Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-88

218 88. országos ülés február 12. 1873. A t. képviselő urnák, mint a vasúti bizottság tagjának, tudnia kellene, hogy mi módon történtek és történnek az engedményezések. A kormánynak — és ez nem is lehet másképen, — meg van átalános engedmény-füzete. Ebben megvannak bizonyos fix tételek határozva. Ilyen például, hogy minő tartozik lenni egy első, egy másod vagy harmadrendű indóház, vagy őrház, és hogy mértföldenként milyen összeg fordítandó forgalmi eszközök beszerzésére. Ezek oly fix tételek, melyeket minden vállalkozni akaró társulatnak mint létezőket kell tekintenie, és -ezen fix tételnek figyelembevétele után teszi meg az illető társulat ajánlatát: hogy milyen kamat garantia mellett kész a vasút építését elvállalni. Ha tehát a tétel kisebb, mint lennie kellene, ez egyenesen hibája azon kormánynak, mely a tételt fölállította, és ha nagyobbra tette volna a tételt, a mi a forgalom szempontjából helyesebb lett volna: akkor az lett volna eredménye, hogy az ajánlkozók figyelembe vévén ezen nagyobb tételt, a szerint szabták volna meg követelésöket. Itt tehát semmi néven nevezendő könnyelműségről sem az egyik sem a másik vasúttársaság részéről szó nem lehet; nem lehet azért, mert azon fix meghatározott tétel nem az ő tetszéisöktől függött, hanem elejétől fogva a kormány által volt megállapítva. Már most azt is csodálom, hogy a t. képviselő ur,— itt átalában minden vasútról beszélek,— tévedésben van az iránt, hogy kinek haszna, vagy kinek kára követeli a forgalmi eszközök szaporítását. Az ujabb időben engedményezett valamennyi társulatnak, abból, hogy szaporittatnak-e vagy nem forgalmi eszközeik: sem kára sem baszna nincsen; de igenis ha nem szaporittatnak, van kára a vidéknek, van kára a kereskedelemnek, van kára az állam pénztárának; (Helyeslés.) mert ha kellő számra szaporittatnak is ezen forgalmi eszközök, nincs ezen vasutak közt — az egész vonalakat véve föl — egy sem, mely akkor rögtön behozná az 5%-ot, hanem ha a forgalmi eszközök kellő szaporítása által többet fog jövedelmezni a vasút, ennek az államkincstár fogja hasznát venni, a melynek kisebb összeggel kell a garantialis összeget pótolni, (Helyeslés.) és hasznát veszi a vidék, hasznát veszi az ország kereskedelme, melynek nem kell minduntalan fönakadni a forgalmi eszközök hiánya miatt. Itt tehát egyik vagy másik társulat előnyéről többé nem, hanem majd ha napirenden lesz a dolog, szerintem csakis arról lesz szó, hogy egyik vagy másik vonal forgalmának nagysága valóban szükségli-e a szaporítást? mert ha sztikségli: megadásából a kereskedelemnek és az államkincstárnak lesz haszna. Azt hiszem pedig, hogy a vasúti társulatok elleni ellenszerv miatt a kereskedelmet és az államkincstárt pénzügyileg sújtani sem nem igazságos, sem nem helyes, (ügy van! bal felől!) Azt mondja a t. képviselő ur azontúl, hogy ő könnyelműséggel vádolja valamennyi vasuttársulatot, de mintegy provocáltatva, mint ő monda Ivánka barátom fölszólítása által beszédét igy folytatja: „azt merem állítani, hogy az északkeleti vasuttársulat kétszeresen könnyelműen járt el, hogy számítást nem tett, mennyi forgalmi eszköz szükséges arra, hogy a befektetett pénznek legalább 5°/

0-a bejőjön; mert mint — ha jól emlékszem — az 1870. évben a közlekedési ministerium költségvetésének vitái tanusiták, kétségbe nem vonható tény, hogy ezen engedélyes társulat az engedmény alábbszállitására, vagy a forgalmi eszközök számba nem vételére semmiféle más társulat vagy a kormány által pressiot nem érezhetett, mert, a mint tudom, az engedélyes társulatnak igen jelentékeny tagjai, kik e házban ülnek, a ministeriumnál kieszközölték azt, hogy ezen engedély minden néven nevezendő concurrentia nélkül engedélyeztessék a társulatnak. így tehát módja és alkalma volt a társulatnak szigorú számítást tenni azon irányban, hogy mennyi forgalmi eszközre van szüksége, hogy a befektetett pénz kamatai kiteremtessenek, — folytatja azután — és bocsássák meg a t. képviselő urak, a tegnap mondottakra reflectálva csak kétségemet fejezem ki azon tegnap nekem adott feleletre, hogy ha az ellenpárt jött volna többségre : akkor a színházi pénzalapokból 4 esztendeig a számadások el nem maradtak volna, mert semmi esetre nem igen nagy biztosítékot nyújt egy képviselőnek olyatén eljárása, hogy fölhasználja állását arra is, hogy engedmény verseny nélkül nyújtassák egy vagy másik társulatnak." Megvallom, tisztelt ház, ha a tisztelt képviselő ur az általam fölolvasott részben beszédének másik passusát nem mondja: annyira tudom állításának a valósággal homlok-egyenest ellenkező voltát, hogy még csak eszembe sem jutott volna gondolni, hogy talán engem is érthetett ezalatt. De azon feleletet, melyre hivatkozni méltóztatott, a színházi számadásokra nézve: én adtam, s miután arra hivatkozva, akkori állításomat vonja kétségbe azért; mert állítása szerint e házban levő képviselők visszaéltek hatáskörükkel arra, hogy bizonyos vasút engedélye minden verseny kizárásával egy bizonyos társulatnak adassék: nem érzem magamat följogosítva elutasítani magamtól ugy, hogy ne reflectálják ezen gyanúsításra. Fölhívom a tisztelt képviselő urat akár magamra, akár azon képviselő társaimra hivatkozva, a kik az északkeleti vasúttal valamely viszonyban vannak, mutasson a ház naplóiban, mutasson jegyzőkönyveiben, mutasson nyilatkozataikban, mutasson bármely néven nevezendő oly okmányt, melylyel ezen valóban vakmerő állítását nem bebizonyítani, de még