Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
87. országos ülés február 11. 1873. 191 nos jelentéseket tesznek, és evidentiában tartják a ministeriumnál az épités miként vitelét. És hogy mindezen apparátus daczára, melyet én különben helyesnek és czélszerünek tartok, és mely ellen semmi kifogásom nincs, — a képviselő ur mégis azzal jön elő, hogy a consortiumok csak azért akarnak valamit előterjeszteni, hogy egymás közt osztozkodhassanak: én is valóban kissé merész állításnak tartom. Lehetnek, — és hiszem, hogy a tisztelt képviselő urnák van tudomása róla, különben nem mondott volna olyat, amiről tudomása nincs, —hogy vannak consortiumok, melyek osztozkodnak; de én ilyet nem tudok, és biztosithatom a tisztelt képviselő urat, hogy azon consortium, melynek szolgálatában én állok: ilyenféle osztozkodást nem tett, hanem az egész tőkét vasútépítésre fordította, és amikor a vállalkozó hanyatlott, gondoskodott az iránt. hogy a vasút csakugyan elkészüljön. Én, tisztelt ház, bocsánatot kérek, hogy ily részletekkel ily hosszasan untatom a tisztelt házat; (Halljuk!) de szükségesnek véltem ezeket előadni, mert a fölkiáltásokból azt láttam, hogy sokan nem tudják, miképen történtek a dolgok. Ha netalán azt méltóztatnék a tisztelt képviselő ur mondani, hogy én voltam más consortiumnak is tagja, a magam részéről is azt mondom: igenis voltam egy consortiumban, a mely a ház elé a hatvan-szolnoki vasút terveit terjesztette be, összeköttetéssel a fővárossal és nem kért kamatbiztositást; hanem, miután a kormány azt jelentette ki, hogy bizony e vasút az államnak nagyon jó lesz, azt mondottuk rá: jól van, méltóztassék, mi fölajánljuk terveinket! Hogy ezen vasút most sem kész, (Tisza Lajos minister közbeszól: Be késsen van!) nem az én hibám. Foglalkoztam más vasúti tervekkel is; azok mai napig ott hevernek a ministeriumban; ha majd szükség lesz rájok, elő fognak kerülni: én nem szorgalmazom. Foglalkoztam annak idejében az ér-kőrösi csatorna tervével, mely, fölfogásom szerint, azon vidékre áldást hozna. Az illető szakminister urak megvizsgálták a tervet; hosszas vita után törvényjavaslat készíttetett az öntözésre nézve; a számítások megállapittattak; az építési összeg meghatároztatok; az egész szerződés megköttetett; a három szakminister a szerződést aláirta, s a mikor a ministertanácsba jött, — ott elejtetett; valószínűleg azért, mert a közbeeső időben a felső Szamos és Ér-Berettyó mellett a vizi viszonyok oly kedvezőre változtak, hogy arra a csatornára többé szükség nincsen; vagy pedig — mint mások mondják — azért, mert ezen indítványt baloldali ember tette, {Ellenmondás jobb felől. Vgy van! bal felől.) és akkor még sokan azon nézeten voltak, melyen van a képviselő ur ma, a ki mindent, a mi ez oldalról jő, legyen az bármily jó és helyes, egyenesen viszszautasit. (Zaj jobb felöl. Fölkiáltások bal felől: Ügy van!) Megengedem, tisztelt ház, hogy az államnak kell vasutakat épitni oly vidékeken, hol előre tudja, hogy semmi esetre sem fognak jövedelmezni, és erre két szempont vezérelheti: vagy az, hogy önvédelmi tekintetből ezen vasútra szüksége van, vaíry pedig az, hogy valamely tökéletesen elhanyagolt vidéket ez által akar fölvirágoztatni. Hogy ezen vasútnál szorítkozik az ország a legszükségesebb forgalomra, azt is értem; de azt, hogy egy oly vasútnál, melynél a forgalom már annyira növekedett és emelkedik, hogy az egész vidéknek fölvirágzására szolgálna s az már saját bevételeinek tetemes növelésével is jár, habozzék a kormány megtenni azt, a mi szerződésszerüleg előre látott: ezt én az államgazdászat merően téves fölfogásának tekinteném; mert, tisztelt ház, mikép törlesztheti a vasút a kamatot, mikép jöhet ki valamely vasút a kamatbizíositásból: ha nem az által, hogy sokat szállít"? hiszen csakis ezen szállítmányok tiszta Ijövedelme az, a mit ide fordittathatik, és minél kevesebb a szállítmány, bizonyosan annál kevesebb a jövedelem is és nagyobb az állam terheltetése. Ha e mellett figyelembe méltóztatnak venni azt is, hogy némely vasutaknál, — mint épen annál, melynek szolgálatában állani szerencsém van, — még a tarifák is igen csekély mértékre vannak leszállítva; a mint azt később példákkal fogom kimutatni: mulhatlanul szükséges azon eszközök beszerzése, melyek egyátalában lehetővé tegyék a jövedelmezést. A tarifák kérdésére nézve a tisztelt minister ur néhány eszmét mondott el előttem, melyeket én akartam elmondani; elmondotta t. i. azt, hogy 1866. előtt közülünk igen kevesen foglalkoztak ily tárgyakkal tüzetesen; elmondotta, hogy nem voltunk magunkkal tisztában, mily systemát kövessünk: azt-e, hogy a vasút jövedelmezzen a közönség rovására, vagy pedig azt, hogy a vidéken növeljük a kereskedelmet és ipart, eltekintve attól, hogy meddig fog a vasút a kamatbiztositásban bent maradni. A kettő között kibújni nem lehet; vagy arra kell késznek lenni a publicumnak, hogy a vasutakon többet fizet; vagy arra, hogy több kamat fizettetik. De ha valamely vasútnál, ép ugy, mint az északkeleti vasútnál, azon viszony áll be, hogy inig 100 mázsát szállít kifelé, alig kerül 15 mázsa, melyet visszafelé szállít: természetes, hogy a tiszta jövedelem igen csekély összegre száll alá, mert a kiszállítás bevételeivel kell fedezni a visszatérő üres kocsik szállítási költségeit is. És ha az ilyen vasutakon, mint az észak-keletin, a mellett a tariffa 6 /i 0 — 8 / 10 krajczár, és nagyon — mondhatni feltűnően — kevés áru az, a mely 1 vagy lVj krajczárt fizet, ha e mellett saját költségeink 5 / 10 krajczárt vesz igénybe mértföldenként, könnyű kiszámi-
