Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-64
58 64. országos ölés január 15. 1873. vény által hazánknak a hadseregre vonatkozó jogi helyzete tartassék meg legalább azon alapon, melyen az 1867. XII. törvényczikk szerint annak állania kell. (Helyeslés bal felől) Az 1867. XII. törvényczikk — miként méltóztatnak tudni, — azt mondja, hogy „a magyar hadsereg ő felsége összes hadseregének kiegészítő része", tehát ismer 6 felségének egy összes hadseregéi, melynek egyik része a magyar hadsereg, másik az osztrák hadsereg. Ez az állás pont, melyet az 1867. törvény kijelölt. E helyzet nem felel meg annak, amit én e tekintetben óhajtanék; de átlátván, hogy most, midőn nem az egész viszony megváltoztatásáról, hanem a létező törvények keretén belől egy speciális esetröli gondoskodásról van szó: nem kívánhatom, hogy az érvényesíttessék igy mellékesen, mit én óhajtanák, szorítkozom egyszerűen arra, mi az általam is idézett hadseregi viszonyainknak alapul szolgáló törvény szerint is teljesítendő. A második szakasz, — és méltóztassanak megengedni, hogy némileg érintsem a 3-ikat is, mert csak igy lehet tisztán a helyzetet felderíteni, habár természetesen a szavazás most a 2-ik §-ra fog történni, és igy a 3-ikra előadandó észrevételeimet csak akkor lehet helye, ha a 2-ik §. az én nézetem szerint módosittatik, — a 2-ik §. azt mondja, hogy: „ az ő felsége által időnkint megállapított harczrend alapján a fegyveres erő hadi fölszerelésére a békeállományon felül szükséges s a közös hadügyi tárcza rovására beszerzendő lovak összes számáról a közös hadügyminister évenkint kimutatást készit, s azt mindkét államteridet honvédelmi ministerének megküldi." A 3-ik §. pedig felvéve ezen szükségletet mintegy egységes egészet, felvéve tehát a hadsereget, mintegy egységes egészet, az arány a hányad kivetéséről szól, mely szerint a lószükséglet előállításához egyrészről Magyarország, másrészről ő felsége többi országai és tartományai hozzájárulni tartoznak. Ez az, miben meggyőződésem szerint ez nem felel meg az 1867-ki törvénynek. Én azt gondolom, hogy a mozgósítás esetére való lóelőállitás aligha tartozik azon hadvezéri teendőkhöz, amelyekre nézve az általam idézett törvény egységes eljárást rendel, s azt gondolom, hogy azon czélból, hogy a lovak előállíttassanak: nem szükséges mellékesen eltörölni egy nem régen alkotott és még eddig a tisztelt túloldal által minden erővel föntartandónak hirdetett törvényt. Ha — méltóztatnak mellékesen ily módon azt megrontani: méltóztassanak azt meggondolni, hogy ha az ez esetre nézve leverő lesz is ránk nézve, mi fogjuk magunkat vigasztalhatni, mert vigaszul lesz az, hogy önök tettleg bebizonyítják, hogy maguk sem tartják azon törvényt olyannak, melyet ne kelljen megváltoztatni, mert hisz önök magok is nemcsak tüzetesen, de igy mellékesen is változtatják. Én azt hiszem, hogy megfeleiőleg azon általam emiitett törvénynek a 2-ik szakasznak igy kellene hangzani: „ a mozgósítás esetén a béke állományon felül szükséges és a közös hadügyi tárcza rovására beszerzendő lovak összes számáról az 6 felsége által időnkint megállapított harczrend alapján a közös hadügyminister ugy a magyar hadseregre, mint ő felsége összes hadseregének másik részére nézve évenkint kimutatást készit, és azt az illető állam honvédelmi ministerének megküldi." Azaz ő készíti el, miután a fenálló törvény szerint a hadseregre nézve csakis ő készítheti el; elkészíti a kimutatást, de ő felsége összes hadseregének két részére: a magyar és az osztrák hadseregre nézve külön külön, és mindenik állam honvédelmi ministerének megküldi a kimutatást, a mely azon állam hadseregére vonatkozik. Amidőn azután, ha ez elfogadtatik: elesik az ugy is igazságosan igen nehezen megállapítható ló-quota kérdése, mert ennek azután természetes kifolyása az, hogy a 3-ik §. azt mondja, hogy a lovak kiállítása iránt ő felsége két állama, az ő felsége összes hadseregének illető részére nézve, maga tartozván intézkedni, a magyar hadsereget illetőleg a magyar állam intézkedik. Ebben fekszik módositványom: ajánlom azt és ismétlem, hogy nem ugy, mint amely megfelelne azon kívánalmaknak, melyeket a hadsereg kérdése iránt táplálok, de mint olyat, amely egyedül felel meg azon állapotnak, amelyet a tisztelt többség által alkotott törvény létre hozott; (Helyeslés bal felöl.) ajánlom azért is, mert részemről nagyon óvakodni kívánnék attól, hogy ezen kérdésekben, a közösségi kérdésekben, mint épen a hadseregi kérdésekben is, mindig tovább és tovább menjünk azon határvonal felé, amelyhez, fájdalom, már sokat közeledtünk, de amelyen tul már többé nem is magyar-osztrák birodalom, hanem egységes osztrák birodalom van. Ajánlom módositványomat elfogadás végett. (Élénk helyeslés bal felöl.) Kiss Miklós jegyző (újra felolvassa Tisza Kálmán módositványát.) Hollán Ernő: Tisztelt ház! (Halljuk!) Debreczen város igen érdemes képviselője szerintem egészen helyesen fogta fel ezen törvényjavaslat szellemét, amidőn észrevételeinek megtételére összefoglalta a második és harmadik §-t. E két §. foglalja magiban az alapelvet, amely szerint az egész törvényjavaslatban foglalt rendelkezések megállapitandók lesznek. Tegnap, midőn a hosszasan szolgált altisztek ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett, azt volt alkalmunk tapasztalni, hogy átalában a háznak igen nagy többsége azon törvénynek lényegére és irányára nézve egyetértésben volt.
