Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-88
88. országos ülés február 12. 1873, 219 csak valószínűséggel is fölruházni tudná. (Tetszés bal felől.) Magamra nézve, hogy én nekem mennyiben van átalában a vasúti engedélyezéseknél, különösen pedig az északkeletinél részem: azt mindjárt fölfogom deríteni a t. ház előtt a naplókból. De megengedje a képviselő ur, hogy mindaddig, mig ezen állítását, ezen insinuatioját akár ellenem, — mert meg nem nevezett — akár más ellen képviselőtársaim közül be nem bizonyította: mindaddig szavain folyvást kételkedni fogok. (Tetszés bal felől.) És megjegyzem még azt is, mivel mindent ez alkalommal akarok tisztába hozni, mert igy is sajnos, hogy a ház ezzel töltse idejét, megjegyzem még azt is, hogy igenis egy jegyzőkönyvben, melynek több pontját később föl fogom olvasni, van egy pont, a mely szól nem arról, hogy az északkeleti vaspálya verseny nélkül adassék meg egyik vagy másik társulatnak, hanem ezen pont is, melynek alkotásában azonban a miről — ha tetszik — meggyőződhetik a képviselő ur: én nekem nem volt részem, arról szól, hogy az északkeleti vasút engedményeseinek egy másik pályára nézve a munkács-stryi pályára, de ott sem kizárólagos jog, hanem egyenlő föltételek mellett, elsőbbség adassék. Nem tudom, nem ez volt-e a mi a t. képviselő urat félrevezette. További és egyenesen ellenem intézett vádja a t. képviselő urnák vonatkozik arra, hogy a rósz vasúti engedélyezési rendszerben én vagyok a fő bűnös, mert én indítványoztam először egy vasútnak kellő alapok és részletes terv-nélkül concessionálását; helyreigazitá ez állítását ma egy részben, beismervén, hogy ez nem az északkeleti, hanem a debreczenszaíhmár-szigeti vasút volt. De engedje meg a t. képviselő ur: állításának egész fönmaradt része hasonlóan ellenkezik a documentálható igazsággal. A mi a debreczen-szathmár-szigeti vasutat illeti, arra nézve az első határozatot 1866. mártiusban nem én indítványoztam, hanem a beadott nagyszámú kérvények alapján indítványozta a baloldaliságáról soha senki által nem ismeretes Kubicza Pál, mint a kérvényi bizottság előadója. De nézzük már most — mert én pártoltam ezen indítványt — mit mond ezen határozat, mely akkor, még pedig egyhangúlag elfogadtatott ? Azt mondja a bizottság véleménye: ,Mondja ki a képviselőház, hogy, midőn törvényalkotására képesítve leend, a debreczen-szathmár-szigeti vasutvonalat különös figyelmébe veendi, s- a hazának északkeleti részén építendő vasútvonal meghatározásánál semmi oly vállalat engedélyezéséhez járulni nem fog, mely az előadott kérvények által képviselt nagy vidék s ezzel együtt hazánk közös érdekeit sértené." Mit mond tehát ezen határozat: mondja azt, hogy a vidék által kért vonalat figyelembe fogja venni, de igen helyesen, még azt sem mondja, hogy azt majd meg is fogja szavazni; hanem esak azt, hogy nem fog oly vonalat megszavazni, mely azon vidéknek és igy a hazának érdekeivel ellenkeznék. Ez volt az első stádium. Azontúl, a debreczen-szathmár-szigeti vonalra nézve nem történt semmi 1867. Julius 1-éig. De tovább kell visszamennem, minthogy az állíttatik, hogy az első vasút kiépítését én indítványoztam, vissza kell mennem, június gondolom 16-áig, midőn a napló tanúsága szerint ugyancsak a ministerium adta be a következő indítványt: „Addig is, mig az egész vasúthálózat és annak kiépítési módja iránt a ministerium részletes javaslatot terjeszthet a törvényhozás elé, s a törvényhozás azon javaslat tárgyalása folytán, e tárgyban végleg intézkedhetik: jelen országos határozattal fölhatalmaztatik a ministerium. ,1. hogy haladéktalanul tegye meg mindazon előmunkálatokat, melyek az ország érdekében mielőbb kiépítendő vasutvonalok létesítésére szükségesek; „2. hogy az alább kijelölt vasutvonalak kiépítésére megkívántató pénzre nézve a lehető legczélszerübb módon s kedvező föltételek mellett szerződhessék, s ezen szerződést jóváhagyás és beczikkelyezés végett az e czélra akkor azonnal egybehívandó országgyűlés elé terjeszsze. ,3. Ezúttal a) az alföld-fiumei, azaz nagyvárad-szeged-fiumei, b) a kottori-zágrábi, c) a nagyvárad-brassói vonal legsürgősebb része, a nagyváradkolozsvári, d) a miskolcz-hatvani vasutvonalak jelöltetvén olyanok gyanánt, a melyek létesítését az ország érdekei első sorban követelik; a többi vonalak megállapítása a legközelebbi ülésszakra halasztatik, a midőn a ministerium az összes vasúthálózat tervét az országgyűlés elé terjesztendi.' Ez volt tehát az első határozati javaslat, melyet nem én adtam be, hanem beadta a ministerium az általam fölolvasott négy vonalra nézve, beadta minden részletes tervezet szükségének említése nélkül, melyeket a ház — megvallom — egyhangúlag megszavazott, s igy a felelősségnek egy kis része rám is háromolhatik ugyan, de az indítványozó a ministerium volt, és keresztülvitte volt ugy, hogy — az országgyűlés elnapolandó levén — föltüntette a pénzpiacz kedvező voltát és felelőssé tette azokat, kik talán nem akartak volna igy rögtönözve négy nagy vonalat megszavazni, mondván, hogyha elmulasztjuk ezen kedvező időt: meglehet évek múlva sem fogunk alkalmasabb időt kapni. Ezen indítvány Julius 1-ére tűzetvén tárgyalás alá, akkor voltam bátor többed magammal, kiknek mintegy harmada jobboldali képviselőkből állott, egy indítványt beterjeszteni. Ez igen rövid s kérem méltóztassanak megengedni, hogy csakis ide vonatkozó részét fölolvassam. (Hall/juhi) Ezen határozat azt mondja: „Utasittatik a ministerium, hogy a debreczen-szathmár-szigeti vaspálya kiépítése iránt, az 28*
