Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-88

88. országos ülés február 12. 1873, 219 csak valószínűséggel is fölruházni tudná. (Tetszés bal felől.) Magamra nézve, hogy én nekem mennyi­ben van átalában a vasúti engedélyezéseknél, külö­nösen pedig az északkeletinél részem: azt mindjárt fölfogom deríteni a t. ház előtt a naplókból. De megengedje a képviselő ur, hogy mindaddig, mig ezen állítását, ezen insinuatioját akár ellenem, — mert meg nem nevezett — akár más ellen képvi­selőtársaim közül be nem bizonyította: mindaddig szavain folyvást kételkedni fogok. (Tetszés bal fe­lől.) És megjegyzem még azt is, mivel mindent ez alkalommal akarok tisztába hozni, mert igy is saj­nos, hogy a ház ezzel töltse idejét, megjegyzem még azt is, hogy igenis egy jegyzőkönyvben, mely­nek több pontját később föl fogom olvasni, van egy pont, a mely szól nem arról, hogy az északkeleti vas­pálya verseny nélkül adassék meg egyik vagy másik tár­sulatnak, hanem ezen pont is, melynek alkotásában azonban a miről — ha tetszik — meggyőződhetik a képviselő ur: én nekem nem volt részem, arról szól, hogy az északkeleti vasút engedményeseinek egy másik pályára nézve a munkács-stryi pályára, de ott sem kizárólagos jog, hanem egyenlő föltételek mellett, elsőbbség adassék. Nem tudom, nem ez volt-e a mi a t. képviselő urat félrevezette. További és egyenesen ellenem intézett vádja a t. képviselő urnák vonatkozik arra, hogy a rósz vasúti engedélyezési rendszerben én vagyok a fő bű­nös, mert én indítványoztam először egy vasútnak kellő alapok és részletes terv-nélkül concessionálását; helyreigazitá ez állítását ma egy részben, beismervén, hogy ez nem az északkeleti, hanem a debreczen­szaíhmár-szigeti vasút volt. De engedje meg a t. képviselő ur: állításának egész fönmaradt része ha­sonlóan ellenkezik a documentálható igazsággal. A mi a debreczen-szathmár-szigeti vasutat illeti, arra nézve az első határozatot 1866. mártiusban nem én indítványoztam, hanem a beadott nagyszámú kérvények alapján indítványozta a baloldaliságáról soha senki által nem ismeretes Kubicza Pál, mint a kérvényi bizottság előadója. De nézzük már most — mert én pártoltam ezen indítványt — mit mond ezen határozat, mely akkor, még pedig egyhangúlag elfogadtatott ? Azt mondja a bizottság véleménye: ,Mondja ki a képviselőház, hogy, midőn törvényalkotására képe­sítve leend, a debreczen-szathmár-szigeti vasutvona­lat különös figyelmébe veendi, s- a hazának észak­keleti részén építendő vasútvonal meghatározásánál semmi oly vállalat engedélyezéséhez járulni nem fog, mely az előadott kérvények által képviselt nagy vi­dék s ezzel együtt hazánk közös érdekeit sértené." Mit mond tehát ezen határozat: mondja azt, hogy a vidék által kért vonalat figyelembe fogja venni, de igen helyesen, még azt sem mondja, hogy azt majd meg is fogja szavazni; hanem esak azt, hogy nem fog oly vonalat megszavazni, mely azon vidéknek és igy a hazának érdekeivel ellenkeznék. Ez volt az első stádium. Azontúl, a debreczen-szathmár-szigeti vonalra nézve nem történt semmi 1867. Julius 1-éig. De to­vább kell visszamennem, minthogy az állíttatik, hogy az első vasút kiépítését én indítványoztam, vissza kell mennem, június gondolom 16-áig, midőn a napló tanúsága szerint ugyancsak a ministerium adta be a következő indítványt: „Addig is, mig az egész vasúthálózat és an­nak kiépítési módja iránt a ministerium részletes javaslatot terjeszthet a törvényhozás elé, s a tör­vényhozás azon javaslat tárgyalása folytán, e tárgy­ban végleg intézkedhetik: jelen országos határozat­tal fölhatalmaztatik a ministerium. ,1. hogy haladéktalanul tegye meg mindazon előmunkálatokat, melyek az ország érdekében mi­előbb kiépítendő vasutvonalok létesítésére szükségesek; „2. hogy az alább kijelölt vasutvonalak kiépí­tésére megkívántató pénzre nézve a lehető legczél­szerübb módon s kedvező föltételek mellett szerződ­hessék, s ezen szerződést jóváhagyás és beczikke­lyezés végett az e czélra akkor azonnal egybehí­vandó országgyűlés elé terjeszsze. ,3. Ezúttal a) az alföld-fiumei, azaz nagyvá­rad-szeged-fiumei, b) a kottori-zágrábi, c) a nagy­várad-brassói vonal legsürgősebb része, a nagyvárad­kolozsvári, d) a miskolcz-hatvani vasutvonalak je­löltetvén olyanok gyanánt, a melyek létesítését az ország érdekei első sorban követelik; a többi vonalak megálla­pítása a legközelebbi ülésszakra halasztatik, a midőn a ministerium az összes vasúthálózat tervét az ország­gyűlés elé terjesztendi.' Ez volt tehát az első határozati javaslat, me­lyet nem én adtam be, hanem beadta a ministerium az általam fölolvasott négy vonalra nézve, beadta minden részletes tervezet szükségének említése nélkül, melyeket a ház — megvallom — egyhangúlag megszavazott, s igy a felelősségnek egy kis része rám is háromolhatik ugyan, de az indítványozó a ministerium volt, és keresztülvitte volt ugy, hogy — az országgyűlés el­napolandó levén — föltüntette a pénzpiacz kedvező voltát és felelőssé tette azokat, kik talán nem akar­tak volna igy rögtönözve négy nagy vonalat meg­szavazni, mondván, hogyha elmulasztjuk ezen ked­vező időt: meglehet évek múlva sem fogunk alkal­masabb időt kapni. Ezen indítvány Julius 1-ére tűzetvén tárgyalás alá, akkor voltam bátor többed magammal, kiknek mintegy harmada jobboldali képviselőkből állott, egy indítványt beterjeszteni. Ez igen rövid s kérem mél­tóztassanak megengedni, hogy csakis ide vonatkozó részét fölolvassam. (Hall/juhi) Ezen határozat azt mondja: „Utasittatik a ministerium, hogy a debre­czen-szathmár-szigeti vaspálya kiépítése iránt, az 28*

Next

/
Thumbnails
Contents