Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-63
63. országos ülés január 14. 1873. 49 s-eni teljesítik, nagyon keservesen '* fogják igazolni azt, a mit az 1867-iki kiegyezés kötésekor mondottak, hogy t, 5. azon törvénynek a honvédelemre vonatkozó részei csak kiindulási pontokat képeznek és fejleszthetők. Mi akkor, ha nem is szerettük, nem helyeseltük, nem szavaztuk meg azon pontokat: azon reményben voltunk, hogy önök kiindulási pontúi tekintik azokat a haza nagyságának, a haza biztonságának, az állam és trón megerősítésének s függetlenségének elérésére. De bocsássanak meg, ha igy fokról fokra megy a part és az abból alakult kormány mindig vissza és hátra felé: akkor azok kiindulási pontok lesznek ugyan, ne lesznek kiindulási rontok a léke idején is, az általam egyéneiben ugyan igen tisztelt soldatesca előtti servilis meghamnyászkodásnak, mely megölve végkép a nemzetnek önerejéhezi bizalmát, háború idején nem eredményezhet egyebet, minthogy a trón és ő felsége összes tartományai és ami szivemhez legközelebb áll — imádott hazám, védetlen marad ; igy folytatva, ha szabad a parlamentben ily kifejezéssel éltem, ÍZ önöknél már rósz szokássá vált hátrálás, megfogja hozni a honvédség szent nevének meggyalázása! a magyar királyi trón megingását és talán ezen önök által mindig a más segélyére utasított és szegény nemzet dísztelen halálát. Ezeket lelkem legmélyebb érzülete szerint mondva, mintegy igénytelen képviselő szerény figyelmeztetésképen a tisztelt ház és főként a tisztelt jobb oldal előtt, engedjék meg, hogy röviden kimutassam, miszerint eltekintve ettől, a különösen midőn hadseregről szólunk feltűnő hátráltatási rendszertől, az elveiben s czélzaíában. nézetem szerint, tökéletesen helyes törvénynek, talán egyetlenegy §-a sincs, mely helyesen megállhatna, mely a czélszerüségnek megfelelne, mely hazánk visszonyait kellőleg tekintetbe venné. (Halljuk!) Tisztelt ház, csak az igazság szempontjából is mit mondhatok ezen törvényjavaslatról ts ennek szövegezésről, a nélkül, hogy most egyes §-t idézni kivánok, mert az a részletes tárgyaláshoz tartozik, mit azon törvényjavaslatnál, melyben a nagy tehernek az országok által elválalásáról, ő felsége többi tartományaival szemben nem a valósággal felhasználható anyag mennyisége, hanem egyszerűen a két államban létező lovak száma vétetik irányadóul. De kérem, mit mondjak az igazság szempontjából a törvénynek azon részéről, mely midőn ügyekezni látszik az egyesek érdekeit megvédeni, a becslő bizottságot a ministeri indokolás szerint, bizalmi férfiakból kívánja összeállítani; tehát más szóval, legalább helyesen értelmezve, azokból, a kikben azok biznak, kiknek érdekei felett a commissio határozni fog: és mégis hogy állítja össze a becslő bizottságot ezen törvény ? kineveztet három hecslőt a főispán által. Igaz, hogy szemszurásnak az elnöK*FT. H. HAPLÓ 18™. H. KÖTJW, köt a hatáság választja, és oda van adva a szolgabíró is, tehát egygyel lenne több a főispán által kinevezett bizalmi férfiak száma mint a hatóságé, ha jobban bele nézve a törvényjavaslatba nem látnók, hogy mikor valóságos becsüről van szó : ott az elnöknek és szolgabírónak beleszólási joga nincs. Tehát ezen bizalmi férfiakat, kik a törvény szerint a polgárok érdekei felett határoznak, főispán nevezi ki, azaz kiküldenek 3 becslőt. ki történetesen a főispánnak tetszik és itél teljhatalommal a törvényhatóság polgárainak érdekei fölött. Az igazság szempontjából gondoskodni látszik a törvény arról, hogy ha valakinek nagyon értékes lovát elbecsülik, egy kevésbbé értékest szerezhet be és cserébe azt adhatja át a commissionak, mielőtt még a bélyegzés megtörtént. De azt sehol sem mondja meg a rendkívül gyarlón szerkesztett törvényjavaslat, hogy a drága ló kicserélésére mennyi időköznek kell lenni, hogy a szegény tulajdonosnak legyen ideje, ha több nem lehet, legalább is egy nap, hogy értékes lovát egy mással, mely a hadiszolgálatnak talán még jobban megfelel, de mely neki nem oly becses, kicserélhesse. Miután nincs meghatározva erre az idő, ha egyszer ráüték a bélyeget az értékes lóra: hogyan fogja a szegem^ íulajdonoB orvosolni ezen bajt, hogyan fog a már megbélyegezett ló helyett törvényesen mást állithatni ? Ha még megjegyzem, a mit különben némileg a visszonyok indokolnak, hogy fölebbezést a commissio határozata ellen tenni nem lehet: körülbelül elmondtam, hogy mivel gondolom indokolhatni azt, hogy miért kellene a becsüsöket másképen összeállítani ; és elmondtam az igazság szempontjából minden megjegyzésemet. El nem hallgathatom, hogy jogi absurdunmak tekintem azt is, hogy a vidéket, mely önként akarja a szükséges ló mennyiségét előállítani, de talán nem képes, vagy talán egyes tisztviselő hanyagsága miatt a terminustól elkésett: a törvény még sokkal inkább sújtja, mint azt, a ki semmi jó akaratot nem mutat, csak tétlenül alá vetette magát az erőhatalommali pótlovazásnak ; mert nem elég hogy ily esetben elrendeli a pótlovazás rögtöni behozatalát, nem elég, hogy a 9. §. által elrendelt 5 írttól 100 frfig terjedő büntetés rávonathatik ; hanem azon kivül felhatalmazza a törvényjavaslat ezen főispáni becslő bizottságot arra. hogy a mi áron neki tetszik, az illető kerület kárára vegye meg a hiányzó lovakat. Ha ezt kimutattam, kimutattam, hogy valóságos basák gyanánt vannak ezen becslők az összes közönség föle, annak minden befolyása kizárásával, állítva: azt hiszem, jogi és igazsági szempontból többet mondani nem kell ezen törvényjavaslat kivitele ellen. De vegyük a czélszerüségi szempontot, vegyük, hogy ha nem igazságos, legalább talán következetes, visszonyainknak megfelelő, kivihető a törvényjavaslat ? 7
