Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-88
88. országos ülés február 12. 1873. 211 2 %-ot, 1872-ben is 2 %-ot. A keleti pálya 1871ben V2 %" 0 ^ 1872-ben 1 %-ot. A kassa-oderbergi nem közelíti meg az 1 °/ 0-ot. Az északkeleti pálya, mig Szatmárig járt, behozott S 1 /^ % -ot, most nem hoz be semmit. Az arad-temesvári 187l-re V2 %-ot, az idén 2 %-ot. A magyar-nyugoti, az eperjes-tarnovi, a nyiregyház-csap-ungvári, a magyar-gácsországi, a duna-drávai, zákány-dombóvári nem hoznak be semmit, sőt ezek némelyikénél a regié költségeit is az államnak kell fizetnie, mert ezen pályák annyira nem jövedelmeznek, hogy üzleti költségeiket is alig birják fedezni. Mi a következés? Az, hogy a kamat biztosítékot az országnak néhol egészen, máshol nagyobb részben ki kell fizetni, s amint az adatokból méltóztatnak tudni, a kamat garantiák czimén 1872-ik évig kifizetett az ország körülbelül 16 millió forintot; 1873-ra praelimináltatott 12 millió forintot, 1874-re pedig, amidőn már a most még építésben levő pályák is befejezve és a forgalomnak átadva lesznek, ezen összeg megfogja ütni a 15 millió frtot; tehát 1874. év végéig azon összeg, melyet az ország kiadott, vagy kiadni fog, reá megy 43 millió frtra, és pedig ezen 43 millió frt ugy adatik át a vaspályáknak, hogy azok azt majd valamikor 4°/ 0 kamattal fogják visszatéríteni. Igen, de jól tudjuk, hogy az ország ezt nem megtakarított pénzéből, hanem kölcsön pénzből fizeti és pedig olyanból, mely után rendszerint 7 V23 gyakran 8 °/ 0 fizettetik, tehát 3 Vg °/o különbözet itt is előáll, és e különbözetek furcsa kis összeget tesznek. Ha nem félnék attól, hogy a tisztelt ház türelme nagyon fél a számoktól, egy néhány számot mernék nagyon becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Felteszem tisztelt ház, hogy 1874. után ezen pályák, részint azért, mert már a forgalmat magukhoz édesgetik, részint azért, mert már addig jobban berendezik magukat, és talán az üzleti forgalomra nézve is nagyobb lesz az ellenőrzés : a pályák nem fognak oly nagy subventiót igénybe venni; mint eddig, fölteszem, hogy már 1875. után kevesebb állami subventióban fognak részesülni, mint jelenleg; 1874-ben fognak talán részesülni 15 millióban, 1875-ben szintén 15 millióban, 1876-ban 14 millióban és igy a további éveken át mindig kevesebb segélyben, hogy talán 10 év után nélkülözni fogják az állami subventiót. Ha ezen összegeket össze számítom, lesz azon tőke, melyet az állam kamat-biztositásokban kifizet 138 millió. Már most ezen összeget a pálya valamikor, talán azon 10 esztendő után vissza fogja téritgetni, de csak 4°/ 0-kal és a kamatok kamatjai nélkül, az állam pedig fizet a biztosítási összeg után 7V2 %-tEzen kamat különbözetek azon 10 év alatt körülbelül 37 milliót tesznek. Ez az összeg tökéletesen elveszett a statusra nézve. Hátha még hozzá gondolom azt, tisztelt ház, hogy még a kamatok kamatjai is elvesznek, bizonyosan felmennek azok 50 millióra. íme ilyen pénzügyi helyzettel állunk szemben a vasutakat illetőleg, ugy hogy határozottan el mondhatja a tisztelt ház: miszerint azon vasúti consortiumoknak igazgatói, vezértitkárai és minden tisztviselői, nem a vasúti pénztárból, hanem az állam pénztárából fizettetnek mindazon hosszú éveken keresztül, mig a vasutak oly helyzetbe nem jönnek, hogy az államelőlegek visszatérítését megkezdhetik, és midőn az államnak rendes tisztviselőin kivül még a magán vasutaknál alkalmazottaknak egy nagy seregét is kell fizetnie: akkor tisztelt ház, azt hiszem, igen indokolva van, hogy a legnagyobb figyelmére méltassa a tisztelt ház ezen dolgot és igyekezzék elkövetni mindent arra nézve, hogy ezen bajok ne gyarapodjanak, hanem gyengüljenek. Tisztelt ház! Most azon térre jutok, hogy mit gondolok én, hogyan lehetne ezen a dolgon legalább némileg segíteni. Az igen tisztelt közlekedésügyi minister urnák tegnapi nyilatkozatában, két tétel volt, amely figyelmemet megragadta, amelyet ha ő ki akar fejleszteni és reménylem hazaszeretetétől, hogy ki is fogja fejleszteni : az nagy segedelem lesz az országra nézve. Az első az, hogy t. i. kifejtette, miszerint, 1867-ben, amikor a mostani kormány a kormányzatot átvette, vasúti és átalában a közlekedési téren a Magyarország ellen fordított politikával kellett megküzdenie. Annak bajait kellett orvosolnia, hogy nem voltak szakembereink. Elbeszélte és sajnálattal beszélte el azt, hogy azon időben megrohanta az egész világ a kormányt concessiok kérésével, mindenkinek engedmény, mindenkinek vasút kellett. Mint a régi megyékben minden alispán saját háza elé vitette a kőutat, most majdnem minden hatalmas ember a saját kastélya előtt kivan vasúti indóházat. Ilyen állapotban nem birta a kormán}- magát tájékozni s 1867-től 1873-ig nem bírt egy vasúti politikát, nem birt egy közlekedési hálózatrendszert összeállítani. Most már, tisztelt ház! a minister ur is belátta ezt és ünnepélyes ígéretet tett, hogy ezen hálózati rendszert a legrövidebb idő alatt bemutatja a tisztelt háznak. Tisztelt ház! Ha a minister urnák ezen igéretét tovább viszszük, látni fogjuk talán, hogy ebből valami practicus jön ki ? Dehogy! Csakis azon föltétel alatt, s csakis ugy, ha az igen tisztelt minister ur nem kívánja, miszerint azon törvényjavaslatok, amelyeket legújabban bizonyos vasutakra nézve a tisztelt ház elé beterjeszteni méltóztatott, tárgyalás alá vétessenek. Ha a tisztelt minister ur ünnepélyesen megígéri, hogy mindaddig, mig azon, a ház által többször megrendelt, s ő maga által többször megígért 07*
