Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
80. országos ülés február 3. 1873. 17 az elnök : „Volt már előttünk egy 39 krajczáros per is.* Tehát, mig a törvényhozás ily — szerintem fölösleges — biztosítékokról gondoskodott a törvénykezési utón, addig egyes tanácsosoknak belátására hagyta a közigazgatási útra tartozó legfontosabb tigyek eldöntését, mert nem a ministerek magok intézik el az ügyeket, — 30—50 ezer ügydarabot lehetetlen, hogy a minister maga nézzen át, — hanem igenis egyes alárendelt és gyakran a képességnek nem magas fokán állá emberek. Más országokban, tisztelt ház, ahol rendes közigazgatás van, ezen viszásság nem fordulhat elő; mert ott, ahol a íranczia rendszer van életben, az nejnevezett vitás kérdések közigazgatási utón, az államtanácsnak egy osztálya által döntetnek el, Angolországban pedig a bíróságokhoz lehet folyamodni; nálunk azonban •— ismétlem — egy osztálytanácsos, legfölebb egy ministeri tanácsos belátása dönt. Én tehát azon bizottságnak, mely közigazgatási szervezetünk átalakítása végett küldetik ki, figyelmébe ajánlom, hogy e viszás állapotot — igy vagy ugy — orvosolni igyekezzék. Azonban, ha el lesz is fogadva az uj rendszer, az, uraim! csak ugy fog jól működni, ha a ministerek nem esnek ugyanazon hibákba vissza, melyeket eddig követtek el. jelesül: ha a protectio rendszerének véget vetnek, illetőleg ha véget vet annak a törvényhozás. Ezt pedig •— miként már más alkalommal mondottam — az én véleményem szerint csak ugy lehet elérni, ha egy oly bizottságot állítunk föl törvényesen, mely a hivatalért folyamodók képességét, arravaló ságát megvizsgálja. Angliában is igen sokáig divatozott a protectio rendszere, és ott is ugyanazon keserű gyümölcsöket termetté, melyeket nálunk; az aristokratiának szegényebb tagjai töltötték meg a hivatalokat, a pártfogoltak serege, tekintet nélkül arra, vajon birják-e a képességet, vagy sem, kiszorítván a szegényebb osztályok legérdemesb fiait. És mikép segített az angol törvényhozás ? Nagy küzdelem után, de végre mégis sikerült a bajt orvosolni az által, hogy versenyvizsgálatokat hozott be, melyeknek mindenki, aki hivatalért folyamodik, kell, hogy alávesse magát. Enélkül, ugy hiszem, uraim' nálunk is hiában törekszünk arra, hogy a protectiót kiküszöböljük. Én tehát, midőn kijelentem, hogy Pálya József tisztelt képviselő ur módositványához hozzájárulok, ezen határozati javaslatot egy ujabb határozati javaslattal kérem pótoltatni, mely igy hangzik: „ Méltóztassék a képviselőház a ministeriumot utasitni, hogy az államhivatalok nyilvános versenyvizsgálat, illetőleg pályázat utján betöltése, valamint az igy kinevezett hivatalnokoknak csak egy alakítandó állandó fegyelmi bizottság meghallgatása KÉPT. H. NAPLÓ. 18^. IV. KÖTET. után lehető elbocsátása iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő." Én, tisztelt ház! tudván, hogy a ministerek felelősséggel tartoznak a maguk ügykezeléseért. nem kívánom az ő választásukat megszorítani. Én megengedem azt, hogy a minister ne vegye figyelembe azon bizottság ajánlását, mely a hivatalnokok megvizsgálására volna szervezendő, mely bizottság egyébiránt az ő saját ministeriuma kebelében létesíttetnék. De azt gondolom, hogy maguknak a ministereknek is érdekében igen kívánatos, hogy az. illető folyamodók képessége egy ily bizottság által vizsgáltassák meg, mert ez által mintegy óva lesznek azon rohamok ellen, melyeket kiállaniok kell akkor, mikor valamely hivatal betöltéséről van szó. Ezt tehát a ministereknek saját érdekükben kell óhajtaniok. És épen minthogy a ministeri felelősséget tökéletesen méltánylom, fölfogom azt is, hogy az alkalmatlan hivatalnokot a minister elbocsáthassa. De önkényt valamint másban, ugy itt sem lehet engedni. Én nem hivatkozom példákra a múltból, hanem csak átalános thesisben beszélek, s azt gondolom, hogy azon hivatalnok, ki fölső vizsga és pályázat utján véglegesen alkalmaztatott, alapos ok nélkül nem bocsátható el szolgálatából; sem egy osztálytanácsosnak, sem egy minisíernek önkényére vagy belátására nem lehetvén bízni, hogy egy embernek pályája és becsülete ok nélkül megtöressék. De a felelősség, melylyel a minister tartozik, tökéletesen megfér az ily rendszerrel. Szükséges-e valahol nagyobb fegyelem, mint a katonaságnál ? És mégis, kérdem, lehet-e tisztet, ki annak rendje szerint kineveztetett, elbocsátani anélkül, hogy fölötte törvényszék ítéljen? Francziaországban a kisebb vétségekért is mindig törvényszék elé kell állítani a katonatisztet, rangjától pedig ítélet nélkül megfosztani nem szabad; pedig a katona, különösen háboi'u idején, elég szigorú fegyelemnek van alávetve, s ennél szigorúbb fegyelmet az államhivatalnokokra nézve sem lehet és nem szükséges követelni. Ennélfogva, ugy hiszem, indokolva van indítványom mindkét része: az, mely a hivatalnokok pályázat utján kinevezésére vonatkozik, valamint az is, mely azt tartalmazza, hogy az ily kinevezett hivatalnokok ok nélkül nem bocsáttathatván el, csak egy, a ministerium kebelében létező állandó bizottság véleménye n3 r omán, illetőleg meghallgatása után bocsáttathassanak el a szolgálatból. Ajánlom indítványomat a tisztelt háznak. (Helyeslés bal felöl.) Perényi Zsigmond báró : Kapcsolatban igen tisztelt képviselőtársam indítványával, én is az ezen pontban lévőket határozottabban kívánván kifejezni, e czélból több képviselőtársam által aláirt egy módositványt leszek bátor benyújtani, s azt a tisztelt ház szíves figyelmébe ajánlani. Tény az, tisztelt ház! hogy az administratio mene3
