Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
87. országos ülés február 11. 1873. 201 lános csapás : (igaz! a szélső bal oldalon,) hogy nekünk van most sok vasutunk, de sem kereskedelmi, sem stratégiai vonalunk nincs. Igazságtalan volna részemről sokáig vitatni e tárgyat, miután a kormány máris belátta eddig elkövetett hibáit ; ismételte a tisztelt minister ur, hogy a legközelebbi napokban be fog terjeszteni egy átalános vas-, kő- és vizuthálózatot. Ez mindenesetre az országra üdvös lesz, ránk és különösen ezen oldalra nézve nagy megnyugtatás, miután, mint méltóztatnak tudni, 4 év óta hangoztattuk annak szükségességét. Igaz, a kormány nem volt ezen a véleményen, hanem végre valahára mégis belátta, s én ezt köszönettel veszem. Hanem ez alkalommal fölhívom a tisztelt minister ur figyelmét ogy fontos kérdésre, melyet, ugy hiszem, meg kell oldani, még mielőtt e terv véglegesen megállapíttatik. Lapokban olvastuk nem régiben, hogy alakulóban van Triestben egy triest-dalmátiai vasuttársulat, mely a dalmát vonalon akar egy vasutat építeni. Ez ellen, természetes, semmi kifogása nem lehet senkinek, mert jöhet Londonból, Amerikából vagy bárhonnan társulat, amely vasutakat akar építeni. De van a dolognak egy igen komoly része. (Halljuk!) E társulat folyamodott engedélyért, vagyis legalább az előmunkálatok megtételéért a bécsi reichsrathhoz, s a bécsi reichsrath beleegyezett. Tisztelt ház ! Én ugy tudom, hogy az 1868. XXXVIII. törvény cukk 1-ső §-a így szól: Magyar-, Horvát-, Sziavon- és Dalmátország egy és ugyanzon állami közösséget képeznek ugy az ő felsége alatt álló többi országok, mint más országok irányában. A 2-dik §. megerősíti, hogy a koronázás ugyanazon egy koronával, ugyanazon koronozási cselekménynyel történik. Tehát törvény szerint Dalmátia a magyar koronához tartozik. Hogyan történik mégis, hogy, midőn ottan vasutat akarnak építeni: az osztrák reichsrathhoz folyamodnak, és az osztrák reichsrath följogosítva érzi magát az engedélyt megadni, s a magyar kormánynak semmi beleszólása nincs ; senki sem gondol arra, hogy ettől engedélyt kérjen? s ez akkor történik, mikor Magyarországon a vasúthálózatot meg akarják állapitni. Ezt csak ugy hallgatólag tudomásul nem vehetjük. És én reménylem, hogy a minister ur lesz szíves, ha tudomása van róla, fölvilágosítást adni. Azt hiszem, hogy midőn mi a ministerium által beterjesztendő vasúthálózattal fogunk foglalkozni : csak egy részét teljesítjük a törvényhozás kötelességének. Nem ér az semmit, ha a hálózati terv megvan állapítva ; de nem állapittatik meg egyszersmind a rendszer, melynek alapján a terv Végrehajtassák ; és különösen szükséges, hogy egyszer mindenkorra tisztába jöjjön a törvényhozás arra nézve, hogy pénzKÉPV. H. NAPLÓ 18S. IV. KÖTET, ügyi tekintetben milyen módon jöjenek létre ezentúl a vasutak. Sokszor említette itt a pénzügyminister ur, és ugy hiszem, más minister is, hogy ő mindig ellenezte, ugy a házban, mint a bizottságokban, a kamatbiztositást. Megvallom, a tények egészen máskép szólnak. Például ott van az első biztositéknélküli vasút, a vágvölgyi , a pozsonysoprony-lundenburgi. És mi történt ; míg például a keleti vasuttársulatnál kértek a vállalkozóktól 81 mértföldnyi vonalra összesen egy millió frt cautiot: ettől a társulattól, mely semmi kamatbiztositást nem kért, követeltek egy és fél milliót. A többi társulatoknál az volt a szokás, hogy mielőtt a társulat végkép megalakult, mielőtt a kormány az alapszabályokat neki visszaküldi, kell, hogy bebizonyítsák, hogy az összes részvénj'tőke 30%-a fedezve van. Itt kivételt tettek, nem akarták ezt bevárni, hanem kellett, hogy a társulat bebizonyítsa, hogy 16 millió már fedezve van. Ez tisztán azt jelenti, miszerint a kormány azt akarja bebizonyitni, hogy nálunk nagyon sok nehézséggel jár egy kamatbiztositás nélküli vasutat létrehozni. Ez a másik pont, melyre nézve reménylem, hogy fölvilágosítást fogok nyerni. Van egy harmadik kérdés is, melyre nézve csodálkozom, hogy a minister ur máris nem reflecíált. Két ízben hoztam föl ezt. Ez az úgynevezett kártérítési kérdés. Nyílt titok, hogy alig van consortium Magyarországon, mely hol kisebb, hol nagyobb követelésekkel ne lépjen föl a kormány ellenében. Nem tudjuk, mennyire megy ez az összeg; nem tudjuk, mennyire jogosak vagy nem jogosak e követelések, és mi mégis folytonosan arról beszélünk, hogy mennyibe kerültek vasutaink! Hisz ezt nem tudhatja a mai napon senki. Fölszólítottam a tisztelt minister urat: tegyen előterjesztést itt e házban, hogy tudjuk hányadán vagyunk ; mert az ezen követelésekről járó hírek ártanak hitelünknek. Én elvben nem ismerek ilyen köveléseket, mert ha a vállalkozó magára vállalta a munkát, előre ki kellett dolgoznia a terveket, s igy kellett tudnia azt is, hogy mennyibe kerül a vállalat ? Ha a kormány az állam érdekében állónak tartotta, hogy az eredeti terven egyet-mást változtasson, és ez költségtöbbletet mutat föl: világosítsa föl a házat, és a tisztelt ház bizony nem fogja a méltányossági tekinteteket mellőzni. Mindezeknél fogva, tisztelt ház, én nekem szándékom volt egy határozati javaslatot benyújtani, hogy a ház utasítsa a ministeriumot, vagy helyesebben, hogy a ház küldjön ki egy bizottságot, meíj a múltban követett rendszert szigorú vizsgálat alá vévén : adjon véleményt aziránt, milyen rendszert kelljen a jövőben követni, hogy az állani jövőben ne károsittassék ugy, mint eddig károsittatott; de azt hittem, hogy tisztelt barátom is azt 26
