Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-87

87. országos ülés február 11. 1873. 199 egyszer s mindenkorra meg kell szünniök. (He­lyeslés.') , Nemakarom a tisztelt házat oly részletekkel fárasztani, melyekkel még bővebben illustrálhatnám .azokat, miket nagy részben emiitettem. (Halljuk\) Mind ennek, a mit előadni szerencsés valék, czélja az volt, a mit először emiitettem, hogy a tisztelt minister ur, kinek alkotmányos érzetéről meg vagyok győződve, ha meggyőződik azok igazságáról, vagy csak azok egy részének igazságá­ról is: akkor igyekezzék a bajon segíteni. Czélja volt, hogy ezeket leplezetlenül a tisztelt ház ítélő­széke elé hozzom és azért azzal zárom be szerény előadásomat, miszerint én, mert a tisztelt minister úr­ról fölteszem, hogy hallva az itt mondottakat, a mennyire tőle telik, iparkodni fog a bajokon javí­tani : annálfogva a központi igazgatói czimen kért költséget megszavazom, föntartván a jogot ez egyes czimeknél nézeteimet a tisztelt ház engedelmével előadhatni. (Élénk helyeslés hal felől.) Helfy Ignácz: Tisztelt képviselőház! Megvallom, hogy azon jeles beszéd után, melyet az imént hallottam, én azt hiszem, hogy a bevett szo­kás szerint a tisztelt jobb oldal részéről kellett volna valakinek fölszólalni. (Derültség.) Miután azon­ban ez nem történt, el fogom mondani a lehető legnagyobb rövidséggel az én véleményemet a sző­nyegen levő igen fontos tárgyra nézve. Mondom, igen fontos, mert hiszen emlékezünk rá, hogy az átalános költségvetési vita alkalmával, ugy a tisztelt pénzügyi bizottság, mint csaknem mindenik szónok, midőn pénzügyi helyzetünk komoly voltáról szólott: .azt hangsúlyozta, hogy ezen helyzetnek főoka tulaj­donkép a közlekedési eszközök létrehozása körül követett eljárás helytelen volta. Ugy hiszem tehát, hogy kötelességünk ez alkalommal tüzetesen hozzá­szólani a kérdéshez, meghallgatni minden véleményt, nemcsak a tisztelt szakértőkét, hanem azokét is, a kik nem a részletekhez, hanem egyátalában a vas­utak körül követett átalános politikát óhajtják bí­rálat alá venni. De mielőtt ezt tenném, engedje meg a tisztelt ház, hogy átalános észrevételt tegyek a költségvetés czimére. Azt látom, hogy ez a köz­munka és közlekedési ministerium költségvetése. Én megvallom, hogy a tényekből ítélve, sokkal helye­sebb volna azt mondani: vasúti ministeré; mert a többiből csaknem semmit, vagy vajmi keveset lá­tunk. Ugy hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy pl. a vámház a közmunka rovatába tartozik; ezt pedig nem látom ott. Ha van valami a világon, a mi a közlekedés eszméjét képviseli, a mi a közle­kedésből veszi eredetét, az minden esetre a posta. Tehát a posta mint intézmény a közlekedéshez, mint épület a közmunkához tartozik; de a postáról itt nincs szó. Szintén közlekedési eszköz a lánczhid, azonban ezt sem látom a költségvetésben. Ugy hiszem, ha van valami, a mi a közlekedéshez tar­tozik, és a mit a minister ur is hangoztatott: az a vizépitészet, a csatornák. Föl is emiitette a mi­nister nr a Ferenczcsatorna építésének előhaladását. Ez azonban a költségvetésben nem fordul elő. Ha­nem átment a pénzügyministerhez. Ennek okát valóban nem tudom fölfogni, mert az iskolakönyvek azt tanítják ugyan, hogy a Ferenczcsatorna össze­köti a Dunát a Tiszával; (Derültség.) de hogy Ker­kápolyval köti össze, azt még nem hallottam soha sem. (Derültség.) Mellesleg megjegyzem, miután a Ferenczcsatornát fölemii tettem, hogy én a közle­kedési minister urnák azon nyilatkozatában oszto­zom, hogy az igen üdvös és az országra nézve gyümölcsöző vállalattá növi ki magát, igenis oszto­zom e véleményben; de — és ezt előre kijelentem —• nem osztozom abban, amit a budgetből láttam, — habár nem a jelenből, mert abban nincsen, — hogy ugyanis az a szándék létezik, a csatorna mind­két partján fekvő földeket 20 évre 5 — 6 írtjával bérbe adni. Ez ellen eleve tiltakozom, mert én, ki éltem oly országban, hol a csatornázás ki van fejlesztve és öntözési rendszere mintául szolgál Európa többi országainak, jól tudom, hol az öntö­zési rendszer behozatala óta nem 8, hanem 10 — 20 év alatt megnégyszeresedett, megötszörösödött az ily földek ára; (Helyeslés.) ez okból tehát ezeknek hosszú időre per 5 — 6 frt bérbe adása ellen már előre is tiltakozom. Ezeket mellesleg megjegyezve, áttérek magára a tárgyra. Tisztelt ház! Ha nem is mondanám, mindenki tudja, hogy én e téren nem vagyok szakavatott s épen e hiány folytán kötelességemnek tartottam tü­zetesen tanulmányozni e tárgyat s némely arra vo­natkozó szakmunkát. A többi jeles munka közt, melyeket olvastam, csak egyet említek föl, mely egyike a legjobbaknak s ez Weber „Schule der Eisenbahn­wesen* czimü munkája. Ebből sokat tanultam, de különösen egy dolog vonta magára figyelmemet. A jeles szerző bevezetőleg szemlét tart az átalános európai és amerikai vasutak fölött, és ott jellemzé­sét adja és mintegy kimutatja, hogy mennyire ösz­szeköttetésben áll a vasutak átalános jellege, az il­lető népek, nemzetek jellegével, az illető országok kívánalmaival és szokásaival. A könyvnek e része nagyon érdekes és csakugyan, mikor az egészen keresztül mentem, azt vettem ki belőle, hogy nem­csak a népek jellemzését, hanem bizonyos tekintet­ben, az, a ki elolvassa a vasutak történetét, az il­lető nemzetek történetét is látja benne. (Halljukl) Hogy csak egy-két pontot emeljek ki, elolvastam, miként keletkeztek az orosz vasutak, azt láttam, hogy 1837-ben épült a legelső negyedfél mértföld hosszú vasút. És ez hol épült? Pétervártól Zars­koje-Seloig, tudniillik a czár residentiájától a czár

Next

/
Thumbnails
Contents