Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
198 87. országos ülés február 11. 1873. szagban nincs; nem is lehet ezen szervezet mellett: mert a bureaukban meg lehet tanulni azt, hogy a menet-rend és a tarifa, mely az egyik vasútnál annyi meg annyi krajczárra rug, a másiknál ennyire van szabva, egy másik •— más körülmények közt levő vasútra is rádeeretáltassék ; de az ipar és kereskedelemnek a tapasztalás, a viszonyok ösmerete, a statistika alapján kiderített szükségeit nem bureaukban tanulják meg, hanem arra kereskedelmi képzettséggel biró egyéneket kell alkalmazni. Mig vasutainkat csak ily bureaukraticus módon kezelik, mig a kereskedelemnek és iparnak képzett képviselői nincsenek ott, a mig a fő súly — mint a minister ur nagy megütközésemre ma is hangsúlyozta — arra fektettetik, hogy a vasúti kezelés olcsó legyen: addig jól kezelt vasútról és a vasutak jövedelmezőségéről nálunk szó sem lehet. Én a tisztelt minister ur megjegyzése ellenében azt hiszem, hogy nem a kezelés olcsóságára, hanem a kezelés jóságára kell fektetnünk a fő súlyt és a legdrágább kezelés ha jó, olcsóbb mint az olcsó: ha rósz, (Halljuk!) mert a mint említem, én nem tekintem a vasutakat tisztán jövedelmi vagy kereseti ágnak, hanem a nemzetgazdászat, a kereskedelem és ipar emelésére hivatott eszközöknek. El vagyok készülve, tisztelt ház, arra, (Halljuk !) hogy a minister ur ezen megjegyzésemre azt fogja mondani, vagy legalább azt mondhatja, hogy őt kötik az engedélyokmányok, ő nem váltzotathatja azon tarifákat, melyek az engedélyokmányban egyikmásik vasútra nézve megszabattak. De méltóztassék akármely engedélyokmányt kezébe venni, mindegyikben azt fogja találni, hogy a törvényhozás föntartotta magának azon jogot, hogy a tarifaügyet törvény által szabályozza; föntartotta a törvényhozás magának azon jogot, miszerint minden vasút később, ha törvény hozatik a tarifák iránt, daczára az engedélyokmányban! megállapításnak, a törvény intézkedésének magát alávetni köteles. Következőleg, ha a minister urnák lett volna oly közege, mely a tarifákat az emiitett szempontokból tanulmányozta : akkor a minister urnák már törvénynyel kellett volna előálíania, mely a vasuttarifákat szabályozza és mely előtt valamennyi vasútnak meg kellene hajolnia, Tudom én, hogy van az országban két vasút és épen a legfontosabb két vasút, melyeknek engedélyokmányaiban, miután azek nem a magyar kormánytól származnak, ezen törvényhozási intézkedés föntartása nem foglaltatik, jól tudom, hogy azon tarifák, melyek az osztrák állami és a déli vaspályatársulatnak engedélyeztettek, törvény által sem fognak megváltoztathatni; azonban a mi megváltoztatható: ez az, hogy a ministernek nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll, nem tűrni azt, hogy az osztrák államvaspálya oly különböző tarifát hozzon be, mely Bécsnek javára Pest kereskedelmét tökéletesen tönkre tegye, (Helyeslés a baloldalon.) nem tűrni meg oly tarifát, mely a Kikindáról szállított búzát Bécsben olcsóbbá tegye, mint Pesten. (Élénk helyeslés hal felől.) Ezt megakadályozni nem tiltja az engedélyokmány, és ha volna olyan közege a kormánynak: akkor a minister e részbeni intézkedése már a ház elé kerülhetett volna. A vizi és kőutakról is tett a minister ur említést ; ezen koutakat én is fölemlítem; mert kapcsolatban állónak látom a kőutak hálózatát a vasutak hálózatával. Nekem ugyanis az a meggyőződésem van mindazok daczára, a miket a tisztelt minister ur kifejtett, hogy addig vasutaink sem jövedelmezők, sem a czélnak megfelelők nem lesznek: mig nem lesz jó kőuthálózatunk, olyan, a mely a megállapított vasutakkal öszhangzóan készüljön. Erre nézve a tisztelt minister ur azt mondotta, hogy az ország nem építhet oly vidékeken, melyeken már vasutat készített, egyúttal koutakat is; mert akkor az egyik vidék tul lesz halmozva jótéteményekkel, a másik pedig semmiben sem részesül. Ez igaz-, de ez nem akadályozná a minister urat abban, hogy eltekintve a pénzügyi kérdéstől •— mert a mit ő mondott, t. i. az, vajon a megyék, vagy községek, vagy az ország készitesse-e az utat, ez pénzügyi része a dolognak, — hogy tekintve az ország összes vasúti hálózatát, a kőuthálózat mily módon szervezése és miként előállítása iránt, szintén törvényjavaslatot terjesszen a ház eié; az azután, vajon az állam vagy az illető törvényhatóságok költségén eszközöltessék-e ez: természetesen másod sorba fog esni, A vizi közlekedés tekintetében csak egy megjegyzésem van. Azt látom t. i. a költségvetésben és a tiszti névtárban, hogy a vizépitészeti fő osztályon kivül, mely a ministerium kebelében van szervezve, ez ügyekre még minden néven nevezendő felügyelőségek, kir. biztosságok és nem tudom, micsoda egyéb bizottságok léteznek. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy mindezen a ministerium kebelén kivül álló és különben is semmi intézkedési joggal nem biró véleményező, vagy — a mint a minister ur által neveztetnek, közvetítő-testületeknek, meg kell szünniök; minden műszaki közegnek és testületnek, magában a ministerium kebelében kell helyet foglalnia ; (Helyeslés.) mert a nélkül egységes vezetést és helyes központi igazgatást nem képzelhetek. Ideje már, tisztelt ház, hogy felhagyjunk azon politikával, hogy egy vagy más személy részére bizonyos hivatalokat, és a ministerium kebelén kivül álló testületeket tartsunk fön. (Helyeslésbal felől.) Ha azt akarjuk, hogy deficitünk apadjon, s ha nemcsak puszta szó, a mit annyiszor hallunk megjegyeztetni, hogy a központi igazgatást olcsóvá kell tennünk: akkor az ily kivételes közegeknek, melyek véleményem szerint nagy szolgálatot nem tesznek:
