Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

234 89. országos ülés február 14. 1873. nagyobb a drágaság, mely az emiitett törvényczikk Jétrehozatala óta beállott. Ennélfogva elengedhetlenné vált a legmagasabb udvartartás költségeit folyó évi január 1-től 1879-ik évi december 31-ig egy millióval fölemelni, s az erre vonatkozó törvényjavaslatot a tisztelt képvise­lőház elé terjesztem. Már kérdem én. tisztelt ház. mi ok, mi körül­mény birta, bírhatta a kormányt arra, hogy az 1870-iki V. törvényczikk alkotásakor kimondott ta­karékossági elvtől ily rögtönözve eltérjen; mi ok Indíthatta a kormányt arra, hogy szükségtelenül szavaztasson meg a nemzet terhére egy milliót? Vagy talán az 1870-ik évtől kezdve javultak anyagi vi­szonyaink ; talán néhány száz millióval több jöve­delemmel rendelkezhetünk ? Én ezt határozottan ta­gadom ; sőt állítom, miként anyagi viszonyaink sok­kal kedvezőtlenebbek ma, mint voltak 1870-ben. A kormány az udvartartási költségeknek egy millióval fölemelése indokául a létező drágaságot hozza föl. Valóban nevetséges indokolás ez. Kérdem én, vajon ezen körülmény, hogy jelenleg az élelmi­szerek ára magasabban áll e hazában, mint szokott rendesen: birhat-e hatással egy oly udvartartási költségre, hol az udvar 8,300.000 forinttal rendel­kezik. Kérdem én, vajon kikre hat nyomasztóbban az árak emelkedése, a drágaság ? Azokra-e, uraim, kik bíborba bársonyba öltöztetve milliók fölött ren­delkezhetnek, vagy azokra, kik rongyokba burko­lózva, éjét nappalt egygyé tesznek, dolgoznak, szen­vednek, nélkülöznek csak azért, hogy magukat, csa­ládjukat megmenthessék az éhezés kínjaival ? (He­lyeslés a szélsőbal oldalon.) És, tisztelt ház, az írás szavaival tartva, mely azt mondja : adjátok meg a császárnak, ami a császáré, én igeuis megadom a királynak a maga illetőségét; de midőn ezt teszem, nem akarom eszközölni azt, hogy túlzott pazarlások következtében elvonjuk a néptől az élet föntartására legszükségesebbet. Mielőtt, tisztelt ház, befejezném beszédemet, nem lehet, hogy meglepetésemet ki ne nyilatkoztas­sam a fölött, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a ministerium egyetlenegy tagja által sincs aláírva. Csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött is, hogy ezen gazdátlan törvényjavaslat visszaható erőt akar tulajdonítani a megszavazandó törvénynek ; midőn a most megállapítani tervezett egy millió forintot 1872-ik évi január elejétől követeli meg­adni. Már, uraim, ha önök indokolása, a drágasági szempontot tekintve, állana is a jelen évre; de hogy &z a múltra is alkalmaztassák, azt kereken tagadom. Én, tisztelt ház, mert ugy vagyok meggyőződve, miszerint azon 3,650.000 forint, melyet jelenleg fizet Magyarország az udvartartási költség födözé­sére : tökéletesen elegendő, annyival inkább, mert mint emiitettem, ez 8,300.000 forintra nőtte ki ma­gát a lajthántuliak részéről e czélra megajánlott ösz­skeggel; és miután én 8,300.000 forintot oly összegnek tartok, mely tökéletesen elegendő az udvartartási költ­ségek födözésére; annyival inkább, mert emlékez­zünk vissza, miszerint az 1848-ik előtti korszakot megelőzött időben Magyarország összes közigazga­tási és honvédelmi ügyeinek födözésére alig fordí­tott 8 millió forintot; midőn ugy vagyok meggyő­ződve, miszerint nem czélszerü, nem üdvös jelenleg az 1870-iki V. törvényczikket megváltoztatni; és mert nem érzem magamat, mint népképviselő hivatva arra, hogy a nép vállaira rótt, és már jelenleg is elvi­selhetlen adóterheket többekkel szaporítsam: én a ház asztalán levő törvényjavaslat ellen nyilatkozom, következőleg azt a részletes vita alapjául sem fo­gadhatom el. (Helyeslés szélső hal felől.) Kállay Ákos : Tisztelt ház ! Midőn az adóemelés küszöbén állunk, midőn még Magyaror­szág 24 ezer községének iskolája nincs, a civillis­tának egy egész millióval szaporítását politikai hi­bának tartom, és, nézetem szerint, nem a párt, mely megtagadja, de a kormány tapintatlan, mely az előterjesztést tesz, — feledvén hogy a legczifrább trón arany-himzései ós bibor-függönyei daczára sem imponál kifelé : ha a nép, mely uralja, és az alatt­valók kik azt környezik, sápadt arczczal rongyokba burkolva meghazudtolják azon fényt és azt a ragyogást, (Helyeslés a ssélsőbal oldalon), melylyel a világ sze­mét, a jelen viszonyokat meghaladó bőkezű civillis­tában ügyekszik elvakitni a hyperloyalis túlbuz­góság. Én, tisztelt ház, részemről, mint népképviselő, ez óriási deficit-világban, hova a közös-ügyes alku Magyarországot sodorta, a civillista fölemelését meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső bal felől.) Bobory Károly: Tisztelt ház! Azon hig­gadtsággal és kegyelettel akarok szólni, melyet a tárgy követel; ennélfogva hasonló kegyelettől, önök kegyeletétől elvárom, hogy hasonló higgadtsággal meg fognak hallgatni. Említette tisztelt képviselőtársam Csanády mi­szerint tiszteletlenség maga a törvény iránt, midőn az alig megszavazott törvény csakhamar megváltoz­tatik; emiitette egyik tisztelt minister urnák nyilat­kozata irányában; de én azt mondom, ezen tiszte­letlenség annál nagyobb, hogy ha határozott időtar­tamra megszavazott törvény megváltoztatásáról van szó, és ha a törvény bizonyos határozott összegről szól, akkor a tiszteletlenségen kivül még az is áll, hogy az csökkenti ugy a törvénynek, mint a tör­vényhozó-testületnek hitelét. A szóban forgó törvényjavaslat, amint Csanády képviselőtársam is előadta, két anomáliát tartalmaz. Először, hogy senki által nincs aláírva a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents