiszem, hogy ezzel azon ellenvetés el van enyésztetve, a mennyiben az aláirás előbb történt, mint akkor, a midőn, Madarász József tisztelt képviselő ur állítása szerint, Eötvös József br. az aláírást egy izben a házban teljesítette. A mi a törvényjavaslat tartalmát illeti, midőn a ház az udvartartás költségeit 3 millió 650.000 írtban állapította meg: azon nézetből indult ki, hogy ezáltal az udvartartás szükségleteinek fedezésére azon összeget ajánlja föl, mely tökéletesen elégséges, mely a szükségnek minden tekintetben megfelel. Ily összeget ajánlattok fel a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok képviselői is, (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Ez nem tartozik ide !) és épen a paritás tekintetéből Magyarország ugyanazon összeget tartotta fölajánlandónak, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok. Időközben a viszonyok változtak; az udvartartás költségeinek legislegpontosabb meghatározása, a szükséges, el nem kerülhető költségek megvizsgálása és megállapítása azon eredményre vezettek, hogy ezen összeg, mely akkor lett megállapítva: többé nem elégséges. Hosszabb, tüzetes és a költségek minden egyes nemeire és fajaira kiterjedő