Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-64
64. országos ülés január 15. 1873. 57 log. (Helyeslés.) Ami Patay tisztelt képviselő társunk azon megjegyzését illeti, hogy az elnökség 14—15 napra adhat engedélyt, ez igen is a ház szabályaiban áll. Azt gondolom, hogy az elnökség e részben a házszabályokat pontosan teljesiti. Én részemről e pillanatban felvilágosítást adni nem tudok ugyan; de azt hiszem, hogy az elnökség magát a házszabályokhoz tartotta. Patay István: Meg vagyok győződve, hogy áz elnökség a házszabályokhoz tartotta magát, mégis kenum a. névjegyzék felolvasását; mert azt mégis lehetetlen liailgatással legyőzni, hogy amint a nmlt országgyűlés alkalmával is megtörtént, hogy szavazáskor többnyire csak 200 egynehányan voltunk jelen. Elnök: Tisztelt képviselőház! erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a házszabályokban az van, hogy 100 képviselőnek jelenléte szükséges és abban az esetben, ha nincs jelen 100 képviselő, joga van mindegyik képviselőnek a catalogns felolvastatását kívánni, s ezt. ha ily eset fogja magát előadni : az elnökség okvetlen kötelességéhez képest meg is fogja tenni. (Helyeslés.) Méltóztatnak elfogadni a január havi költségvetést? (Elfogadjuk!) Tehát el van fogadva. Következik a napirend harmadik tárgya a hadsereg és honvédség ló-szükségletének födözéséról mozgósítás esetében, szóló törvényjavaslat szakaszonkinti tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: Elfogadja a ház a czimet? (Elfogadjuk!) Tehát a czim elfogadta tik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az 1-ső §-t.) Pulszky Ágost előadó: A központi bizottságnak észrevétele nincs. Kajluch józsef: Tisztelt ház! E törvényjavaslat 1-ső §-ára nézve van egy módositványom. Ugyanis vannak más hivatalos állású egyének is, kiknek szolgálatai a közönségre nézve szintén hasznosak, sőt nélkülözhetlenek; méltányosnak tartom tehát, hogy ezeknek lovai is kivételt képezzenek. Ilyenek a községi orvosok és lelkészek. Azért kérem a tisztelt házat, hogy e §. második pontjába ezen szó után „egyének* tétessenek még e szavak Jelkészek és községi orvosok*. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a módositványt.) • Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház! A központi bizottság nem járulhat ezen indítványhoz; nem járulhat pedig azért, mert érdekében van az államnak, hogy akkor, midőn veszély fenyegeti, midőn lovakra van mulhatlan szüksége: csupán azon lovak legyenek mentesek, melyekre az állami közszolgálat tekintetéből nrulhatlanul szükség van. A KÍ:PY. a. NAPLÓ 18,v ni. KÖTET. szolgabirák és postamesterek lovai a mindennapi administratiohoz, a forgalom föntartásához mulhatlanul szükségesek; ezeken kivül mást el nem ismert a központi bizottság, mint mulhatlanul szükségesség jellegével bírót. Ugyanazért kérem a tisztelt házat, méltóztassék a szöveget, ugy amint van, elfogadni. Elnök: Méltóztatnak elfogadni az 1-ső §-t, ugy amint van? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 2-dik §-t.) Pulszky Agost előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Részemről ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadtam; elfogadtam azért; mert helyesnek találom, hogy ha lehet, ha joga van az államnak kisajátítani a tulajdont a vasutak érdekéhen vagy egyes, bármely fontos bei-birtok jogi kérdések megoldása érdekében: helyesnek tartom, hogy legyen joga kisajátitani az ország biztonságának érdekében is. Elfogadtam másodszor azért, mert ha ezen törvény helyesen szerkesztetik, ez által az államkincstárnak nagy hasznot okozhat, ami pedig a végén mindnyájunkmik adófizetőknek hasznunk, amennyiben rövid idő alatt lehetvén mozgósítás alkalmával a szükséges lovakat előállítani, nem válik szükségessé azoknak hónapokkal előre beszerzése, beszerzése már olyankor, midőn azok pár hónapig hiába tartatván, azután nagy veszteséggel eladatnak, és mert nem áll elő azon eset, amit minden mozgósításnál láttam még életemben, hogy a ló tulajdonos kap keveset, az állam fizet sokat és a különbözetet egy I néhány egyén százezerek és milliók alakjában zsebre dugja. De hogy végeredményében elfogadhassam e törvényjavaslatot, ahhoz, nézetem szerint, kettő szükséges. Az egyik, ami szükséges, szerintem az, hogy hazánknak helyzetét a hadsereg kérdésében tartsa meg legalább azon a ponton, melyet e tekintetben az 1867. XH. törvényczikk kijelöl. A másik, hogy intézkedéseiben feleljen meg minden oly törvény első kellékének, melyben kisajátításról van szó, az az feleljen meg azon kelléknek, hogy legyen igazságos; ha elvétetik valakinek tulajdona kedve ellenére: kapja meg annak valódi értékét, és azon kívül, hogy az ezáltal káromolható teher a lehetőségig igazságosan és arányosan oszoljék meg az ország lakói között, ez iránt a törvény biztosítékot nyújtson. Ez utóbbi szempont vitatása a későbbi §-oknál fordulhatván helyesen elő, azt ez alkalommal mellőzöm ; ha az illető §-ok előjönnek, lesz alkalmam ez iránybani észrevételemet elmondani. Most ezen 2. §-nál szorítkozom arra, ami itt eldöntendő, azaz azon kívánalmamra, hogy ezen tör' 8
