Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

48 63. országos ülés január 14. 1873. azt, hogy ha háború esetében ily törvény nem létében a kormány netalán a fenyegető szükség előtt hasonló intézkedésekhez nyúlna, hasonló rendszabályokat léptetne életbe: minden törvényhozás kötelességének ismerné a kormánynak ép a veszély által indokolt intézkedéseit jóváhagyni; nem tagadhatta azt, hogy sokkal jobb ily esetekről előlegesen gondoskodni, s azon esetekre, midőn kényszerítő eszközökhöz kel nyulnil, rendszeres eljárást határozott szabályokat alkotni, mint utólag indemnitást adni, mint a szükség szülte intézkedéseket utólag kényszerülve helybenhagyni. Azért ajánlja ezen törvényjavaslatot annál inkább, mivel föllelte benne azon két tulajdonságot, melyek okvetlenül szükségesek voltak arra, hogy a törvényjavaslat elfogadását ajánlhassa. Ezen két tulajdonság pedig az, hogy az intézkedés csupán a szükség esetére és mérvére terjesztessék ki. Esetére; mert ezen törvényjavaslat csupán a mozgósítás esetére szól, csupán a mozgósítás alkalmával lesz foganatosítandó; a szükség mérvére : mert azt hitte a központi bizottság, hogy, midőn a haza megvédéséről van szó, nem különböztethetjük meg azt, hogy a hadsereg melyik része védi meg a hazát. Itt az egész hadsereg védi meg az egész hazát és éjien azért mindnyájan képességünk mérvéhez képest tartozunk hozzájárulni a szükséglethez. Ezen elvek képezik a törvényjavaslat alapját és ezen elvek nevében kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezt elfogadni. Elnök: (leszáll és helyét Percsel Béla alelnök foglalja el.) Tisza László: Habár nem tudok is a hazafiság azon magaslatára állani, hogy itt a közös hadseregről lévén szó, egész hazát és egész hadsereget lássak, — mint Pulszky Ágost tisztelt előadó ur épen most: mert én megvallom, már csak a törvényeknél fogva is e tekintetben a legenyhébb szóval élve, két hazát, és kettős hadsereget ismerek: — nem tehetem, hogy örömmel ne üdvözöljem elvben azon törvényt, mely gondoskodik arról, hogy ő felsége tartományainak összesége, mind a két haza, akkor, mikor önvédelemre szükség lesz, ez irányban is biztosítva legyen, biztosítva az Iránt, hogy kellőleg megvédethetik a közös hadsereg által. Üdvözlöm, mert ezen törvény eredménye lesz az is, hogy elesnek azon visszaélések, melyek a pótlovazás másutoni eszközlése által meggyökereztek. A lótulajdonosok ugyan kisebb összeghez, de ahhoz biztosan fognak jutni, és az állam ugyanazon anyagot, sőt jobb anyagot olcsóbban fog kapni ezen törvény értelmében, mint kapott eddig. Ezen nagyon fontos előnyöket belátva, méltán kérdezhetné valaki, miért szólok az átalános tárgyalásnál és miért nem érem be azon egyszerű nyilatkozattal, melyet ezennel tisztelettel teszek is, hogy elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Épen azért tisztelt ház; mert ezen előnyeket elismerem; mert az ezen törvényjavaslatot átlengő szellem és eszme becses előttem; mert ezt féltem ; azért tartom kötelességemnek az átalános tárgyalásnál némileg a törvényjavaslat ellen, tulaj donkép azon modor ellen felszólalni, melyben ezen eszme keresztül vitetni szándékoltatik; mert azt hiszem, hogy a tisztelt ház minden tagja előtt nyilván való, hogy a legszebb és legszentebb eszmét is meglehet buktatni a kivitel módozatával, és a magában leggyakorlatibb elvet haszna vehetienné, sőt károssá lehet tenni az alkalmazásban. Nem kívánom itt, tisztelt ház, rendes pártállásunkat következetesen elfoglalni, nem akarok itt szólni hazánk elévülhetetlen jogáról külön álló magyar hadsereghez, nem akarom még fölemlíteni azt sem, hogy az 1867-ki kiegyezési törvények magok magyar hadseregről szólnak, mely ő fölsége összes hadseregének kiegészitő részét képezi; nem akarom hangsúlyozni, hogy ha Magyarországnak hadserege van, ennek mint ő felsége összes hadserege kiegészitő részének is, minden kellékekkel el kelletvén látva lenni, elegendő lenne itt e törvényben az összes hadsereg szempontjából is arról gondoskodni, hogy a magyar hadsereg, mely ő fölsége összes hadseregének kiegészitő részét képezi, a kellő pótlovakkal láttassék el a mozgósítás idején. De még ezen, a fönálló törvényeknek megfelelő szem- és álláspontot sem foglalom el, nem foglalom el azért; mert már oda jutottunk, hogy a tisztelt txüoldal és az abból alakult kormány ezen törvényes állásponttól is meghátrált és a magyar hadseregről, mely ő felsége összes hadseregének kiegészitő részét teszi: az ujabbi törvényekben már szó sincs; de igen is van legalább a magyar hadcsapatokról. Eltekintve elévülhetlen természetes jogunktól, eltérve a törvény szavaitól is, miután önök azokat már ugy sem tartják tiszteletben s követve ez egy esetben kivételesen az önök példáját, — arra kérem önöket, uraim, a túlsó oldalon, hogy legalább az önök által minden alap nélkül kitalált ,magyar hadcsapat" szót tartsák fön a törvényben. Ne méltóztassanak előzményt szolgáltatni arra a törvényben, a mihez — mellékesen legyen megjegyezve — hitem szerint jogunk nincs, hogy mi itt most legelőször az összes hadseregről, mint egységes egészről annak egyetemességében rendelkezünk. Méltóztassanak legalább azt a gyenge álláspontot megtartani, hogy legyen a magyar törvényben nyoma, hogy az összes hadseregben a magyar hadcsapatokról rendelkezünk, illetőleg az összes hadsereg kiegészitő részét tevő magyar hadcsapatok pótlovainak kiszolgáltatásáról. Azt hiszem, hogy ha önök azt a nagyon minimumra leszállított kérelmet